Vissza
Öt kötelező program Lyonban
2019.01.29. | Vargha Márk
Budapestről közvetlen fapados járattal kényelmesen eljuthatunk Lyonba, de készüljünk fel rá, hogy a város felfedezésére egy hétvége nem lesz elegendő. Most megmutatjuk, hogy mi fér bele ennyi időbe, és azt is, hogy mit hagyjunk legközelebbre…
Nem végeztünk nagymintás közvélemény-kutatást, de erős a gyanúnk, hogy ha egy gasztronómiában dolgozó honfitársunktól megkérdeznénk, hogy mi jut eszébe a város nevének hallatán, a világ legrangosabb szakácsversenyét, a Bocuse d’Ort mondaná. Esetleg valamelyik lyoni módra, azaz sült hagymával készült ételt. Ha az illető a pénzügyi szektorban dolgozik, az egykori francia bankóriás, az 1993-ban csőd szélére került Crédit Lyonnais nevét is említheti. A legvalószínűbb azonban, hogy a város futballcsapatát, a hétszeres francia bajnok Olympique-ot kapnánk válaszul.
Nos, mielőtt készülni kezdtünk lyoni kirándulásunkra, mi sem tudtunk többet erről a félmilliós lakosú, ám másfél milliós agglomerációval rendelkező városról. Talán még a lyoni takácsok rémlettek ködösen valamelyik gimnáziumi történelemóra anyagából. (Ha valaki nem tudná: az 1831-ben bekövetkezett gazdasági válság következtében nagyot zuhant a selyem ára, amit a takácsok szerettek volna az állammal rögzíttetni. Miután a követelésnek nem sikerült békés úton érvényt szerezniük, összecsaptak a rendfenntartókkal, elfoglalták a városházát, majd sztrájkba léptek. A felkelést leverték.)
Hogy mi fér bele 48 órába egy utazás során, azt nehéz megmondani, mert mindenki mást tart fontosnak. Mi megmutatjuk, hogy merre jártunk most, és mit nézünk meg akkor, ha majd újra visszatérünk.
1. A város fekvése – séta a régi utcákban
Lyon két folyó, a nagyobb Rhône és a kisebb Saône összefolyásánál, 173 méterrel a tenger szintje felett, Párizstól légvonalban 373 kilométerre délkeletre található. Turisztikai szempontból érdekes belső részének közepén az úgynevezett Félszigetet (Presqu’île) a két folyó öleli. A Félsziget déli része sík, itt van a város központja az Operával, a Városházával, elegáns bevásárlóutcákkal, a legnagyobb térrel, a Bellecourt-ral, még délebbre munkásnegyedekkel. A Félsziget északi része, Croix-Rousse az egykori takácsműhelyek otthona, beceneve ezért a „Dolgozó Hegy”. Ezzel különböztetik meg az „Imádkozó Hegytől”, a Fourvière-től. Ez utóbbi a Félszigettől nyugatra, a Saône túlpartján elterülő, dombosabb-hegyesebb városrész, melynek lábánál az „igazi” óvárost, Vieux-Lyont találjuk. Fourvière látképét a neogótikus stílusban épült Miasszonyunk Bazilika és egy „kisebb Eiffel-torony”, a ma televízió- és rádióátjátszásra használt Tour Métallique uralja. A Félszigettől keletre, a Rhône túlpartján lévő „lapos” városrészek az egészségügy, a felsőoktatás és a vállalatok terepei.
Nem véletlen, ha a leírás alapján valakinek Budapest ugrik be! Ez a magyarázata annak, hogy a hideg tél ellenére miért érezzük itt annyira otthonosan magunkat már az első néhány óra után. Bármelyik városrészben tehetünk egy rövid sétát a házak között, vagy akár a folyók partján, szeretni fogjuk.
2. Átjárók (traboules)
A város fekvéséből adódóan már a IV. században kialakult ez az építészeti különlegesség (más közeli városokban is akad rá példa). Mivel Vieux-Lyon utcái párhuzamosak a Saône-nal, az itt élők komoly időt és energiát takarítottak meg azzal, hogy ezeken a szokatlan átjárókon keresztül jutottak le a folyó partjára, ahol az üzleti élet zajlott. Szemben, a Croix-Rousse takácsai szintén hasznát vették az átjáróknak, hiszen nekik éppúgy fontos volt, hogy minél gyorsabban odaérjenek a kereskedőkhöz. Később, a 20. századi német megszállás idején a traboule-ok ideális búvóhelyet biztosítottak az ellenálló polgárok számára. Körülbelül 400 van belőlük a városban, de csak tizedük látogatható. Speciális térképek segítségével bukkanhatunk rájuk, de ha biztosra szeretnénk menni, vegyük igénybe a 2 órás, vezetett sétát.
