Vissza
Pincetúra Elzászban
2019.11.17. | Vargha Márk
Mintha Walt Disney mesevilágában járnánk, olyan ez a kelet-franciaországi tartomány. Elragadó kisvárosok, macskaköves utcák, na meg a híres elzászi fehérbor, amiért önmagában érdemes felpattanni egy fapados repülőjáratra…
A borkedvelők jól tudják, hogy Bázel és Strasbourg között, a csapadékfogó Vogézek keleti fekvésű lejtőin, 200 és 400 méter közti magasságokban termő rajnai rizling és szürkebarát kiváló bort ad. Érdemes kihasználni a Budapest-Bázel fapados repülőjáratot nyújtotta lehetőségeket, hiszen ha a környéket autóval járjuk be, három nap alatt is nagyon sok élményben lehet részünk. Elzásznak még a borongós őszi időjárás se áll rosszul, itt aztán tényleg könnyű belefeledkezni a sárgálló, barnuló szőlőültetvények látványába és a kóstolók alkalmával folytatott beszélgetésekbe.
.JPG)
A 170 kilométer hosszú, a régió nyugati oldalán végighúzódó borút hivatalosan 1953 óta létezik. 119 falut ölel fel, ami kb. 4200 termelőt jelent. Túlnyomó többségük szövetkezetekbe tömörülve működik, 890-en viszont családi pincét visznek. Ez utóbbi számadat is mutatja, hogy választani gyakorlatilag lehetetlen a borászatok közül, ezért a www.ruedesvignerons.com keresőoldalon érdemes szűrni az angol nyelven is kóstoltató pincékre. Három napba hét pince fér bele, ha csak rövid városi sétákkal számolunk. Utóbbiak ügyében pedig bátran hagyatkozhatunk a Walt Disney meséje nyomán A szépség és a szörnyeteg című film díszletét ihlető három gyöngyszemre: Eguisheim, Riquewihr, Ribeauvillé. Ha ezeket láttuk, kijelenthetjük: építészeti szempontból a tartomány csúcsain jártunk.
.JPG)
Ha például a colmari „Fejek házát” (Maison des Têtes) tekintjük az épületek csúcsának, akkor az Haut-Koenigsburg kastély a csúcs épülete. A hegyfokon magasodó építményt a XX. század elején Vilmos német császár reprezentatív célokból bővíttette. Ha a köd és a pára nem is enged ellátni a várfalon túlra, a díszletszerű romantika mindenképpen megéri a borútról való kitérőt.
.JPG)
S ott van még Colmar is, amivel szintén lehetetlenség betelni. Áldjuk a szerencsénket, hogy szezonon kívül járunk ott, így nem nyomasztanak turisták ezrei. Az egyik fő utcát Lazar Freiherr von Schwendiről nevezték el, szobra az utca végén, egy kis téren áll, a kezében szőlővenyigéket tart. A fényes katonai karriert befutott osztrák generálist Magyarországon főként azért ismerik, mert kimagasló érdemeket szerzett az ország török uralom alóli felszabadításban, ám számunkra is meglepő módon nem csupán hadvezérként tisztelhetjük. Ő volt az, aki tokaji szőlővesszőket vitt Elzászba, ennek nyomán használják errefelé a pinot gris-re a Tokay d’Alsace elnevezést. Erről a történelmi adalékról több pincében is szó esett, az elvesztett névhasználati vitáról francia vendéglátóink láthatólag derűvel, minden sértődöttség nélkül meséltek.
A kóstolók menete minden pincében ugyanaz. A kóstoltatás előtt elénk teszik a borok listáját, amely a palack-, esetleg kartonárakat is tartalmazza. A kóstoló szinte mindig ingyenes, és a sok-sok éve érlelt csúcsborok kivételével bármit kérhetünk. A szortimentek nagyon hasonlók: pezsgővel, azaz crémant-nal (35 millió palack/év) kezdünk, persze csak ha készít a pince ilyet. Aztán következnek az alapborok (AOC Alsace, 92% fehér fajták, 8% pinot noir), melyeknek feladata, hogy a fajták jellegét megmutassák. Itt ne keressünk komplexitást, a cél a megkülönböztethetőség. Az apelláció hat fehérszőlő-fajtát engedélyez (ezekből az utolsó négy az úgynevezett nemes fajta): sylvaner (illatban virágok és vágott fű, ízben enyhe citrusok), pinot blanc (vékony test, sárga húsú gyümölcsösséggel), muscat (friss szőlőfürt-aroma), gewürztraminer (rózsa és rózsabors, a korty itt a legkülönlegesebb: az eleje-közepe édeskés, a vége kesernyés), riesling (frissen citromos, később grépfrútos, még később őszibarackos aromatika) és a számunkra legkellemesebb élményt nyújtó pinot gris (kovafüstös-mézes-aszaltas jegyek). Az alapbor kategóriában kb. 95 millió palack készül a borvidéken.
