Vissza
Hol együnk Rabatban?
2018.03.23. | Szabó Edit
Marokkó fővárosa nem a gasztronómia fellegvára, de ha megfogadjuk a helyeik tanácsait, találunk néhány vonzó éttermet és kifőzdét. Mi most bemutatjuk a kedvenceinket…
Estére kelve a medina utcái egy kissé megváltoznak. A fal környékén és a falon belül élelmiszerárusok pavilonjai jelennek meg, száll a füst, sül a hús, az orrfacsaró szagok és az ínycsiklandó illatok sajátos elegye várja a látogatókat…
Van, aki gyümölcsöt árul, epret, málnát, banánt, almát, van, aki mogyorót kínál, és van, aki éti csigával tölti meg a kis kocsit. Úgy tűnik, a csiga kedvelt csemege errefelé. Nagy kondérokban főzik, kis csészékben kínálják, sokszor friss naranccsal együtt. Az emberek körülállják az árust, iszogatják a forró levet, eszegetik a csigát, és vidáman beszélgetnek.
A város egyik árusokkal zsúfolt utcájában helyi asszonyok két és fél dirhamért kínálják az otthon sütött lepényt, amit leginkább teához ajánlanak.
A lobogó tűzből lassan parázs lesz, azon sülnek majd a nyársra húzott húsok, a helyi, egyébként nagyon finom, kerek kenyeret pedig sült hallal, krumplilángossal, frissen sütött padlizsánnal, édes, sült paprikával és ízletes marokkói salátával töltik meg. Ezt a furcsa, de rendkívül ízletes szendvicset 7 dirhamért adják. Több helyen reggel óta fő a kecskefej, de kínálnak belsőséget is, leginkább pacalt. Egy kedves kis kifőzdénél az asszonyok marokkói palacsintát sütnek rostlapon. Ez a furcsa, szögletes lepény nagyon finom, különösen ha belesütnek valami izgalmas helyi fűszert is. Az ára mindössze 1 dirham.
Házigazdáink több rabati éttermet is a figyelmünkbe ajánlottak. Eltérő árkategóriájú, különböző hangulatú helyek – úgy döntöttünk, hogy egyiket-másikat ki is próbáljuk. Nem csalódtunk.
YamalCham – a szír
A portál nagyon hívogató, lépnénk is be az ajtón, ám észrevesszük, hogy az étterem előtt többen várakoznak. A hely annyira népszerű, hogy a frissen érkezők sorszámot kapnak. Mi is szerzünk egyet, és türelmesen várunk a sorunkra. Nagy a pörgés, 2-3 percenként szólítják a következő számot, nem kell hosszú ácsorgásra készülnünk. 10-12 percen belül már ott is ülünk az asztalunknál, amelyre tiszta papírt kanyarítanak az abrosz fölé. A tágas belső teret igen jól kihasználták, szinte minden talpalatnyi helyen vendégek üldögélnek, mégsem tűnik kellemetlenül zsúfoltnak az étterem.
A kínálat gazdag, rengeteg ételből lehet választani, de sok fogás a francia nyelvű étlapon is eredeti nyelven szerepel, kissé nehézkes a választás. Végül hariraleves, vegyes saláta és humusz mellett döntünk, amihez még egy kis húsnyesedéket is rendelünk. Finom és ízletes minden, ráadásul az árak is barátságosak. Az édes mentateával együtt mindössze 150 dirhamot fizetünk, és ketten távozunk jóllakottan. A hely jó hangulatú, kellemes, barátságos és tiszta. Kártyát elfogadnak. Ajánljuk.
Zerda – a rabati Rosenstein
Az éttermet a helyiek csak úgy emlegetik: Chez Michel. Az idős úr a bejáratnál fogadja a vendégeket, mosolya őszinte, díszzsebkendős eleganciája kifogástalan. Valószínűleg ő a marokkói zsidók egyik utolsó képviselője. Mint később kiderült, Oroszországból származik, viszonylag gyakran jár is az óhazában. Maga a hely valóságos időutazás, és nem csak az asztalon található hamutartók miatt. Igen, itt szabad dohányozni, él is a lehetőséggel szinte mindenki, mégsem lehet vágni a füstöt, a szellőzés kiválóan működik. A másik furcsaság az, hogy a Zerdában kínálnak alkoholtartalmú italokat. Ezt eddig Marokkóban kevés helyen tapasztaltuk. A választást a pincérre bízzuk, és egy vállalható minőségű cabernet sauvignon kerül a poharunkba. A citromos csirke omlós és finom, a marhafarok ízletes, de nem életünk legjobbja, a saláta sem nyújt kimagasló élményt, mégsem vagyunk csalódottak. A hely egyediségét ugyanis nem az ételek adják.