3. Festett (tűz)falak (murs peints)
Látunk persze ilyet máshol is, de Lyonban egészen magas szintre fejlesztették a tűzfalak festését. Ha figyelmesen járjuk a várost, lépten-nyomon ilyenekbe botlunk, de a három legnagyobbat a térkép is jelöli. Két nap alatt kettőre biztosan marad idő: az egyik a Mur des Canuts (a takácsok fala) a Croix-Rousse negyedben, egy kerületi életképet vittek fel zseniálisan a felületre.
A másik a város magjától nem messze található Lyoni Hírességek Fala. Itt egyaránt azonosíthatunk hazánkban is jól ismert, illetve ismeretlen személyiségeket.
A ház keskenyebbik falának felső részén maga Claudius (Kr. e. 10 – Kr. u. 54), az első római császár áll, aki Itálián kívül született. Caligula és Nero között uralkodott, politikai sikerei ellenére az ókori történészek igencsak vegyesen ítélték meg.
De itt van Juliette Récamier (1777–1849), a Napóleon utáni Bourbon-korszak egyik fontos alakja, párizsi társasági események szervezője. Alatta André-Marie Ampère (1775–1836) fizikus, az elektromos mező felfedezője, az áramerősség SI-mértékegysége, az amper névadója. Mellette Laurent Mourguet (1769–1844) bábművész, kezében Guignol figurájával. Guignol pozitív alak, jószívű és éles eszű takács, a róla írt történetek, amelyek ma is futnak a helyi bábszínházakban, gyerekeknek szólnak ugyan, de gyakran társadalomkritikát is rejtenek.
4. Mozi és Miniatűr Múzeum
Ha nem vagyunk múzeumfanatikusok (ha igen, érdemes Lyon Kártyát vennünk), a több tucat múzeumból nagyon nehéz kiválasztani azt az egyet, amit meg szeretnénk nézni, hiszen Lyonban a képzőművészettől (Szépművészeti, Kortárs Művészeti, Jean Couty Múzeum) az iparművészeten (Textilmúzeum, Nyomdászati Múzeum) és az építészeten át (Tony Garnier Múzeum) az elektromosságig (Ampère Múzeum) pazar a kínálat.
A Tripadvisor a Mozi és Miniatűr Múzeumot ajánlja első helyen, az óváros egyik patinás reneszánsz épületében. Az állandó gyűjtemény hollywoodi sikerfilmek forgatókönyveit, vázlatait, kellékeit, maszkjait, díszleteit és díszletmakettjeit vonultatja fel, meglepően nagy darabszámban. Láthatjuk itt Batman öltözékét és Chaplin sétapálcáját éppúgy, mint azt az álarcot, amit Robin Williams viselt Mrs. Doubtfire-ként, vagy amit Arnold Schwarzenegger Terminátorként. A lenyűgöző gyűjteménynek vannak olyan termei is, amit gyerekeknek szülői felügyelet mellett sem ajánlanak, itt a horror- és szörnyfilmek „szereplőin” vagy azok testrészein borzonghatunk a vitrinekbe bámulva. A legfelső emelet egy miniatűrkészítő lenyűgöző munkásságát mutatja be, a számtalan kicsinyített helyiség követeli meg jogosan figyelmünk maradékát.
5. Kisbisztrók
Egy híres ételkritikus 1934-ben a világ gasztronómiai fővárosának nevezte Lyont. Nem kétséges, hogy a város az ínyencek Mekkája, tizenhét olyan éttermet találunk, amely legalább egy Michelin-csillag birtokosa. A Hírességek Falán, az utcaszinten is megörökített Paul Bocuse-nek, a francia gasztronómia nemrég elhunyt mértékadó alakjának, a szakács-világverseny névadójának Auberge du Pont de Collonges nevű étterme több mint 50 éve őrzi 3 csillagát. Az élvonalbeli éttermek mögött sorakoznak a megfizethetőbb bisztrók, köztük is a bouchonok, amelyek tipikus lyoni fogásokat kínálnak (például hagymalevest, csukafasírtot vagy bundázott pacalt). Mi a turistaútvonalaktól távolabb eső, egyszerűbb helyeket kerestük, ahol jóféle francia borokat is lehet kóstolni.
