Vissza
Nincs titok
2017.05.09. | Szabó Hajnalka
Alig több mint két éve indult, de mára az egyik legnépszerűbb kisüzemi sörfőzdévé vált a Monyo Brewing Co. Tanulmányi kiránduláson jártunk náluk Kőbányán…
Bőti László korábbi írása a sörforradalomról, na meg a Beerdekker első része adott már egy kis alapképzést sörügyileg, de hajtott bennünket a kíváncsiság, hogy lássuk, hogyan fest ez a gyakorlatban. Ellátogattunk hát a Monyo Brewing Co. kőbányai telephelyére, hogy benézzünk a kulisszák mögé.
A Monyo sok helyütt hivatkozási alap a magyar kisüzemi sörfőzdék között, megjelenésükkel egy időben vett ugyanis új irányt a piac. Az első gondolat megfogalmazódásától körülbelül egy év telt el, amikor 2014 decemberében három sörrel elindultak. Pein Ádám, az egyik ötletgazda akkor már bő egy évtizede vezette a Kálvin téri Monyo Cafét, ahol a divathullámot meglovagolva ő is elkezdett kézműves söröket forgalmazni, de ezek minősége erősen ingadozó volt. Kóstolt viszont olyan sört, például Amerikából, ami a szállítási körülmények ellenére is kifogástalannak bizonyult, így volt előtte jó példa. „Ha sehol nem főznek olyan sört, amit szívesen innék, és vendéglátósként is szívesen kínálnék, akkor megcsinálom magamnak!” – gondolta, és elképzeléseihez megnyerte Németh Antalt. Anti eleinte csak kedvtelésből, a haveroknak főzögetett otthon. Ezek a kísérletek olyan jól sikerültek, hogy eljutott az első bérfőzdéig, ahol kipróbálhatta saját receptjeit, hogy aztán a csilis sörével elhozza az első díjat a 2013-as Főzdefesztről. Mindeközben aktívan blogolt a Sernevelésen, határozottan edukációs célzattal.
A Fővárosi Sörfőző sokáig üresen álló épületegyüttesének egy részét négy progresszív kézműves csapat vette birtokba. A Főzdepark néven működő társulás egyik fontos pillére a Monyo Brewing Co., itt üldögélünk békésen, és Németh Antal mesél. Néhol komoly, de alapvetően rendkívül vicces előadásának segítségével sok mindent megtudunk a sörfőzés alapjairól, közelebbi elméleti ismeretséget kötünk a malátával és a komlóval, de alig várjuk, hogy végre beszabadulhassunk a boszorkánykonyhába.
Aztán végre nyílik az ajtó. Ámulva nézzük a régi épületbe zárt modern gépsorokat, markolásszuk az árpát, szagolgatjuk és ízlelgetjük a különböző komlókat – ez azért merész vállalkozás, mivel a mély, intenzív keserűség csak a sokadik öblös korty után tűnik el az ember szájából. Merthogy sört is kapunk ám, bőszen kóstolgatjuk a friss főzetet, és örömmel éljük át újra azt az izgalmat, amit szinte minden sörük iszogatásakor az elmúlt bő két év során.
A monyós srácok jól felszerelt üzemben dolgoznak, így nincs kompromisszumkényszer. Van tíz kétezer literes tartályuk, négy ezerliteres, és van két ezerliteres érlelőtartályuk is, ezekben készülnek a habos csodák. A főzőház félautomata, ráadásul energiatakarékos, ami külön szimpatikussá teszi az itt palackozott kisüzemi söröket.
A csapat a megalakulástól mostanáig körülbelül harmincféle sörrel rukkolt elő, ebből egy szűk tucatnyi folyamatosan kóstolható. A spektrum igen széles, kezdve a 4,5%-os alkoholtartalmú, könnyebb ivósöröktől egészen a 13%-osig, ami, valljuk be, már egy komolyabb bor erejével vetekszik. Legnépszerűbb sörük egyébként máig a Flying Rabbit fantázianevű amerikai IPA, amely a divatos Citra komlónak köszönheti egyedi, trópusi gyümölcsös világát, de sokak kedvence az Invisible Bikini nevű angol porter is.
Az állandó sörök mellett rengeteg különlegesség is készül a Monyóban, amilyen például a limitált kiadású 8%-os Boris the Blade, vagy a 13%-os Franky Four Fingers. Az előbbi egy hagyományos Russian imperial stout, sötét és sűrű, igazi különlegesség, az utóbbi a főzde legkomplexebb söre. Mindkettőt egy évig érlelték palackban, és a címkén nemcsak a palack sorszámát, de az évjáratot is feltüntették, ahogyan a boroknál. A Monyóban Anubis, a balzsamozás és a halottak istene is külön sört kapott. A 0,75 literes, parafa dugóval záródó palack 9%-os alkoholtartalmú, mézbor jellegű italt rejt, ami szintén nem az esti focimeccsek kísérője, de az ínyencek nagyon kedvelik.
Az izgalmas belbecs mellett a külcsín is megér néhány gondolatot: Turcsányi Attila kreatív és vicces címkéin az alkoholtartalom jelölése a kedvencünk, ugyanis minden sörnél az egyik grafikai elemet számszerűsítik. A 6,5%-os Flying Rabbiten például a repülő nyúl mellett hat és fél répa jelöli az erősséget.
A Monyó bérfőzdeként is működik, itt készülnek például a Balkezes, az Uradalmi Sörmanufaktúra, illetve a Székesfehérvári Püspök Sörei Sörfőzde italai – most is találtunk a raktárban jó pár kartonnal mindegyik fajtából –, de több hazai és külföldi sörfőzővel is kapcsolatban állnak.
Az alig több mint két éve működő kisüzem számos díjjal büszkélkedhet. Az oklevelek lassan már nem férnek el az iroda falán, vicceltünk is vele, hogy egyszer majd ezért kell új helyre költözniük. Már a megalakulásuk után egy évvel az Év Sörfőzdéjévé választották őket, s azóta is megszámlálhatatlan elismerést kaptak a saját termékeikkel és a náluk főzetett sörökkel egyaránt, még sincs olyan, amit kiemelnének közülük. Leginkább arra büszkék, hogy a Monyo mára fogalom, ott van a magyarországi kisüzemi sörfőzdék élmezőnyében, és folyamatosan épül, fejlődik. „Az a titok, hogy nincs titok. Soha nem kötünk kompromisszumot, és hiszünk abban, hogy a kemény munka kifizetődő” – fogalmazza meg a sokszor emlegetett igazságot Németh Anti.
A monyós srácok fontosnak tartják a sörkultúra folyamatos népszerűsítését, és hisznek az oktatás erejében. Nemcsak készítik a sört, de tanítják is, sörvacsorákon és csapfoglalásokon is folyamatosan jelen vannak, és rengeteget írnak is arról, mennyire nem mindegy, hogy mi van a palackban. Aki egyszer megkóstolta a söreiket, az azonnal érezni fogja a különbséget.
Fotó:
Bárdosi Márk
