2019.02.16. | Lovranits Júlia
Egy húszéves fiatalember Kínába indult nyelvet tanulni, és a teák iránti olthatatlan rajongással tért haza. Ő Kövecses Olivér, a Ye Tealeaves márka megalkotója, aki megmutatja nekünk a teát, ahogyan még sosem kóstoltuk…
A teázást sokan csajos dolognak tartják, másoknak az angol nénik meg a horgolt csipketerítők jutnak eszébe róla. Te miért kezdtél érdeklődni iránta?
Régen én is csak filteres teát ittam, jó sok cukorral és citrommal, ahogy ezt a legtöbben teszik Magyarországon. Aztán Kínában éltem körülbelül két évet, és ez sorsfordító volt az életemben. Annyira különleges az a teakultúra! Persze a brit teaszertartásnak is megvan az a pozitívuma, hogy lecsendesít egy kicsit, Kínában azonban a teázás nem csupán társasági esemény, de elmélyülést is igényel, ezért közel áll a művészetekhez.
Hogyan kell elképzelnünk a tea és a művészetek kapcsolatát?
Rengeteg példát találunk rá a múltban, hogy a művészek hónapokra elvonultak alkotni egy teában gazdag vidékre. Nem véletlen, hogy a tea nagyon sokszor a kínai festményeken is megjelenik. Nemrég egy hongkongi teaeszköz-múzeumban jártam, ahol többek között teáskancsókat és csészéket állítottak ki. Az egyik falra a kínai történelem különböző időszakaiból származó, teáról szóló verseket írtak. Volt 2-3 soros, de olyan is, ami az egész falat beterítette. A tea és a művészetek kapcsolata nagy hatással volt rám, és mivel nem turistaként látogattam az országba, hanem ott is éltem, sikerült még mélyebben megismernem ezt a világot. A kínai emberektől tanulhattam mindezt, a saját nyelvükön.
Hogy kerültél Kínába?
Iskolai ösztöndíjjal, de akkor még se az országhoz, se a teakultúrához nem volt mélyebb közöm. Az egyetemen, ahol pénzügyet tanultam, lehetőség nyílt egzotikus nyelvek elsajátítására. Választhattam az orosz, az arab, a japán és a kínai között, és én az utóbbi mellett döntöttem. Hobbinak indult, de annyira érdekelni kezdett, hogy lassan több energiát fordítottam rá, mint a fő tantárgyaimra. Megpályáztam egy ösztöndíjat, és egy évre Sanghajba utaztam, majd egy itthon töltött év után újra elnyertem az ösztöndíjat, és kijutottam Hangzhouba. Arról a környékről származik például a Dragon Well tea, az ültetvények ott vannak a várost körülölelő dombokon. Ha az ember fogékony rá, Hangzhounál nincs jobb hely arra, hogy beleszeressen a teakultúrába.
Hogyhogy nem akartál kint maradni?
A munkám és a vállalkozásom Kínához köt, de nem érzem, hogy ott kéne élnem, anélkül is nagyon szoros ez a kapocs. Néha ott vagyok hónapokig, és az is elképzelhető, hogy később kiköltözöm néhány évre, de letelepedni, élni, valami szépet és maradandót alkotni Magyarországon szeretnék.
Mi a különleges abban az országban?
Ezt így nehéz megfogalmazni. Húszéves koromban jártam ott először. Ebben az életkorban még nagyban formálódik az ember személyisége, és az ott szerzett élmények komoly hatással voltak rám. Tetszik az emberek mentalitása, szeretem, hogy ebben a rohanó világban is megtalálják magukban a csendet. Amikor kint vagyok, minden egyes napon tudok újat tanulni.
Milyen az élet egy családi teaültetvényen?
Nagyjából olyan, mint egy magyar borvidék valamelyik családi pincészetében. Megvannak a szertartások, a tradíciók, amiket akár évszázadok óta követnek.
Hazatérésed után, 2016-ban létrehoztad a Ye Tealeaves márkát, és vele egy webkereskedést. Mit jelent a név? A tealevelet még csak értjük, de mi a YE?
