Vissza
Kalandozás Kolumbiában – Medellín és környéke
2022.02.06. | Gubán Ica és Miklós
A Gubán házaspár elutazott Kolumbiába, és úti élményeiket folytatásokban küldik a Borsmenta olvasóinak. A második részben folytatjuk Medellín felfedezését, de ki is mozdulunk a városból…
Emlékeznek még a Gubán házaspárra, akik 2021 nyarán elbicikliztek Budapestről Rómába, és az izgalmas túráról 9 részes sorozatban számoltak be a Borsmenta olvasóinak? A Zarándokút két keréken című rendhagyó naplót nagyon sokan követték hétről hétre, és bízunk benne, hogy többen is lesznek majd, akik Ica és Miklós példáján felbuzdulva drótszamárra pattannak, hogy bejárják a nagyon jól dokumentált útvonalat.
.jpg)
A Gubán házaspár nem tétlenkedik. Nyári túrájuk után úgy döntöttek, hogy a téli hónapokban is elszöknek egy kicsit a nyárba. Ezúttal Kolumbia felé vették az irányt, és most onnan küldik lelkes beszámolóikat. Íme Ica és Miklós kolumbiai úti naplójának második része.
„pezseg az élet…”
Azt mondják, hogy Medellín a virágok és az örök tavasz városa. Az időjárás valóban nagyon kellemes, kora nyári meleg, nincs kánikula, 26-28 °C. Nincsenek szúnyogok, legyek, talán azért, mert 1511 méterrel vagyunk a tengerszint felett. Érdekes, hogy az Andok 2000 méter körüli csúcsai vesznek körül, és mind üdítően zöld, talán az Egyenlítő közelsége miatt.
Ellátogattunk az Universidad Pontificia Bolivarianára, ami egy pápai magánegyetem. Leesett az állunk a csodálatos kampusz, a minden igényt kielégítő infrastruktúra láttán. High-tech multimédiás eszközökkel felszerelt előadók, csoportmunkára alkalmas kényelmes kis termek. Az előadókban QR-kód lecsippantásával készül a jelenléti ív. A kampusz egy hatalmas buja kert, sok-sok madárral. Mindenfelé közösségi terek, kültéri designer beton bútorok, függőágyak, az asztalokban elektromos csatlakozók, gyors wifi a teljes területen, szabadtéri étkezőhelyek mikrosütőkkel. Pezseg az élet az egész kampuszon.
És ha már közösség, ejtsünk pár szót a Covid-intézkedésekről. Maszk viselése mindenhol kötelező, beltéren szigorúan tartják, az utcán néha lazán. Mindenhol lábbal működtethető kézfertőtlenítőket helyeztek el, a szállodák, hivatalos helyek bejáratnál szintén van taposós kézmosási lehetőség, fertőtlenítő, papírtörlő.
Medellín legfiatalabb múzeuma, a Museo Casa de la Memoria, az emlékezés háza igazán megrázó élmény. 2012-ben nyílt, ingyen látogatható. Kolumbia, Antioquia, illetve Medellín történelmét mutatja be, nagyon élvezhető, interaktív formában. Sőt, az ott dolgozók felajánlják, hogy szívesen beszélgetnek arról, hogy ők hogyan élték meg a közelmúlt borzalmait. Aki ott jár, ide feltétlenül menjen el!
„soha senki nem volt biztonságban, semmit nem ért az emberélet…”
A Comuna 13 meglátogatása szintén nagyon izgalmas program. Ezt a kerületet évtizedeken keresztül egy gerillacsoport tartotta az ellenőrzése alatt, ide még a kormány emberei sem merészkedtek be. A meredek hegyoldalba épült sikátordzsungel a kábítószer-kereskedelem melegágya volt, az erőszak része volt a mindennapoknak. Az itt élők ugyan nem fizettek a vízért és az áramért, de a gerillák teljesen uralták az élet minden területét. Soha senki nem volt biztonságban, semmit nem ért az emberélet, még a gyerekeket sem kímélték. Mindez egészen a közelmúltban, a 80-as, 90-es években történt. Végül a rendőrség a katonasággal és egy drogbáróval összefogva egy sokat vitatott, véres leszámolással vetett véget a gerillahatalomnak 2002-ben.
A meredek hegyoldalba épült, hatalmas graffitikkel tarkított város ma már az egyik legérdekesebb turistalátványosság.
A területen kényelmes mozgólépcsők visznek egyre feljebb, a helyiek boltokat, üzleteket, kávézókat nyitottak a házaikban. Az egyik kávézóban, ahová betértünk, a széklábaktól kezdve a plafonig mindent graffiti borított, és nem volt két egyforma pohár.
A kávé kicsit más, mint otthon. Kevésbé pörkölik, ezért az íze kissé savanykás, gyümölcsös. Több kávézóban választani lehet, hogy melyik régióban szüretelt kávéból kérünk.
„a tamarind és a nagyseggű hangya”
Séta közben két teljesen új ízzel ismerkedtem meg. Egy kedves helyi hölgy hideg sörrel, limonádéval várja a vendégeket a háza elé kirakott két asztalnál. Az egyik pohárban egy igen furcsa, nem épp gusztusos valami úszkált. Mint kiderült, ez nem más, mint a tamarind. A hölgy a pohárba dobta a gyümölcsöt, majd tamarindszirupot és citromos üdítőt öntött rá, és lime levével bolondította meg. A végeredmény egy nagyon frissítő koktél. A tamarindot akár el is rágcsálhatjuk, de nem árt vele vigyázni, mert a benne lévő magok olyanok, mint a kavics.
