Vissza
Az emberek megszerették a csokimat
2020.10.03. | Bott Zsuzsanna
Papp-Vargha Katalin életét egy brüsszeli Erasmus-ösztöndíj változtatta meg. 24 évesen kezdett csokoládékat készíteni, és ma már ő az egyik legsikeresebb női vállalkozó Szlovákiában…
Papp-Vargha Katalin 2011-ben hozta létre a Chocomaze Manufaktúrát a szlovákiai Révkomáromban, és a műhely a kezdetektől nagy hírnévnek örvend. Termékei számos elismerést kaptak, tevékenységét az elmúlt öt évben kilenc nemzetközi díjjal jutalmazták. A siker titkáról, az indulásról és a családról beszélgettünk…
Az egyetemen nemzetközi kapcsolatokat tanultál, mégis csokoládékészítőként szereztél magadnak hírnevet. Hogyan kezdődött?
Még egyetemistaként nyertem egy pályázatot, aminek köszönhetően kijutottam Brüsszelbe, ahol gyakornokként egy hónapot töltöttem az Európai Parlamentben. Nagyon megtetszett a város, így amikor lehetőségem volt az Erasmus-programmal egy szemesztert külföldön tölteni, egyértelműen Brüsszelt választottam. Marketing és kommunikációt tanultam, amit nagyon izgalmasnak találtam, de akkor még nem sejtettem, hogy ezzel az utazással megalapoztam a jövőmet. Az volt a feladatunk, hogy egy csokoládémanufaktúrának készítsük el a marketingstratégiáját, így betekintést nyertünk a műhely mindennapjaiba. Fél évet töltöttem el itt, és szakmai szempontból nagyon sokat kaptam, de az ott folyó munka lelkileg, érzelmileg is közelebb hozta hozzám a csokoládé szeretetét, a kreatív munka élményét. Éreztem, hogy valahogyan vissza fogok találni ide.
Mikor jött el a pont, mikor eldöntötted, hogy feladod az addigi munkádat, és a csokoládé készítésének szenteled a mindennapjaidat?
Az Erasmus-programból hazatérve a Magyar Tudományos Akadémiánál kezdtem el dolgozni. Szép volt a feladat, de egy idő után éreztem, hogy hiányzik az a kreatív munka, amivel Brüsszelben találkoztam. Valahogy mindig visszajött a csoki az életembe, és ott motoszkált bennem, hogy mégiscsak ki kellene próbálni. Egy reggel épp a földalattin ültem, és utaztam a munkahelyemre, amikor végül megszületett bennem a döntés: nekifutok. Fiatal voltam, mindössze 24 éves, nem volt teher a vállamon, így nem féltem. Hazaköltöztem Budapestről, és elkezdtem kísérletezni. Egyik lépés jött a másik után, az emberek megszerették a csokijaimat, én pedig egyre nagyobb bátorsággal mertem újítani, több mindent kipróbálni.
Milyen csokoládékat készítesz?
Kezdetben táblás csokikat készítettem különféle variációkban, két éve pedig kitaláltam két „édes nasit”, az egyik a CrunCHÉ, a másik a FruCHÉ nevet viseli. Az emberek filmnézés, tévézés közben szívesen rágcsálnak valamit, gondoltam, miért ne lehetne az éppen csokiból. Mivel az alapkoncepciónk szerint amennyiben lehetséges, helyi alapanyagokból dolgozunk, a FruCHÉ nem más, mint szárított gyümölcs, étcsokoládéval bevonva, a CrunCHÉ pedig magvakból készített grillázs lapocskák, szintén étcsokiréteggel. Számomra is izgalmas újdonság volt mindkettő, a vásárlók pedig azonnal megszerették őket, és a mai napig rengeteg pozitív visszajelzést kapok.
Mi a sikered titka?
Egy minőségi termék előállítása sok apró mozzanatból áll. A legfontosabb természetesen a kiváló alapanyag, illetve annak igénye, hogy a mindenkori tudásunk szerint a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle. Mindemellett a csomagolásra is nagy hangsúlyt fektetünk. Akik még nem ismerik a készítményt, először a szemükkel vásárolnak, itt pedig döntő szerepe lehet a jó kiszerelésnek. A harmadik lényeges szempont pedig a megújítás. Sikerült valami olyasmit kitalálnom, amit itt még senki nem készített, így ha meglátják a polcokon, egyből hozzánk kötik.
Mi volt a legnagyobb elismerés, amit a munkád során kaptál?
A pályám alakulása szempontjából természetesen a szakmai díjak, elismerések a legfontosabbak, és kaptam is közülük jó néhányat, a legnagyobb eredménynek mégis azt tartom, hogy bekerültem egy olyan könyvbe, amelyben Szlovákia sikeres női vállalkozóiról írtak. Inspiráló olvasni olyan élettörténeteket, amelyekből kiderül, milyen apróságok kellenek ahhoz, hogy az ember megtalálja a saját útját, és értéket alkosson. Megtiszteltetésnek tartom, hogy gondoltak rám, hogy az én munkásságomat is motiválónak találták.
Ma már két gyermek anyukája vagy, van egy hatéves lányod és egy hároméves fiad. Mennyire érdeklődnek a munkád iránt? Van rá esély, hogy esetleg majd továbbviszik a mesterségedet?
Ezt most még nem lehet megmondani, de örülnék neki. Viszont akkor sem lennék csalódott, ha más tevékenységben találnák meg magukat. Kívánom nekik, hogy szeressék majd annyira a munkájukat, amennyire én szeretem. A gyerekeim beleszülettek a műhelybe, sokat vannak velem, szeretnek ott lenni. A többi még a jövő zenéje.
Fotó:
Chocomaze Manufaktúra
