2017.04.01. | Szoruló Pál
Nagyon el akartam volna utazni, de sehogy se tudtam dönteni, hová legyen a menet.
Térképhalom, útikönyv-köteg, bősz netböngésző szeánsz, bankszámla-latolgatás, tétova hezita: se ide, se oda. A tenger mélyén kicsit sötét van, az Etnán meg ilyenkor kicsit hideg. És egyszer csak derült égből a villámkörte: rájöttem, hogy halakat a tévében is lehet nézni, a csoffadt szicíliai tűzhányó helyett meg simán találok egy működő vulkánfíbert a sufniban (gyengébbek kedvéért: a vulkánfíber az egy koffer, alias bőrönd). És még tele se kell pakolni. Minek?
Úgy döntöttem, a vakáció idejére az otthoni rozzant kotyogósban készül a legszuperebb specialty kávé, a spájzban van jó bor raklapszám, győzzük meginni. A kaja lehet a szokásos – ha top étteremben akarjuk érezni magunkat, vacsora közben majd betesszük a
És akkor, amíg tart az utazás (nem OLYAN utazás, nyugi), mint lelkiismeretes turisták, mindent alaposan megnézünk magunk körül, sőt inkább „odabenn”, magunkban. Föltérképezés, fölfedezés, kíváncsiskodás, elámulás. Nyomulás befelé, ez a program.
Kanyonok, tavak, hegyek. Erdők-mezők. Városok: terek-utcák-kocsmák. Sikátorok!
Bennem-belőlem, legbelőlem. Hahó, én! De jó, hogy itt vagyok!
A Borshanta többi cikkét itt találod:
Felmásztunk a falvédőre – Interjú a Mádagaszkárra készülő Horváth Gáborral
Visszavágtak a Garciák – A Három Grácia mintájára új „férfibor” született
Tehéndombi Tőgyei Fehér – Frissitő a hétköznapokra
Új, hullámos tejbegríz – Mai recept
A séfasztal alatt – Exkluzív tudósítás egy díjátadóról
Jaj, te vendég! Ne menj még! – Szemelvények a Vendégkönyvből
Fotó:
Vető Gábor