Vissza
A spanyol borok szerelmese
2017.03.26. | Szabó Edit
Az utóbbi években mindig ő a VinCE Budapest Wine Show egyik sztárja, brutálisan jó spanyol borait és caváit kóstolni hatalmas öröm. Szeredi Zsolt Vino Castillo néven futó webkereskedése üstökösként tűnt fel, és egyre népszerűbb a borfogyasztók körében…
A Vince Budapest idei rendezvényének idején is hatalmas tömegek verődtek össze a kis pultod előtt. Ilyen sok újdonsággal jöttél, vagy ennyire népszerűek ma a spanyol borok Magyarországon?
Mindkettő igaz: vittem a rendezvényre néhány új szerzeményt, de az érdeklődésre se lehet panaszom. 2008-ban kezdtem spanyol borokat forgalmazni Magyarországon, és ma már 280 bor és 60-féle cava szerepel a kínálatban. Azt hiszem, itthon mi rendelkezünk a legszélesebb spanyol szortimenttel. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ekkora sikertörténet lesz.
Hogyan kerültél a borok közelébe?
A Szigetközben nőttem fel, egy Püski nevű faluban, ahol a tanácselnök után mindjárt a kocsmáros, vagyis az én apukám volt az első ember. Gyerekkoromban folyton ott lógtam a kocsmában, élveztem, hogy kimérhetem a nagyfröccsöt meg a hosszúlépést. A bor illata már akkor is sokkal jobban tetszett, mint az összes többi italé. Mikor nagyobb lettem, és elkezdtünk diszkóba járni, a többiek tolták a boros kólát meg a rumos kólát, de én maradtam a bornál, és ez a rajongásom a mai napig tart.
Mikor mozdultál rá a spanyol borokra?
2006-ban végigjártam az El Caminót. Nem volt ennek semmi lelki oka, az akkori barátnőm azt mondta, hogy ez jó ötlet, én meg kíváncsi voltam, hogy mennyit bírok. Nagy legény voltam, egy kávéházi teraszról indultam „caminózni”. Rá is faragtam alaposan. Vettem egy bakancsot, elmentem vele a Bakonyba két órát sétálni, és úgy döntöttem, hogy ez most már nagyon jó lesz. Hát, nem lett jó. Úgy feltörte a lábamat, hogy néhány nap után már nemcsak bakancsot, zoknit se tudtam húzni a lábamra. Az első hét vége felé érkeztünk meg Navarrába, ahol a zarándokok a falon lévő borkútból a friss vörösbort iszogatták. Mivel a fájdalomcsillapítóm elfogyott, onnantól napi két liter borral működtem, ami tompította a fájdalmat, és jókedvre is hangolt. Akkor jöttem rá, hogy milyen kegyetlenül jó bort ad az a vidék.
Te voltál az egyetlen mámoros zarándok?
Azért voltak ott mások is, de kétségkívül én vittem a prímet, viszont ennek megvolt az az előnye, hogy minden este dalolva értem célba. A hegyek között a helyi kocsmárosok a maguknak készített bort árulták poharanként 50 centért. Tökéletesen elkészített, tiszta ital volt mindegyik, úgyhogy amint a zarándokútnak vége volt, többször is visszatértem arra a vidékre, és szép lassan megszületett a gondolat, hogy ezeket a borokat haza kellene hozni. A többi már jött magától, 2008-ban létrehoztam a céget, és 2009 óta ez a kenyerem.
Honnan tudtad ilyen jól megítélni, hogy nemcsak neked ízlik az a bor, hanem objektív mércével mérve is jó?
Van két tanult szakmám, a hentes és a szakács, tehát mindig volt közöm a vendéglátáshoz, de ez persze nem lett volna elég. Elvégeztem a WSET felsőfokot is, hogy legyen már valami papírom arról, amivel foglalkozom. Aztán szép lassan beleástam magam a spanyol borok világába.
Miért olyan különlegesek a spanyol borok?
Nem biztos, hogy különlegesek, sok országban lehet jókat inni, az itthoni pincészetek nagy részében is szívesen kóstolgatok. A spanyolokat azért látom szebbnek, mert azokba vagyok szerelmes. Jó az éghajlat, jók a területek, ott mindig érett gyümölcsöt lehet szüretelni, a tudomány évszázadok óta apáról fiúra száll, és az is fontos, hogy ár-érték arányban szinte verhetetlenek. Őszintén rajongok értük, szerintem azért is tudom őket hitelesen képviselni a piacon. És hadd mondjak még valamit, ami kereskedői szemmel rendkívül fontos: amikor elindítottam a vállalkozást, végigjártam a pincészeteket, megállapodtunk, egymás tenyerébe csaptunk, és azóta is ehhez tartjuk magunkat. Rendkívül megbízható partnerek, élmény velük együttműködni.
Hány pincészettel állsz kereskedelmi kapcsolatban?
Közel ötvennel, Spanyolország-szerte. Az a nem titkolt célom, hogy minden nagyobb minőségi termőhelyről, vagyis D.O. területről legyen borom a kínálatban. Haladok lépésről lépésre, a nagyok közül már csak Extremadura hiányzik. Pár éven belül teljes lesz a kép.
Honnan jön a legtöbb bor? Azt is kérdezhettem volna: mit iszunk mi, magyarok leginkább? Mit érdemes behoznod?