A „ye” a kínai nyelvben levelet jelent, és így írják fonetikusan. Arra szeretnénk utalni vele, hogy tiszta, magas minőségű tealeveleket hozunk a hazai közönégnek. A teáinkban nincs semmilyen adalékanyag, nincsenek semmivel keverve. Ez kicsit szembefordulás a jázminos zöldteával meg a citromos feketeteával, de ezt nem látom problémának. Nem kizárólag a magyar piacra fókuszálunk: a cél az, hogy Európa, sőt a világ más országaiban is ismertté váljon a márka, ezért is választottunk angol nevet. Az a küldetésünk, hogy megváltoztassuk az emberek teával kapcsolatos gondolkodásmódját, és a Ye Tealeaves szerte a világon versenyképes brand legyen.
Említetted, hogy régebben te is mindig filteres teát ittál, ahogyan a legtöbben ebben az országban. Mi vele a probléma?
A filterekbe többnyire a legrosszabb minőségű tealevelek maradványait töltik, és a dobozon nem találsz semmilyen útmutatót az elkészítésre vonatkozóan. Szerencsére ma már kapható az üzletekben jobb minőségű filteres tea is, amelyen feltüntetik a forrázási hőmérsékletet és az áztatás időtartamát. A teakészítésnél – a felhasznált víz minősége mellett – ez a két legfontosabb paraméter. A teánál, ugyanúgy, ahogyan a kávénál, nagyon fontos, hogy hol nő az a cserje, mekkora az ültetvény, és hogy a munka során mennyi emberi erőt használnak. Srí Lanka például többnyire filteres teák előállítására rendezkedett be, ott ritkábban találunk kisebb, artizán ültetvényeket, a munkák többségét gépek végzik, és ennek nem csupán a minőség látja kárát, de környezetvédelmi szempontból sem feltétlenül fenntartható.
Hogyan vásároljunk akkor teát? Léteznek praktikus tanácsok?
A szupermarketben kapható, fémdobozos szálas és sztenderd filteres teáktól érdemes tartózkodni, mert nem tudod, hogy mióta áll a polcon. Vásárolj kisebb üzletben, ahol tudják, hogy a tea honnan származik, mikor szüretelték. Budapesten szerencsére elég bőséges a választék.
Kezdőknek milyen teát ajánlanál?
Semmiképpen sem a legdrágábbat, mert ha valami túl komplex és szokatlan élményt nyújt, az szerintem ellenkező hatást is kiválthat. Kezdjük a könnyebben érthető teákkal, és folyamatosan haladjunk a bonyolultabbak felé.
Feltűnt, hogy a teakóstolókon mindig ott vannak a tálcán a teaszörnyeknek vagy teaszenteknek nevezett kis figurák, amiket időnként megöntöztök teával. Mik ezek, mi a jelentőségük?
Dekorációs elemek, amelyek a természet és a tea kapcsolatát szimbolizálják, és egy kicsit feldobják a ceremóniát. Tipikus teaszent például a kis sárkány vagy a malacfigura, de lehet az egy szép kő is, amit például a Bükkben találtál. Az én szentem egy pici kerámiakancsó, amit egy pekingi teaházban kaptam ajándékba, de bármi lehet, a lényeg az, hogy személyes tárgy legyen. A tea első áztatását legtöbbször nem isszuk meg, hanem kiöntjük, és ilyenkor fontos a teaszent szerepe, hiszen egyedül ő marad a tálcán, fenntartva a feng shuit.
Miért kell kiönteni az első áztatást?
Mert az első áztatásnál sok tea – főleg ha oolong vagy puer teáról beszélünk – nem mutatja meg az igazi arcát, mi pedig szeretnénk érezni a teljes aromavilágot, ha belekortyolunk, ezért ébresztgetni kell. Ez a funkcionális magyarázata. A kulturális oldala egy kicsit bonyolultabb. Én azt tanultam, hogy az első áztatást az anyaföldnek adjuk, így tisztelgünk előtte, amiért a teát megtermelte nekünk.
Nincs saját üzlethelyiségetek. Nem is szeretnétek?
Először a webshopot és a partneri hálózatot fejlesztjük, így nem kell kitermelnünk egy üzlet bérleti díját, tehát kedvezőbb áron adhatjuk a teáinkat. Az a jó, ha minket nem egy hellyel, hanem magával a teával kapcsolnak össze az emberek. A későbbiekben viszont szeretnénk egy bemutatótermet, ahol csupa meghökkentő, újszerű dologgal lephetjük meg a látogatókat.
Kapcsolódó írásaink:
A legjobb tea kivisz a mátrixból
A tea napja - hazánkban először
Fotó:
facebook
Lovranits Júlia