Vissza
Dübörög a Füleky
2019.10.19. | Szabó Edit
A 2007-ben érkező befektető megőrizte a régi nevet, de új tartalommal töltötte meg a Füleky Pincészetet. Tokaj-Hegyalja egyik legszimpatikusabb családi vállalkozásának marketingvezetőjével és főborászával beszélgettünk…
A Füleky Pincészetről az 1998-as megalakulást követően viszonylag keveset hallottunk, bár azt tudtuk, hogy az ügyeket néhány éven keresztül a frissen Tokaj-Hegyaljára költözött Bodó Judit intézte. Aztán telt-múlt az idő, és a pincészet 2007-ben gazdát cserélt.
Az új befektető, Lovas Péter lelkesedésből és örömből vásárolt. Na meg persze pénzből is, az is kellett hozzá, hogy Hegyalja ezen csodálatos ékkövének 100%-ban ő és családja lehessen a tulajdonosa. Az eltelt évek során felépült az új feldolgozóépület, és megújult a szomszédos telken található, műemléki védettséget élvező, 18. századi barokk kúria is, amely ma már a pincészet birtokközpontjaként fogadja a látogatókat.
A kúria emeletén kényelmes szalonok, valamint vendégszobák várják azokat, akik hegyaljai túrájuk során szeretnék itt tölteni az éjszakát, a földszinten pedig nagyobb csoportok kiszolgálására is alkalmas borkóstoló teret alakítottak ki, de az enyhe őszi napsütésben akár a kertben is helyet foglalhatnak a látogatók. Mi is ott üldögéltünk. A kérdéseinkre először Szabó Hajnalka kereskedelmi és marketingvezető, utána Brezovcsik György főborász válaszolt.
Szabó Hajnalka
.jpeg)
Annak idején sokat lehetett hallani arról, hogy a Füleky Pincészet 2011-ben átadott, új feldolgozóépülete az ipari ingatlanok kategóriájában elnyerte „Az Év Épülete” díjat. Bár fontosak az esztétikai szempontok, egy borászati központ kialakításánál valószínűleg számtalan más tényezőt is figyelembe kell venni a tervezéskor. Kik álmodták meg az épületet?
Az Építész Stúdió szakemberei szoros együttműködésben dolgoztak pincészetünk főborászával, Brezovcsik Györggyel, hiszen az volt a legfontosabb, hogy az új présházban kompromisszummentes borászati munka folyhasson, és mindennek meglegyen a megfelelő helye, tere. Az építészek nagyon körültekintően jártak el, meghagyták a régi épület középkori falait, és még a helyi alapanyagok használatára is ügyeltek. Kizárólag itteni kövekkel dolgoztak, amit fa és beton egészít ki nagyon harmonikusan. Az épület egyébként kapott egy másik elismerést is, elnyerte a Magyar Építész Kamara „Természetes kő az építészetben” díját.
Gondolom, hogy ezek a hírek nem csupán a borok kedvelőit, hanem az építészeket is idevonzották…
Eleinte sokan jöttek kifejezetten azért, hogy láthassák a feldolgozót, de az utóbbi években már a felújított barokk kastély is vonzza a látogatókat. A két épületnek köszönhetően kibővült a látogatóink köre, de aki a borunkat megkóstolta, általában visszajáró vendéggé válik.
Olyan jó a Füleky-bor?
Igen, bár az én számból ez talán nem eléggé hiteles, hiszen a feladatom az, hogy felkutassam a vásárlóinkat. Az viszont kétségtelen, hogy a Füleky-borok számtalan szép hazai és nemzetközi elismerést kaptak az eltelt években, és azt hiszem, ez már tekinthető objektív mércének.
A pincészet Tokaj-Hegyalja egyik legkedvesebb településén, Bodrogkeresztúron található, kőhajításnyira a központtól. Az utcában jól megfér egymás mellett a 13. századi római katolikus templom, a 18. századi barokk kastély és a présház modern épülete. Előzetes bejelentkezéssel szívesen fogadtok csoportokat. Milyen élményeket kap tőletek a látogató?
A vendégeinket általában a főborászunk fogadja, így a folyamatokkal, a borainkkal kapcsolatban is a legavatottabb embertől érkeznek az információk. A borok pedig – azt reméljük – önmagukért beszélnek.
A pincészethez tartozó szőlőterület 25 hektár, ebből 21-et műveltek, és van kéthektárnyi új telepítésetek is. Milyen fajtákra koncentráltok, milyenek a területeitek?
