Vissza
Itt van dolgom
2017.02.18. | Szabó Edit
Hétéves kora óta járja édesapjával a Tokaji borvidéket. Most huszonöt. Komoly, nyugodt, magabiztos. Mióta az eszét tudja, borász akart lenni. Varkoly Ádámmal, az Árpád-hegy Pince borászával a család szerencsi pincéjében beszélgettünk…
Bár nem a Varkoly nevet viseli, mégiscsak családi pince a tiétek, és a munkából valamennyien kiveszitek a részeteket. Mióta készíted te a borokat?
2011 óta. Ne kérdezd, miért. Talán édesapám akkor érezte, hogy készen állok a feladatra. Előtte is együtt dolgoztunk, de azóta a borászati terület minden döntése az enyém. Édesapám nagyszerű szőlész, a minőség elkötelezett híve, ő a pincénk garanciája.
Te pedig az ígérete?
Remélem, igen, de azért fogalmazzunk óvatosan. Egy borásznak jó esetben 40-50 éve van, hogy bizonyítsa a rátermettségét. Ezt a munkát nem lehet elég korán elkezdeni. Én 18 évesen palackoztam az első boromat, egy hárslevelűt a Király-dűlőből, és a helyi borversenyen aranyérmet nyertem vele. Jólesett, de nem tett elbizakodottá.
Ez a pince a nagyszüleidé volt?
Nem, de nagyon jó a története, majd később elmesélem. Viszont van olyan hordóm, amit még a nagyapám készített. Abban érlelődött az egyik legtöbb díjat nyert borunk, de sajnos ma már nem használjuk, csak érzelmi értéke van.
Kádár volt a nagyapád?
A végzettsége szerint igen, de csak hobbiból kádárkodott. Pénzügyőrként dolgozott, a ráérő idejében pedig művelte a kis szőlőültetvényét, és kikapcsolódásként hordókat készített. Egyéves voltam, amikor meghalt. Sajnálom, hogy nem emlékszem rá.
Édesapáddal viszont, úgy tűnik, nagyon szoros a kapcsolatod…
Neki nagyon sokat köszönhetek. Nem kellett messzire mennem, hogy megtaláljam a példaképemet. A Mádi-medence szőlőültetvényeinek jelentős részét ő telepítette a nyolcvanas években. Dolgozott a Királyban, a Betseken, a Veresen, a Kapin, és még sorolhatnám. Jó ezt tudni, amikor végignézek ezeken a területeken.
Gondolom, úgy ismered ezt a vidéket, mint a tenyeredet…
Hétéves koromtól vitt magával a szőlőbe, és csak ma látom, hogy mennyi mindent megtanultam gyerekfejjel. Jártuk a mádi területeket, és ha több időnk volt, mentünk Bodrogkeresztúr, Sárospatak, Tokaj felé. Nemcsak a saját ültetvényei érdekelték, figyelte a többiek munkáját is. A lelkesedése rám is átragadt, igyekeztem mindent elraktározni a fejemben. Persze nem ismerek még minden szegletet úgy, mint ő, de a Mádi-medencében már nem vesznék el sűrű ködben sem.
Nem lázadtál soha?
Dehogynem! Sokszor inkább mentem volna focizni, de ugyanakkor éreztem, hogy ez a tudás kell nekem. Ahogy teltek az évek, úgy láttam egyre tisztábban, mekkora kincs van a kezemben. A tokaji gimnáziumban érettségiztem, aztán a Corvinus Egyetemen szereztem szőlész-borász mérnöki diplomát.
.jpg)
Aztán jöttél egyenesen haza, hogy valóra váltsd az álmaidat?
Nem egészen. Azt mindig tudtam, hogy Tokaj-Hegyalján fogom leélni az életemet, de úgy éreztem, jó lenne egy kicsit kiszakadni innen, hogy némi rálátással szemlélhessem a borvidéket. Új-Zélandon töltöttem egy szüretet. Rettenetesen kemény volt. Ilyennek képzelem a katonaságot.
Melyik borászathoz mentél?
A Villa Maria borászatnak dolgoztam. Hatalmas cég, 1600 hektár saját területtel. Csodálatos sauvignon blanc-t készítettek. A fajta kicsit hasonlít a mi sárga muskotályunkra, illatos, gyümölcsös, könnyed borok születnek mindkettőből. Ellestem a technológiát, hazahoztam, és ma már így készülnek az Árpád-hegy Pince sárga muskotály borai.
Nem vágysz vissza?
Egy nagyobb kirándulásra bármikor visszamennék, szeretném megnézni mindazt, ami akkor kimaradt. Hosszabb időre azonban nem vágyom vissza. Itt van dolgom.
Mióta létezik az Árpád-hegy Pince?
1999 óta. Nagyapámnak volt itt Szerencsen 400 négyszögöl szőlője, amit a családra hagyott. A termést a házunk kis pincéjében dolgoztuk fel, örültünk, hogy van saját borunk. Aztán eljött 1999, eddigi életem legszebb aszús évjárata. Akkor döntöttek úgy a szüleim, hogy saját pincészetet alapítanak. Ekkorra már megvolt a legtöbb területünk: a Király a Betsek, a Veres, és zajlott a telepítés a Zafíron. Jelenleg 7 hektárról szüretelünk, 3 hektár a Veresben hamarosan termőre fordul, és 2018-ig eltelepítünk még 3 hektárt. Szőlőnek való területünk nincs több, de egyelőre nem is kell. Ez így ideális családi birtokméret, még éppen elég hozzá egy traktor.