Nagyon könnyű helyzetben vagyok, mert úgy tűnik, az ízlésem tetszik a vásárlóimnak. A szortimentre nincs panasz. A legtöbb palack Aragóniából, azon belül is Campo de Borja területről, Riojából, Ribera del Dueróból, Toróból, Lamanchából és Valenciából érkezik. A fehérborokat Rías Baixas, San Sebastian környéke, Jumilla, Yecla, Penedés és Empordá adja. Az utóbbi kettő az utóbbi másfél évben jött, együtt a pezsgővel.
Imádjuk a buborékot a borban, egyre népszerűbbek a habzóborok, a pezsgők. A cavát is megtanultuk értékelni?
Szerencsére egyre jobban, ezért is bővítem folyton a kínálatot, de még mindig sokan azt hiszik, hogy valami olcsó tankpezsgőről zengek ódákat. Aztán megkóstolják, és leesik az álluk, mert az igazán jó cavák minőségben állják a versenyt a champagne-okkal, miközben szinte csak harmadába kerülnek, mint a nagy francia testvér.
.JPG)
Mennyi időt töltesz Spanyolországban?
Tavaly nyolcszor repültem, az idén még nem voltam, de áprilisban már biztosan megyek. Szerencsére van kint egy munkatársam, aki mindent elintéz. Egy magyar hölgy, Matuschek Tímea a neve, a cég megalakulása óta van mellettünk, ő tartja a kapcsolatot a pincészetekkel, és ha kint vagyunk, jön velünk a szakmai programokra, pincelátogatásokra is. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni.
Azért időnként a családodat is magaddal viszed?
Anna, a feleségem már szinte minden utamra elkísér, de a két kicsi lányom még nem élvezné igazán ezeket a hosszabb túrákat. Voltak már kint velünk, és jönnek is majd, de egyelőre jobb, ha a nagymama vigyáz rájuk, amíg mi távol vagyunk.
Irigylésre méltó helyeken jársz, fantasztikus pincéket látogatsz sorba, jó borokat iszol. Az még nem jutott eszedbe, hogy mindezt másoknak is megmutasd? Szerintem sokan utaznának szívesen veled néhányszor.
Nyitott kapukat döngetsz. Németh Ágnes borszakmai újságíró tavaly családostól kiköltözött a cava fővárosába, Sant Sadurniba. Vele és a férjével, Dobos Tamással együtt indítottunk egy új projektet „Capital of cava” néven, aminek éppen az a lényege, hogy szakmai utakat, kirándulásokat szervezzünk az érdeklődőknek. Egyelőre csak a cavapincészeteket céloztuk meg, de később szervezünk majd látogatást Toróba, Riojába és Dueróba is. Már megvannak a jelentkezők az első utakra. Ez egyébként valóban óriási élmény, mert a spanyolok remek vendéglátók, és szívüket-lelküket kiteszik, hogy mi jól érezzük magunkat.
Nem akartál még soha Spanyolországban élni?
Dehogynem! Sokszor. De mindig azt gondolom, hogy nem véletlenül születtem magyarnak. Nekem itt van dolgom. A mi kis vállalkozásunk hamarosan fejlesztési szakaszba lép, egyelőre biztosan nem hagyhatom magára.
Milyen terveid vannak?
A Vino Castello jelenleg egy jól működő webáruház, de itt az ideje, hogy háromdimenziós változatban, személyes valónkban is megmutatkozzunk. Szeretnénk nyitni egy kis üzletet, ahol minden palack kézbe fogható, és a borokat nemcsak nézegetni, de kóstolgatni is lehet. Már megtaláltuk a megfelelő helyiséget, folynak a tárgyalások, de semmit nem sürgetünk. Mindennek eljön az ideje, akkor nyitunk, amikor megfelelően állnak majd a csillagok.
A VinCE Budapesten örömmel újságoltad, hogy a világ egyik legelismertebb spanyol pezsgőpincészetével, a Recaredóval kezdtél együtt dolgozni. Ez miért olyan nagy szó?
Mert a Recaredo az egyik csúcskategóriás cavapincészet Spanyolországban. Biodinamikus gazdálkodást folytatnak, és a palackokat a degorzsálás előtt sem koronazárral, hanem parafa dugóval zárják le, ami ritkaság. Fontos náluk az ökológiai szemlélet, mindent igyekeznek újrahasznosítani. A használt parafa dugóikat például Barcelonába szállítják, mert a Sagrada Familia egyik termében abból készül a padló. Tehát nem elég, hogy nagyon jó a cavájuk, még a gondolkodásmódjuk is példaértékű, egy ilyen partnerrel megtiszteltetés együttműködni.
Gyűjtők is vásárolnak tőled?
Igen, többen is. Ők persze egyedi tételeket rendelnek; van, aki csak olyan bort kér, amire Robert Parker minimum 95 pontot adott.
És behozod?
Persze, hogy be. Szeretem a jó feladatokat. Számomra ezekkel a pezsgőkkel és borokkal dolgozni mindennap öröm, és nagyon jó érzés, hogy egy-egy palack jó borral másoknak is szerezhetek egy kellemes napot.
Megjegyzés: Szeredi Zsolt valóra váltotta tervét, és a Vino Castillo megnyílt. Az üzletet jelenleg Budapesten, a Kertész utcában lehet megtalálni.
.JPG)