Szüretelünk furmintot többek között a mádi Király-dűlőben és a tarcali Mestervölgyben, hárslevelűt a mádi Úrágya-dűlőben, kabart a tarcali Vinnaiban, muskotályt a Dobaiban, de dolgozunk a Teleki-dűlőben, sőt Olaszliszka körzetében is. Ebből is látható, hogy mind fekvésben, mind talajadottságok szempontjából elég vegyes a kép, így a munka összehangolása sokszor nem egyszerű, viszont cserébe a borvidék elég széles spektrumát be tudjuk mutatni.
Agrármérnökként végeztél, egyetem alatt egy évet ösztöndíjjal Franciaországban töltöttél. Dolgoztál a Pajzos-Megyernél, majd négy évig a Hilltop Borászatban, és egy év Somló után kerültél vissza Hegyaljára. Van tehát rálátásod a magyar borok piacára. Mi a tapasztalatod, valóban kevésbé keresik ma a természetes édes borokat a világban?
A magyar értékesítés valóban nehéz, van néhány törzsvásárlónk, de ezt piacnak semmiképpen nem nevezném. Külföldön azonban nem ilyen borús a kép. Nyugat-Európában jól teljesítenek a késői szüretelésű édes boraink, megtaláljuk őket több Michelin-csillagos étterem borlapján, és sok helyen a desszert részeként, az étellel együttműködve kerülnek az étlapra. Az aszúink leginkább Ázsiában népszerűek, és erre még akkor is büszkék vagyunk, ha ez az export egyelőre a 10%-ot sem éri el. A személyes kapcsolattartás nagyon fontos; ha elutazunk a célországokba, és ott tartunk borbemutatókat, mindig fellendül az érdeklődés, és ez a számokban is megmutatkozik. Kereskedelmi szempontból a pincészet 2019-ben sikeresebb volt, mint az eddigi években bármikor, így meglehetős optimizmussal tekintek a jövőbe.
.jpg)
Brezovcsik György
A Brezovcsik név nem cseng ismeretlenül azok körében, akik szeretnek a borok mögé nézni. Édesapád, Brezovcsik László 15 éven keresztül vezette a tarcali szőlészeti-borászati kutatóintézetet, szőlész-borászként sokak szerint a Tokaji borvidék modern kori történetének legmeghatározóbb alakja volt, sok eredménye mellett az ő nevéhez fűződik a hárslevelű és a bouvier keresztezésével megszületett szőlőfajta, a kabar nemesítése is. Ilyen háttérrel nem csoda, hogy te is ezt a pályát választottad. Igaz, hogy te adtad a kabar szőlő nevét?
Igaz. Amikor a honfoglalást tanultuk, megjegyeztem, hogy a hét magyar törzs mellé szegődött egy nyolcadik is, amely a Fekete-tenger mellékén található kazár törzsszövetségből vált ki, és később beolvadt a magyarságba. Ők voltak a kabarok. Megtetszett a nevük, és amikor az új szőlőnek kerestünk nevet, eszembe jutott. Lehetne mögé ideológiát gyártani, hogy azt reméltem, hogy ahogyan a kabarok a magyarságba, úgy olvad majd be az új szőlőfajta a tokaji engedélyezett szőlőfajták sorába, de nem így volt: egyszerűen csak megtetszett a szó hangzása.
Hegyalján nőttél fel?
Részben. Tizenegy éves koromig Tarcalon éltem, aztán Budapestre költöztünk, ott folytattam az iskolákat, de diplomával a zsebemben visszajöttem Hegyaljára, mert ezt a területet ismertem, itt akartam bort készíteni. A Füleky előtt a Dereszla Pincészet csapatát erősítettem, aztán amikor Lovas Péter 2007-ben nekilátott, hogy új csapatot szervezzen, Szabó Hajnalka tanácsára engem is megkeresett. Azóta felelek a Füleky Pincészet boraiért, egy kiválóan működő, remek csapat vezetőjeként. Ha jó a hangulat, dolgozni is sokkal könnyebb, és nálunk még a legkeményebb időszakokban is derűsnek mondható a légkör, emberileg és szakmailag egyaránt elfogadjuk egymást.
A borkészítésben számodra mi a legfontosabb?
Hogy azt zárjuk palackba, amit a szőlővel a természettől kaptunk. Ehhez ismernünk kell a területeinket, ezért minden dűlőt külön szüretelünk, és külön is dolgozzuk fel a szőlőt, de előfordul, hogy még a nagyobb és a kisebb fürtöket is külön kezeljük. Külön erjesztünk, és csak az elkészült borokat házasítjuk. Ezzel a módszerrel talán elérjük azt, hogy a házasított borok végül valóban jobbak legyenek, mint amilyenek a fajtaborok eredetileg voltak.
Azt mondod, talán. Vannak kétségeid?