.JPG)
Egy helyismerettel rendelkező magyar borász ajánlásával az alább helyeket látogattuk végig. (A kóstolt borokat nem listáztuk, így is túl hosszú az írás…)
1/ Jumble (a Rhône-tól keletre, az egyetem főépületétől 5 percnyi sétára)
Kóstolt ételek: tépett csirkecomb sültburgonya-kockákkal, kókusztejes-római köményes mártással; minimakaróni párolt zöldségekkel, mézes-kakukkfüves mártással.
Az esti ajánlat 6 fogás, 5 kistányéron tálalt meleg étel és 1 sonka-sajt tál. Desszertből hármat kínálnak
.
2/ Le troquet des sens (a Félszigeten, a Bellecourt tértől 10 percnyi sétára)
Kóstolt étel: ravioli cassoulet kacsamellel, salottahagymával, besamellmártással, körete friss saláta.
A déli menüajánlat egyetlen meleg étel, ami professzionálisan és gyorsan elkészül.
3/ En attendant septembre (a Rhône-tól keletre, az egyetem főépületétől 6 percnyi sétára)
Helyes, pici borbár és borszaküzlet, változatos hidegkonyhai ételkínálattal.
Kóstolt ételek: „tapastál”, azaz spanyol chorizo, olíva, kaprigyümölcs, paprikakrém; gascon típusú sertés sonkája.
A bort egyébként a franciák kétféle mennyiségben szervírozzák: ha egy pohárral (verre) rendelünk, 1,25 decilitert töltenek. Ha legalább ketten vagyunk, jobban megéri 4,6 deciliteres kisüvegben (pot) kérni az italt.
A felsorolt helyek mindegyikére és az összes hasonlóra igazak az alábbi állítások:
- a helyek délben és este nagyon hamar megtelnek, érdemes előre foglalni;
- a kiszolgálás mindig hibátlanul udvarias, az első másodperctől az utolsóig minden vendégre egyformán figyel a csekély számú személyzet;
- a borok szinte mindenhol kifogástalanok, rendeljünk bátran, nem fogunk csalódni;
- az étlapon a beszállítók nevét és működési helyét is külön feltüntetik.
1. Múzeum az Összefolyásnál
A Félsziget déli csücskében 2014-ben nyílt, fémborítású, űrhajóra (?) emlékeztető természettudományos és antropológiai fókuszú múzeum. Az épület – csakúgy, mint a bilbaói Guggenheim – önmagában is érdekes.
2. Gall-római Színházak Múzeuma
Egy melegebb évszakban szívesen ücsörögnénk a hajdani Lugdunum (a mai Lyon helyén állt ókori római város) színházának 108 méter átmérőjű lelátóján. Az 1975-ben nyílt kapcsolódó múzeumban egyebek mellett kalendárium, oltár, szarkofágok, mozaikok és Claudius császár egyik beszédének leiratát rögzítő tábla is megtekinthető.
3. Bouchonok
Az ebéd és vacsora helyszínéül egyaránt választandó, megfizethető árú kisvendéglők végeláthatatlan sora.
4. Piacozás
A piac Lisszabontól Barcelonán és Bolognán át Bécsig mindenhol és mindenkor nagy élményt nyújt. Lyonban van egy, amit konkrétan Paul Bocuse piacának hívnak, de úgy mondják, a többi is nagyon izgalmas – és valamivel olcsóbb is.
.JPG)
5. Biciklizés
Télvíz idején nem annyira mókás, de ha kicsit enyhül az idő, a bicikli kézenfekvő közlekedési eszköz a város felfedezésére. El lehet vele jutni például a Le Parc de la Tête d’Or nevű parkba is, mert az ott lévő szabadtéri állatkertet legközelebb nem fogjuk kihagyni.
Kapcsolódó írásunk: Paul Bocuse piacán
Fotó:
Vargha Márk