Számítottunk rá, hogy lesz élő zene, az est egy pontján meg is jelent egy helyi zenész egy tradicionális húros hangszerrel. Szívesen hallgattuk. Hanem aztán a pincérünk is a nyakába kanyarította gitárját, és a vendégek egy idő után önfeledten énekeltek vele együtt. Az est fénypontjaként maga Michel is megjelent. Dalát saját maga csörgődobbal, a másik két zenész pengetős hangszereken kísérte. Asztaltól asztalig sétálva adta elő a hosszú, minden bizonnyal vicces, ámde számunkra érthetetlen szövegű dalt. Kedves volt, szinte megható. Úgy éreztük magunkat, mintha ezt az idős embert ezer éve ismernénk.
A maga 380 dirhamjával messze ez volt a legdrágább marokkói vacsoránk, de egyszersmind a legkülönlegesebb is. A számlán szerepelt egy általunk nem fogyasztott étel. Figyelmetlenségükért ánizspálinkával kértek bocsánatot. Kártyát elfogadnak. Aki arra jár, vonuljon el a Zerdába.
Liberation – a helyi „viaszosvásznas”
Ha a Zerda a rabati Rosenstein, akkor a Liberation a helyi Kádár. A viaszosvászonnal letakart asztaloknál helyiek és külföldiek étkeznek együtt, a konyha tradicionális marokkói, nem a legkiválóbb, de ízletes, és olcsóbb, mint a hasonló helyek többsége. A hariraleves, a kuszkusz és a marokkói saláta klasszikus hármasa természetesen szerepel a kínálatban.
A hely nem fényűző, de vállalható, nagyjából egy otthoni kifőzde árfekvésével dolgoznak, a színvonal is ahhoz hasonló.
Anexe – a „lakásétterem”
Három riad tulajdonosa fogott össze, hogy létrehozza ezt az idilli helyet az óvárostól pár lépésre. Nem hirdeti neonreklám, nincs hívogató portál, csak egy apró felirat jelzi a titkos csengőn, hogy jó helyen járunk. A hely csak előzetes bejelentkezéssel fogad vendégeket, háromfogásos menüjét 150 dirhamért kínálja, és ha szeretnénk, itt is meg tudjuk kóstolni a helyi söröket, borokat. A kis vendégtérben lobogó tűz fogad, és meleg van, ami meglehetősen ritka a marokkói januárban. A vendéglátók kedvesek, ám az ételkínálaton van még mit csiszolni. A menüben a favababból készült levest római köménnyel fűszerezték, azt nagyon szerettük.
Az adagok nagyok, a szándék jó, de a főételen és a desszerten még dolgozni kell. A hely mindössze két hónapja nyílt, első botlásait tehát megbocsátjuk, és örömmel fogadjuk az újabb információkat, ha valaki arra jár. Őszintén reméljük, hogy a tapaskínálat gyorsan kilép majd a bolti sonka-sajt, pácolt hal nem túl vonzó bűvköréből. Kártyát nem fogadnak el.
A reggeli
Ha riadban lakunk, érdemes reggelit kérni: jobb, ha egy kiadós étkezés után vágunk neki a napnak. Marokkói tartózkodásunk valamennyi reggeliélménye tökéletes volt. Gyümölcsök, házi sajtok, nagyszerű sütemények, ízletes lekvárok, joghurt, többféle kenyér és igény szerint tojás alkotja a kínálatot – dús, izgalmas, pazar, ettől aztán tényleg jól indul a nap! A legkedvesebb reggelinket talán mégis Hamza készítette nekünk Rabatban, a Riad dar Saufa nevű szálláshelyen.
.JPG)
A riad a város kellős közepén van, mégis csendes, melegebb időben a tetőteraszon szolgálják fel a reggelit, a szomszéd teraszon békésen kárálnak a tyúkok, minden adott a tökéletes napkezdéshez.
Kellemes utazást, szép élményeket!
Rabat látnivalóiról itt olvashat: Fedezzük fel Rabatot!
Marrakesh látnivalóiról itt olvashat: Hetvenkét óra Marrakeshben