Persze, hogy vannak. Sokat tépelődöm, egyáltalán nem tartom magam tévedhetetlennek. Járok egy utat, de nem biztos, hogy az az egyedül üdvözítő. Elképzelhető, hogy mások teljesen másként nyúlnának ugyanahhoz az alapanyaghoz, és abból is nagyon jó bor születne. Ha minden úgy alakul, ahogyan szeretnénk, akkor nincs kérdés. Akkor van baj, amikor az úristen közbeszól. Mert onnantól az ember nem lehet biztos a dolgában.
Maximalista vagy?
Ebben az értelemben igen. Máskor pedig eléggé slampos. Ha valamitől elmegy a kedvem, nehéz úja nekifutni.
Melyik nagyobb kihívás: édes bort készíteni, vagy száraz bort?
Mindkettő. Nincs különbség. Ezért jó Tokaj. Egy kicsit sajnálom, hogy vörösbort nem készítünk. Dolgoztam Ruszton egy rövid ideig, és azt azért szerettem nagyon, mert ott megvolt mind a három. Hegyalja viszont tényleg egyedülálló a maga nemében, itt olyan savai vannak a természetes édes boroknak, mint sehol a világon.
Szerencsére a vörösök nélkül is van alkalmad megmutatni, hogy milyen borász vagy. Mesélj egy kicsit a boraitokról!
Viszonylag szűk termékskálával dolgozunk, összesen 35-40 ezer palackot töltünk meg évente. Van száraz borunk, késői szüretünk és aszúnk, ami mindig hatputtonyos. Mellette készítünk muskotályt, kabart, dűlőszelektált furmintot, de mindegyikből csak pár száz palackkal, inkább azért, hogy a kóstolóinkat színesítsék. Mostanra szépen kialakult a száraz birtokborunk stílusa, de már évek óta egyre több a dűlőszelektált száraz borunk is. A késői szüretünk a Pallas nevet viseli, így hívták már az előző tulajdonos idejében is. Figyelek arra, hogy elegáns, jól iható desszertbor legyen, ezért a cukortartalma 100 g/l körül mozog, hogy az embernek legyen kedve inni belőle még egy pohárral.
A boraitokat két sorozatba osztottátok. A Füleky sorozat névválasztása egyértelmű, de van egy Fülöp sorozat is, amely a környék híres gólyájának állít emléket…
Amikor az első Fülöp borunkat elkészítettük, a gólya még élt. Itt lakott a faluban, jött-ment a többiekkel, aztán 2006-ban valamiért úgy döntött, hogy többé nem vándorol. A párja elköltözött, ő viszont télen is velünk maradt, a legnagyobb örömünkre. Szerettük, hozzánk tartozott, rengeteg fiókát felnevelt a párjával, aztán a címke kinyomtatása után nem sokkal nekirepült egy villanyvezetéknek, és elpusztult. A róla elnevezett sorozatba két könnyebb, jó ivású, a fiatalabbak számára is egyszerűen érthető bor került, egy száraz és egy édes. A bevételből a villanyvezetékek szigetelését támogatja a borászat, hogy soha többé ne történjen ilyen baleset.
Azt mondtad, a Fülekynél csak hatputtonyos aszú készül. Mikor mondhatjuk, hogy egy aszúbor igazán jó ízű?
Ha egy jó évjáratban a kiváló alapborhoz jó aszúszemeket adunk. Erre persze nincs recept. Az aszúszemeket kézzel szedjük, és nagyon alaposan válogatjuk. Csak hibátlan szemekkel dolgozunk, különben a kellemetlen, oda nem illő ízek átkerülnek az aszúba, ahonnan már nagyon nehéz kiűzni. Az aszúszemeket mustba vagy erjedésben lévő borba áztatjuk, és nagyon figyelünk az erjesztésnél, mert minél hosszabb a folyamat, annál vastagabb lesz a bor, és annál kevesebbet veszít az aromáiból. Fontos, hogy az alapbor kiváló legyen, az a legjobb, ha az is nagyjából szamorodniminőségű, és ahhoz kerülnek az aszúszemek. Ha az évjárat megengedi, dűlőszelektált aszút is készítünk, de ez azért nem fordul elő túl gyakran.
Bírod a kritikát?
Bírom. Ha jogos. És mivel magammal szemben is eléggé kritikus vagyok, mindig tudom, mikor jogos.
A siker motivál?
Nem. Jó lenne, de nem. Az motivál, ha azt látom, hogy valami jó irányba halad. Szeretek egyedül dolgozni, az a legjobb. Szeretem, ha a külső körülmények nem befolyásolnak, ha nem a seregélyek döntik el a szüret időpontját.
És ha nem úgy alakulnak a dolgok. ahogyan szeretnéd, mit teszel?
Elmegyek horgászni. Az mindig megnyugtat, és utána újult erővel megyek vissza a pincébe.
