Vissza
Alsó-Szilézia – a várak útján
2019.05.22. | Szabó Edit
A világ egyik legcsodásabb építménye egy apró lengyel faluban, mesebeli várkastély egy kialudt vulkán tetején, főúri kényelem egy luxusszállodává alakított vadászkastélyban, ahol díjnyertes szakács főzi a vacsorát… Folytatjuk utunkat Alsó-Sziléziában.
A jawori Béketemplom
Egy teljesen jelentéktelennek tűnő település kedves, de minden különlegességet nélkülöző parkjában áll a világ egyik csodája: egy 17. századi, fából készült templom. Hogy igazán érthessük, miért annyira különleges, el kell egy kicsit mélyednünk a történelemben.
A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke (1648) megerősítette a katolikus császár hatalmát. A lutheránusok csak három templomot építhettek, azokat is nagyon szigorú szabályok szerint. A templomok kizárólag fából készülhettek, és nem lehetett harangtornyuk. A háromból az egyik egy évszázaddal később leégett, de kettő még ma is áll, és 2001 óta mindkettő a világörökség része.
A jawori külsőre nem mutat sokat, ám az ajtón belépve földbe gyökerezik a látogató lába. A 43 méter hosszú, 14 méter széles és közel 16 méter magas belső tér maga a megtestesült méltóság. Mintha színházban lennénk, úgy futnak a falakon végig a gazdagon díszített „páholysorok”, mindegyikre egy-egy bibliai jelenetet festettek, aprólékosan kidolgozva. Az ember csak nézi, és nem hisz a szemének.
A várak útján
Aki jártas egy kicsit a történelemben, pontosan tudja, hogy Szilézia meglehetősen hányattatott sorsú régió volt. Tartozott a cseh koronához, aztán a Habsburgok, sőt egy rövid ideig Báthory Zsigmond fennhatósága alá, majd az osztrák örökösödési háborúban Nagy Frigyes porosz király hódította meg, és 1871-ben a Német Birodalom része lett. A második világháború végén egész Sziléziát elfoglalta a Vörös Hadsereg, és a potsdami egyezmény értelmében Alsó-Szilézia ismét Lengyelországhoz került. A térség történelmében tehát több nemzet közös múltja rajzolódik ki, amely itt is, ott is tetten érhető. Aki szeretne egy kicsit mélyebben elmerülni a történelemben, járja végig a várak útját.
Alsó-Sziléziában körülbelül 80 vár, kastély vagy palota található, ez a 750 kilométer hosszú útszakasz tizenhatot érint. Több közülük nem csupán látogatható, de főúri lakomát, sőt fejedelmi lakosztályt is kínál, ha éppen ott szakadna ránk az este.
Grodziec vára
Mesebeli várkastély egy kialudt vulkán tetején, 389 méterre a tengerszint felett. Szerpentin vezet fel az épülethez, amelynek első írásos említése 1155-ben történt.
Sok szereplő váltotta egymást a vár történelmi falai között, és mindegyikük igyekezett egy kicsit a saját képére formálni azt, így a titkos folyosókon, a tágas termekben és a tornyokba vezető csigalépcsőkön sétálgatva sok meglepetésben lehet része a látogatóknak. Nem csoda, hogy szezonon kívül a filmes stábok is egymásnak adják a kilincset. A vár egész évben látogatható, de igazi élet mégis a nyár beköszöntével költözik a kövek közé, amikor hatalmas lakomákat, izgalmas lovagi tornákat rendeznek a korhű díszletek között.
.JPG)
A kliczkówi kastély
A 13. században épült határ menti erődre ma szinte rá se lehet ismerni, de ez nem csoda. Az évszázadok során sokszor átépítették, tettek hozzá, vettek el belőle, és ma nagyjából úgy fest, mint egy francia kastély, amit 80 hektárnyi angolpark ölel körül.
Gótika, reneszánsz, empire, barokk, klasszicizmus… talán nincs is olyan művészettörténeti korszak, ami ezen az épületen nem hagyott nyomot, de nem is baj. Így szeretjük, a vastag falaival, a süppedős szőnyegeivel, a különleges lakosztályaival, a pazar méreteivel, a titkos csigalépcsőivel és a még titkosabb átjáróival, na meg az uszodájával és a szaunájával, merthogy a német arisztokrácia egykori kedvenc vadászkastélya ma luxushotel, konferencia- és rekreációs központ, és nem mellesleg álomesküvők helyszíne.
A kastélyban az egész násznép vidáman megszállhat, és ha az „igen” nem is mindig, az élmény garantáltan egy életre szól. A konyhafőnök többszörös díjnyertes szakács, így a gasztronómiai kínálatban sincs nagyon hiba. Kóstoljuk meg a lengyel konyha remekeit, igyunk egy korty helyi sört, aztán vonuljunk vissza a lakosztályunkba, és élvezzük a főúri kényelmet.
A sorozatot folytatjuk!
Az első rész itt olvasható: Nyakig a történelemben
Fotó:
Borsmenta
-
honlap