A kezdetektől volt száraz és édes borotok is?
Eleinte csak édes boraink voltak, de édesapámat mindig foglalkoztatta, hogy milyen száraz borokat adna ez a terület. 2006-ban aztán elkészítettük az első dűlőszelektált száraz furmintunkat a Királyból. Nagyon sikeres bor lett. Azt hiszem, ezzel kezdődött minden.
Honnan kapta a nevét a pince?
Erről az épületről, amiben vagyunk. És most jön a történet, amit ígértem. Ha ezek a falak mesélni tudnának, elég sok mindenre fény derülne. Valamikor az 1800-as évek közepén épülhetett, a szüleim 2003-ban vásárolták meg a helyi kovácsmestertől. Korábban a csokoládégyáré volt, itt tárolták a bonbonmeggyhez való meggyet, még korábban pedig itt működött a környék leghíresebb bordélyháza, az Árpád mulató. Hogy kik fordultak meg a falak között, talán jobb, ha titok marad. Az épület csodaszép, lent van egy jól szellőző pince, amit nemrég kibővítettünk egy kicsit, a földszinten fogadjuk a kóstolásra érkező vendégeket, az emeletre pedig én költöztem be, hogy közel legyek a borokhoz.
.jpg)
Az ültetvényeitek nagy része Mádon, Tarcalon és Bodrogkeresztúrban van, az érlelés Tarcalon történik, a családod Szerencsen él. Miért döntöttetek a szerencsi pince mellett?
Sokáig vacilláltunk, de nagyon örülök, hogy végül Szerencs mellett döntöttünk. Ez a város a borvidék kapuja, és nem olyan nagy baj az, ha már a bejáratnál jó borral kínálják a vendéget.
Sokan jönnek kóstolni?
Szerencsére igen. Olyankor mindig megmutatom a pincét, ahol a hordók melletti titkos trezorban a család régebbi boraiból is pihen egy-egy számunkra kincset érő palack, de borozgatni már itt szoktunk, a kóstolóteremben, ahol 30-40 ember is kényelmesen elfér. Ha valaki több borra is kíváncsi, jobb, ha leül. Egy nagy furmint megköveteli a figyelmet.
Van olyan bor, ami nagyon tetszik, aminek a stílusát esetleg szeretnéd követni?
Sok bor tetszik, de a pincészetben saját stílus kialakítására törekszem. Szeretném, ha egyszer valaki azt mondaná, amikor kóstolja, hogy „na, ez olyan Árpád-hegyes”. A furmint mindig száraz, a hárslevelű mindig édes, de a muskotály félszáraz nálunk. Mind a hat engedélyezett tokaji fajta megterem az ültetvényeinken, de zétából nem készül fajtabor, aszúszemként hasznosítjuk.
Na és a kabar?
Azt nagyon szeretem. 2010-ben volt az első évjárat, de akkor még botritiszes édes bor készült belőle. Most útkeresésben vagyok, szerintem szárazban még szebb lenne.
Szeretsz kísérletezni?
Nagyon. És szerintem kell is. Hetedik éve kísérletezem a fajtákkal, a szüret időpontjával, az érleléssel, a hordókkal. Figyelek, jegyzetelek, és mára talán már kezdem érezni, melyik területünk mire alkalmas leginkább. Persze hosszú még az út, de megtettük a legfontosabb lépéseket. Rengeteg tervem van, de szerencsére nem vagyok türelmetlen.
Bár nem vagy türelmetlen, azért biztosan izgat a jövő. Szerinted hol fogsz tartani öt év múlva?
Remélem, addigra befejezzük a nagy telepítéseket. A Veresben már megy a munka, de a Kővágó tetejére a tervek szerint csak 2018-ban kerülnek be az első szőlővesszők. Bort onnan úgy 2021 táján kóstolunk, de ha szerencsénk van, a Veres szűztermését jövőre már megízlelhetjük. Igaz, nem vagyok türelmetlen, de annak az obszidiános területnek a borára én is nagyon-nagyon kíváncsi vagyok. A házat is jó lenne felújítani, és ha minden jól megy, megveszem az épület mögötti területet, ahová egy kis fajtagyűjteményt telepítek. Így a vendégek is láthatják, miből készült, amit a poharába töltök. Toszkán hangulat, csend, szőlő és levendula, meg egy pohár jó bor. Azt hiszem, ennyi elég lesz a következő öt évre.
Kapcsolódó cikkek – további interjúk a tokaji Y-generáció borászifjaival:
Zsirai Kata: http://www.borsmenta.hu/beszelgetunk/ertelem_es_erzelem
Vincze Tomi: http://www.borsmenta.hu/iszunk/utkereses
Homoky Dorka: http://www.borsmenta.hu/iszunk/ipszilon_tallyarol
Fotó:
Hegyalja Fotó
Dorgai Balázs
.jpg)