.JPG)
A piramis következő szintjén 5 millió palacknyi volumennel a faluapellációk és a lieu-dit kategóriájú borok állnak. Utóbbiak a premier cru besorolásnak felelnének meg, de minthogy ilyen Elzászban nem létezik, ez a kifejezés jelzi, hogy a borász egy különleges adottságú területet kíván megmutatni. A terroir egyébként is az a szó, amit leggyakrabban hallhatunk itt egy kóstoló során: a fekvés és a meredekség mellett soha nem mulasztják el hangsúlyozni a talajt, ami visszaköszön a poharunkban. Nem csoda, hiszen a parcellák között akár kisebb, akár óriási különbségek lehetnek e tekintetben: van itt gránit, mészkő, márga, homokkő és agyag, illetve ezek sokfajta kombinációja. Igazi kísérleti terep ez tehát egy tehetséges borásznak, hogy a legjobb talajt a legmegfelelőbb fajtával párosíthassa.
A piramis tetején, szintén kb. 5 millió palacknyi borral a grand cru-k állnak. 51 ilyen terület van a borvidéken, és kiváló adottságaikat jól kihasználni komoly tudást igényel. Ezt a tudást megtapasztalni ezeket a tételeket kortyolva különleges élmény, a vendéglátóink pedig lelkesen hasonlítják össze az alapborokkal őket. Komplex, egyre jobban kinyíló, nagy borok ezek.
Ha nem vetjük meg az édes borokat, itt sem fogunk csalódni; jó ivású, egyensúlyos mindegyik, érdemes legalább egyet kipróbálni minden helyen, ahol megfordulunk.
.JPG)
Végezetül szubjektív pincészeti toplistánk következik, mely a látogatás sorrendjét tükrözi:
1. Domaine Paul Kubler (Soultzmatt falu, a hozzá tartozó grand cru terület: Zinnkoepflé). 1620 óta létező családi birtok. A névadó unokája, Philippe a borvidék erősségeiről és gyengeségeiről is őszintén beszél, a fehér fajtákon kívül remek pinot noirját is érdemes megkóstolni, sőt a kóstolósor elejére tenni.
2. Domaine Rieflé-Landmann (Pfaffenheim falu, a hozzá tartozó grand cru terület: Steinert). Kétféle szortiment: az egyik saját, a másik egy idős, utódlási problémával küzdő bortermelővel közös. Minden kategóriában szép borok, a grand cru pinot gris talán a legkomplexebb, és jó a pinot noir is.
3. Vins Schoenheitz (Wihr-au-Val falu). A pincészetnek nincsenek grand cru területen parcellái, mégis a legkellemesebb meglepetést nyújtja. Három különböző karakterű dűlőből szüretelnek, emlékezetes a száraz, de még inkább az édes traminijük.
4. Domaine Emile Beyer (Eguisheim város, a hozzá tartozó grand cru területek: Pfersigberg, Eichberg). A Rieflében azt mondták róluk: „Ha Beyernél kóstoltok, máshol már nem is kell.” Valószínűleg igazuk volt, hiszen ez a legprofesszionálisabb hely, ahol jártunk, avagy „ha csak egy pincészetre van időd, ez legyen az.” Az Émile Victor névre hallgató crémant-jukból hoztunk végül egy palackkal, de legszívesebben a teljes szortimentet elcsomagoltattuk volna.
5. Domaine Marcel Deiss (Bergheim város, a hozzá tartozó grand cru területek: Altenberg, Kanzlerberg). Nincsenek a fentebb említett gyűjtőhonlapon. A Rieflében ajánlották e pincészetet, mint az egész borvidék (!) legjobbját. Deissék filozófiája más, mint a többieké, ugyanis náluk nem számít a fajta, csak a terroir: csaknem minden fajtát termesztenek a legváltozatosabb területeiken, és egyszerre szüretelik, majd házasítják. Nagy kockázat? Igen, de nagy nyereség: mind minőségben, mind árban nagyságrenddel múlja felül a versenytársait. Semmiképpen ne hagyjuk ki, ha pedig bortúrára vállalkozunk, tervezzük az út végére.
Bár Elzász bizonyosan nem fürdik olyan népszerűségben, mint a többi francia borrégió, tapasztalatszerzésre és – legyen szó bármilyen évszakról – kellemes kikapcsolódásra ideális terep, remélhetőleg egyre több borkedvelő honfitársunk felfedezi majd. Mi szívből ajánljuk!
Fotó:
Vargha Márk
