Vissza
Útkeresés
2016.08.03. | Burai László
Izgalmas volt a legutóbb Homoky Dorka kóstolója a VinoPiano borbárban, így nem is lehetett kérdés, hogy a következő alkalommal is ott leszünk, amikor az egyik legújabb borász, Vincze Tomi mutatkozik be a borain keresztül.
Sárospatak egyelőre nem a Tokaji borvidék ékköve, bajban lennénk, ha innen kellene dűlőket felsorolnunk. Vincze Tomi azon dolgozik, hogy ez megváltozzon, és pár éven belül megjegyezzük az itteni dűlők neveit is. Már az idei Furmint Február rendezvényen került egy kis csillag Tomi neve mellé, az ott kóstolt furmint elsőre izgalmasnak tűnt, hajtott a kíváncsiság, hogy vajon milyen lehet a pince többi tétele.A fiatal borász idén végzett Debrecenben környezetgazdálkodási agrármérnökként, majd úgy döntött, hogy mostantól minden figyelmét a szőlőnek és a bornak szenteli. 2012-től érdeklődik komolyan a borok iránt, az elmúlt években már kísérletezett saját borokkal, és közben sokat tanult az erdőbényei Ábrahám Pincénél. A 2015-ös év volt az első, amikor kilépett a reflektorfénybe, ekkor már több bor is készült a családi területekről, melyek összmérete mostanra lassan eléri az 1 hektárt. A kulcsfontosságú munkákat nem szeretné kiengedni a kezéből, a gépi munkák kivételével mindent saját maga végez – ekkora méretnél ezt még könnyedén meg is lehet tenni, kérdés, hogy a birtok növekedésével hogyan változik majd mindez.
Mivel a permetezést is maga végzi, ezért nem volt kérdés számára, hogy a lehető legkevesebb vegyszert szeretné használni, az eddigi tapasztalatok alapján meg lehet védeni a szőlőt csak kénnel, rézzel és egyéb bioszerekkel. Egyértelműen a bioszemléletű szőlőművelés irányába tart, akár a biodinamikát sem tartja elképzelhetetlennek, persze még jó pár szüret tapasztalatára szüksége van.
A 2015-ös évjárat sok szempontból szerencsés volt, a száraz boroknak igazán kedvezett, ugyanakkor komoly aszúsodás nem volt a sárospataki pincénél sem. Hat bort kóstoltunk ebből az évjáratból, a sort a vásárolt szőlőből készített sárga muskotály nyitotta. A cél ennél a bornál a jó savak megőrzése volt, ezért viszonylag korai érési stádiumban leszedték. Illatában a fajtához képest egészen visszafogott, elegáns virágosság mellett kis vegetális karakter. A kortyban meghatározó a sav, de nem túlzó, jó tartást ad a közepesnél kisebb testnek. Ízében sem olyan színes és harsány, mint a legtöbb sárga muskotály, főként a citrusok dominálnak, némi zöldalma mellett. Jól iható bor, kikerülve a fajta buktatóit, ennél a bornál szó sincs túlzó parfümösségről.
A 2015-ös hárslevelű következett a sorban, ez már saját területről, a sárospataki Hosszúhegy-dűlőből való. Hűvösebb terület, ezért csak október második felében szüretelték a bor alapanyagát. Kis bizonytalansággal nyit illatban, ez lassan eltűnik, édes karakterű, virágokkal, őszibarackkal. A korty laza szerkezetű, nem teljesen rendezett, ezzel együtt jól iható bor, kedves gyümölcsösséggel.
A 2015-ös Hosszúhegy furmint nem teljesen ismeretlen, de február óta sokat változott. Visszafogott illat elsőre, zöldalma, zöld körte, idővel édesfűszerek is. A korty itt sokkal egységesebb képet mutat, testhez képest arányos savak, ízben őszibarack, körte, édes virágosság. Ez a bor sokkal inkább hozza a fajta karakterét, mint az előzőek, jólesik inni.
A késői szüret változást hozott a technológiában, mert ez a bor már hordóban erjedt és érlelődött. Érdekes módon száraz, illata alapján mást tippeltünk többen is. A karakterét nagyban meghatározza a hordó, a gyümölcsösség háttérbe szorul, nem szokványos bor, de úgy érzem, hogy még a koncepció sem alakult ki teljesen.
A Hosszúhegy-dűlő egyik sajátossága, hogy az ültetvény nagyon vegyes, így a furmint és a hárs mellett olyan fajták is felbukkannak a tőkék között, mint a leányka, a cserszegi fűszeres és a zalagyöngye. Ezeket külön szüretelték, és némi furminttal kiegészítve a Cuvée 2015 lett belőlük. Illatban kuszábbnak tűnik, de a korty rendezettebb, a 22 gramm maradék cukor és a sav egészen jó egyensúlyt hoznak létre, édes citrusosság, egyértelmű gyümölcsös karakter. Komoly mélységet nem mutat, de borzasztó jólesik inni, sokak kedvence lehetne, ha nem csak egy hordónyi készül belőle.
Édes borral zártuk a sort, a Marcipán névre hallgató furmint-hárs-sárga muskotály házasítással. Az illat hasonlóan kusza, mint a Cuvée-nél, de a korty itt is rendben. A 47 gramm maradék cukor mellé kicsit kevésnek tűnik a sav, kedves gyümölcsösség jellemzi, de nincs igazán mélysége, a borász szerint az évjárat sem feltétlenül kedvezett neki az édes bor tekintetében.
Izgalmas találkozás volt, Vincze Tomi tényleg most kezdi a munkát, rengeteg elképzelése van, idén újabb területekről is szüretel majd. Szeretné a tavalyi év tapasztalatait ügyesen felhasználni, mert hisz abban, hogy Sárospatak környékén is lehet nagy borokat készíteni. Érdemes lesz odafigyelni rá, már az első szárnypróbálgatásból is születtetek klassz borai, az eltökéltségét figyelembe véve pedig újabbakra számíthatunk 2016-ból!
A kóstolón a VinoPiano vendégeként vettem részt, köszönöm!
Kapcsolódó cikkek – további interjúk a tokaji Y-generáció borászifjaival:
Varkoly Ádám: http://www.borsmenta.hu/beszelgetunk/itt_van_dolgom
Zsirai Kata: http://www.borsmenta.hu/beszelgetunk/ertelem_es_erzelem
Homoky Dorka: http://www.borsmenta.hu/iszunk/ipszilon_tallyarol
Fotó:
Borsmenta
-
honlap