A másik új kedvencem igencsak bizarr. Ez a hormigas culonas, vagyis a nagyseggű hangya, amit arrafelé pörkölve fogyasztanak. Igaz, Kolumbiának ezen a részén inkább csak a turistákat kápráztatják el vele, de bizonyos területeken igazi csemege. Évente csak pár hétig gyűjthető. Az íze olyan, mintha megsült, de nem teljesen kipattant kukorica lenne, mogyorós beütéssel.
„a szinte függőleges falon 709 lépcsőfok vezet fel cikcakkban a tengerszint fölött 2127 méter magasan található kilátóhoz…”
Medellíntől nagyjából 70 km-re található Kolumbia egyik legkülönlegesebb látnivalója, az El Peñón de Guatapé. De az is lehet, hogy a La Piedra del Peñol. Vicces, mert úgy fest, hogy még a kolumbiaiak sem tudják, hogy valójában mi is a neve.
A történet a szokásos: két szomszédos város, Guatapé és Peñol nem tudnak megegyezni, hogy kihez is tartozik ez az irdatlan nagy monolit. Ezért a szikla neve attól függ, hogy éppen hol vagyunk. A guatapéiek – bizonyítandó, hogy az övék – elhatározták, hogy hatalmas betűkkel felfestik a városuk nevét a sziklára. El is jutottak a G betűig, és épp kezdték az U-t, amikor megakadt a művelet, mert Peňol lakói megakadályozták a további festést. Most egy hatalmas „GI” olvasható a sziklán.
A monolit úgy néz ki, mintha egy lapos hegytetőre valaki odapottyantott volna egy irdatlan nagy kőtömböt. A szinte függőleges falon 709 lépcsőfok vezet fel cikcakkban a tengerszint fölött 2127 méter magasan található kilátóhoz.
A spanyolok megérkezése előtt indián szent hely volt. Nem is csoda, hiszen a monolit a maga 220 méterével igencsak megdöbbentő látvány. A szikla megmászása igazi kihívás. Félúton elsősegélynyújtó hely is működik, és a kanyarokban meg lehet pihenni, gyönyörködni a kilátásban. Felérve a kilátóba teljes szépségében tárul elénk a szabálytalan alakú, kis szigetekkel tarkított, hatalmas Guatapé víztározó.
A tározó építésekor Peñol város egy részét fel kellett áldozni, győzött a szükség, hiszen a vízerőmű Kolumbia energiatermelésének 4%-át adja. Peñol egy részét átköltöztették egy magasabban fekvő részre. Több mint 4000 embernek kellett elhagynia az otthonát.
A replika Peñolnál már csak Guatapé megkapóbb. Kolumbia legszínesebb városának mondják, és ez minden bizonnyal igaz is. A házak lábazatának festései utalnak a lakók életére, történetére vagy a boltok profiljára. Az élénk színekben pompázó, alacsony épületek között élmény a séta, de az se rossz döntés, ha egy jó kávé mellett üldögélve nézzük, figyeljük a települést és az embereket. A kávé mellé érdemes elfogyasztani egy friss, gőzölgő empanadát is. A töltött, sült tészta nagyon népszerű, mindenhol árulják.
A környéket uraló hatalmas víztározó teret ad mindenféle vízisportnak, és igencsak jó szórakozás a nagyjából egyórás sétahajózás. A part közelében gyönyörű villák és Pablo Escobar egyik enyészetnek indult háza is látható.
Remek volt a hangulat a hajón, szólt a zene, akadt, aki táncra is perdült.
A kolumbiai emberek rendkívül nyitottak, érdeklődőek, segítőkészek. Gyakran kérdezik, hogy honnan jöttünk. Amikor megtudják, hogy Magyarországról, mindig nagyon-nagyon örülnek, de most visszakérdeztem: tudjátok, hogy hol van? És persze, hogy nem tudják! Miután sok mindent meséltünk a saját országunkról, ragaszkodtak hozzá, hogy közös fotókat készítsünk, aztán jöttek a szokásos ölelésék, jókívánságok! Nesze neked, távolságtartás!
Már írtam, hogy mennyire olcsó itt az élet. Ezt az egynapos programot a szállodában foglaltuk le, átszámolva mindössze 7 520 Ft/fő áron. Benne volt a reggeli, az ebéd, a látogatás a monolithoz, Guatapé, a replika Peňol (az elköltöztetett város) és az új Peñol, ahol egy igen érdekes, a hatalmas monolitot mintázó templom épült.
Ezzel a nappal elköszöntünk Medellíntől, és a Karib-tenger partján található Cartagena felé vesszük az irányt. Medellínt örökre a szívünkbe zártuk, fantasztikus város. Napközben sok az izgalmas látnivaló, és ha eljön az este, irány a 70-es út, ahol igazán lehet élvezni a dél-amerikai hangulatot egy finom vacsora vagy egy koktél mellett.
(folytatjuk)
A sorozat első része itt olvasható: Kalandozás Kolumbiában – Medellín
Fotó:
Gubán Ica és Miklós
