2021.10.20. | Vargha Márk
Festői városkák, macskaköves utcák, csúcsminőségű sonka, jó borok, varázslatos hangulat. Északkelet-Spanyolország 5 kötelező célpontját és egyik ínyencségét ajánljuk olvasóink figyelmébe…
Spanyolország minden régiója izgalmas, és noha nyelvtudás híján az angollal próbálkozva átéltünk néhány fárasztó pillanatot, mégis jól tettük, hogy úgy döntöttünk, teszünk egy kört Katalóniában és Aragóniában. Íme 5+1 itthon talán kevésbé ismert jó dolog, ami kihagyhatatlan, ha arra járunk.1. Andorra
A Vatikán, Liechtenstein és Monaco után, de San Marino előtt pipáltuk ki a miniállamlistánkról a pireneusi társhercegséget. Barcelonából Andorra la Vella 3 óra busszal, az utazás kényelmes, a határellenőrzés gyors, és máris „élvezhetjük” a város látványát. Az idézőjel nem véletlen, ugyanis a parlament régi, kicsiny kőépületén kívül az épített környezetben semmi szépet nem találtunk, a természetiben persze annál többet: a hegyek gyönyörűek és minden utca végén visszaköszönnek. Tisztaság, a város közepén végigcsobogó patak, Dalí egyik szobra, jó levegő, sok kis park játszóterekkel, elegáns üzletek – volt azért, ami tetszett, de sosem laknánk Andorrában. Egy megállást, rövid sétával persze mindenképp megér, főleg ha a séta végén beülünk a patak partján a 13,5° Borbárba, ahol nemcsak a korcsolyák finomak, de az egy fehér- és két vörösborautomata segítségével a pincérre való várakozás nélkül jobbnál jobb spanyol és francia borokat is kóstolhatunk, választásunk és teherbírásunk szerint kétujjnyi vagy deciliternyi mennyiséget engedve a poharunkba.
2. Casa Vicens
A Szent Család-bazilikával és a Güell parkkal semmiképp ne elégedjünk meg, ha a katalán építőmester, Gaudí munkásságát akarjuk csodálni. Öt barcelonai háza közül a Casa Calvet nem látogatható, a Casa Batlló és a Casa Milà a brosúrákban és a hirdetésekben viszonylag sok figyelmet kap, ugyanakkor azt ajánljuk, hogy a Rambla közelében található Güell-palota és a Gràcia-negyed nyugati szélén található Casa Vicens is legyen a kötelezők között. Bár egy magyar turistának utóbbi valószínűleg ismeretlen, mindent „tud”, amit a többi épülettől megszoktunk: növényi és állati minták, játék a fénnyel és a vízzel, a keleti építészet motívumai, a szépség és a funkcionalitás tökéletes összhangja. Az audioguide az udvartól a tetőig vezet végig. Ne rohanjunk, élvezzük a látogatás minden pillanatát, tudatosítva azt: ez Gaudí első megrendelése volt. Nem épp gyenge kezdés!
3. Zaragoza
A mudéjar eredetileg azon muzulmánt jelentette, aki a rekonkviszta után is spanyol földön maradt, elfogadva a katolikus királyok uralmát, de megtartva a hitét. Az építészetben a mór korszakot követő, de a mór ízlés és szakértelem által befolyásolt stílus. Aragóniában sok helyütt találunk rá példát. A székhelyen, az Ebro folyó partján fekvő Zaragozában a katedrális egyik oldalán láthatóak például ilyen díszítőmotívumok.
A katedrális belül is igazán szép, számtalan kápolnájával és szárnyasoltár-képével. Az előtte fekvő hatalmas teret mégsem ez az egyházi műemlék uralja, hanem a barokk Oszlopos Miasszonyunk-bazilika, 130 méteres hosszával, 75 méteres szélességével, 11 kupolájával és 4 tornyával. A városban feltétlenül érdemes elmenni a tartományi múzeumba – az épségben megmaradt római mozaikok és egyéb ínyencfalatok kedvéért; a Goya Múzeumba – a festő hihetetlenül gazdag, 80 nyomatból álló Los Caprichos sorozatát őrzik itt –, valamint az általunk valaha próbált egyik legkitűnőbb tapasbárba, a Méli Mélóba, ahol a skorpióhal-pástétomtól a fürjön át a libamájig falatozhatunk minden földi és vízi jóságot.
4. Albarracín
Közel 1200 méteres magasság, 1 000 lakos. Útikönyvünk szerint a legfestőibb spanyol falu címéért folyó versenyben az élvonalból indul ez a település, mely nem fedi fel szépségét, míg központi parkjába nem érünk. Bámuldozás felfelé, aztán lépcsőzés, hiszen a „lényeg” a sziklákra épült: rózsaszínes árnyalatú házak, zegzugok, sikátorok és lépcsők, két templom s pazar kilátás akár a távolba, akár a hegygerincre felkapaszkodó várfalra, akár a falu többi részére. Albarracín, ez a mórok által épített csoda nehezen ereszt, és igazán érdemes letérni érte a Zaragoza–Teruel főútról.
5. Teruel
Aragónia három megyéje közül a legdélebbi székhelye. Itt több épület is lenyűgözően gazdag mudéjar stílusban épült, de jó néhány szecessziós házat is találhatunk. Teruel bájos, könnyen bejárható, igazán hangulatos város. A katedrálisban nem tudjuk levenni szemünket a famennyezet díszítéséről, majd átsétálunk a Terueli szerelmesek mauzóleumába. A pár márványszarkofágjait láthatjuk itt, melyhez a mauzóleumhoz csatlakozó neogótikus belsejű templom és mudéjar külsejű templom csatlakozik. Az 1217-ből származó, a Rómeó és Júliához hasonló, kissé szövevényes romantikus történetet számtalan műfaj képviselői feldolgozták: készült belőle színdarab, musical, opera, film, sőt rádiójáték is. (Haláluk után is folytatódott Diego Marcilla és Isabel Segura kálváriája, ugyanis a testüket egészen 2005-ig legalább féltucatszor temették újra – az elkészült művek persze nem szólnak erről, csak a viharos kapcsolatot dolgozzák fel.)
+1. Terueli sonka
Ha a „sima, bolti”, a hazai diszkontokban és hiperekben ma már természetességgel elérhető serranónál különlegesebb sonkára vágyunk, több csúcsminőségű eredetvédett (D.O.P.) sonkából is választhatunk, ezek származási helye azonban Spanyolorszég délnyugati részére koncentrálódik (a legdrágább, messze földön híres közülük az extremadurai makksonka, a bellota). A jamón de Teruel az egyetlen, mely tehát nem ezen a területen, hanem északkeleten lelhető fel, minden nagyobb községben árulják. Mi Calamochában kóstoltuk először, ahol múzeumot is szenteltek ennek az ínyencségnek. Ezután pedig még többször, hiszen elképesztően finom. De mely kritériumok alapján is kaphatja meg a hús ezt a címkét?
A szülők közül a koca landrace, large white vagy ezek keresztezése, a kan duroc fajtájú; a sertés legalább 50%-ban gabonát eszik; Teruel megyében születik, nevelkedik és vágatik; legalább 86 kilogramm a tömege. A zsírvastagság 16 és 45 milliméter közötti az ágyéktól a hátsó láb végéig. A sózási idő 18 és 24 óra közötti. Az utólagos sózás és ülepedés ideje minimum 60 nap, legfeljebb 6 Celsius-fokon és legalább 70%-os relatív páratartalom mellett. A szárítás és az érlelés legalább 800 méter tengerszint feletti magasságban történik. A sonka elkészülésének teljes ideje 14 hónap. (Összehasonlításul: a serranóé 7 hónap.)
Mindezt azonban az utazónak nem szükséges tudnia ahhoz, hogy a sonka zamatait maradéktalanul élvezhesse.
Kalandra fel! Ha Spanyolországban járunk, szenteljünk figyelmet ezeknek az izgalmas célpontoknak, kóstoljuk meg a terueli sonkát, és persze igyunk priorati bort – ez utóbbiról részletesen a következő cikkünkben olvashatnak.
(Casa Vicens belső tér)
Fotó:
Vargha Márk