Vissza
Ha szerelmes vagy, keveset alszol
2019.04.27. | Szabó Edit
Három fiú, három különböző életút, egy közös akarat. A két jóbarát meg az Anti nem pincészet, nem termék, hanem annál sokkal több: három ember barátsága palackba töltve…
A Szent György-hegyre vezető szűkös úton két bicikli is nehezen férne el egymás mellett, de szerencsére nem nagy a forgalom, autóval szinte csak az jár a hegyen, akinek ott van dolga. Földi Bálint kicsi présháza közvetlenül az út mellett áll, kedves, romantikus, parányi épület a nagy fák árnyékában. Itt beszéltünk meg randevút A két jóbarát meg az Anti nevű borkészítő formáció három tagjával, Földi Bálinttal, Palkó Zsolttal és Lepold Antallal.
Milyen szél fújt össze benneteket?
Palkó Zsolt: Bakó Ambrus a kapocs. Egyikünk se borásznak indult, aztán végül mindhárman ezen a pályán kötöttünk ki. Én például pénzügyi munkakörben dolgoztam Zalaegerszegen, és a munka mellett jártam a keszthelyi Georgikon borászképzésére, ahol a Villa Sandahl akkori főborásza, Bakó Ambrus is tanított. Ambrus állást ajánlott nekem a pincészetben, amit elfogadtam, de amikor odakerültem, Bálint már nála dolgozott, és egy kicsivel később Anti is csatlakozott hozzánk, így jött össze a csapat.
Korábban nem is ismertétek egymást?
Palkó Zsolt: Antival együtt jártunk a Georgikonra, Bálint pedig a feleségem osztálytársa volt Tapolcán. Ilyen kicsi a világ.
Lepold Antal: A közös munka nagyjából fél évig tartott, aztán Ambrusnak és a Villa Sandahlnak különváltak az útjai. Zsolti maradt a Villa Sandahlnál, én mentem tovább Ambrussal, Bálint pedig pihent egy kicsit, de az együtt töltött hónapok olyan meghatározóak voltak mindannyiunk számára, hogy egy fél évvel később már azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk újra együtt dolgozni.
A nevetek alapján előbb gondolnék egy punkzenekarra, mint egy borokat készítő formációra. Honnan jött a név?
Földi Bálint: Az én viccemből. Mert odáig eljutottunk, hogy készítünk bort, aztán lepalackozzuk, de hogy mit írjunk rá, arról fogalmunk se volt. Jöttek a rosszabbnál rosszabb ötletek, a „Három muslincás” tartotta magát legtovább, de azt is elvetettük. Aztán egyszer viccből azt mondtam, hogy legyünk „A két jóbarát meg az Anti”. Egy darabig mosolyogtunk rajta, de jobb nem jutott eszünkbe, így megbarátkoztunk vele. És mivel ezzel kapcsolatban kapjuk a legtöbb kérdést, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az Anti is jó barát.
Mi volt az első közös borotok?
Palkó Zsolt: Nagyon kicsi mennyiségekkel indultunk, de nem is egy borral, hanem mindjárt hárommal, vagyis inkább néggyel. Négy és féllel, de a fél az nem került forgalomba, annyira kevés volt belőle, hogy megittuk mi. Van a Villa Sandahlnak egy nagyon szép kis furmintültetvénye, és 2015-ben nem volt szükségük a termésre, így megvettük. Aztán vettünk egy kevés olaszrizlinget és rajnai rizlinget is, és Bálintnak már akkor is megvolt ez a kis présháza, mögötte azzal a néhány sornyi kéknyelű szőlővel. Ez volt az induló repertoár.
Azt mondják, hogy a pincében csak egy úr van. Hogyan boldogultok hárman?
Földi Bálint: Nem akarok aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozni, de a kétharmad sokkal jobban működik a pincében, mint a demokrácia. A többség dönt, de azért persze mindent megbeszélünk.
Lepold Antal: Tegyük hozzá, hogy a pincében legtöbbször csak Bálint és Zsolt dolgozik, mert ők itt vannak. Én 40 kilométerrel távolabb élek, nem tudok minden nap ránézni a borra, így a sürgős döntéseket rájuk bízom, és inkább a szüretben, a feldolgozásban és a palackozásban igyekszem tevékenyen részt venni.
Különleges, egyedi címkékkel kerülnek forgalomba a boraitok. Ki a tervező?
Földi Bálint: Több fiatal alkotóval működünk együtt, van közöttük grafikus, képzőművész, de asztalos és teljesen amatőr is. Az arculatunkat Bálint-Plank Fanni tervezte, a furmintunkon a kaméleon Kenesei Gábor és felesége alkotása, de dolgozunk Kardos Zsuzsival, Szőnyegi Zsófival, Szöllősi Líviával, Bolvári Danival, Nagy Klaudiával, és a kör folyamatosan bővül.
Négyféle borral kezdtétek. Bővült azóta a kínálat?
Palkó Zsolt: Igen, fajtaválasztékban és mennyiségben egyaránt. Időközben nekem is lettek saját szőlőterületeim, és a termésem egy része A két jóbarát borokba kerül. Van már chardonnay-nk, mostanra az olaszrizlingünk is saját szőlőből készül, és Bálinttal közösen művelünk egy rajnairizling-táblát is, tehát már az is saját termés. A furmintot viszont még mindig a Villa Sandahltól vásároljuk, és az egyetlen vörösborunk, a kékfrankos is vásárolt szőlőből készült.
A két jóbarát mellett mindannyian komoly pincészetek főállású munkatársai vagytok, ahol a szaktudásotokra is, az időtökre is szükség van. Hogyan vagytok képesek megosztani a figyelmet?
Palkó Zsolt: Az sokszor nem egyszerű, de szerencsére a főnökeink toleránsak. A két jóbarát vállalkozást szenvedélyből, szerelemből visszük, annyi időt és figyelmet szentelünk neki, amennyit csak tudunk, de a főállásunk előnyt élvez.
Földi Bálint: Vannak nehéz időszakok, mikor két helyen kellene egyszerre lennünk. Tavaly például nagyon korán jött a szüret, összecsúszott minden munka, úgyhogy napokig nem aludtunk, de ez így van rendjén. Ha szerelmes vagy, nem alszol. A két jóbarát azért is fontos, mert azt reméljük, hogy ebből nő majd ki mindhármunk saját vállalkozása, ahol már mindenki a saját döntéseiért felel. De ha ez az idő eljön, szerintem A két jóbarát akkor is megmarad, hiszen szerelemgyerek.
Csak én gondolom azt, hogy ez a felállás meglehetősen egyedi? A borászok kissé individuális lények. Hogy lehet, hogy ti így, vállvetve tudtok dolgozni? Mi kellett hozzá? Erős barátság és nagyon komoly kölcsönös tisztelet?
Földi Bálint: Persze. Meg az is, hogy Zsolti tolja bele a pénzt, mert nagyon gazdag.
Palkó Zsolt: És amint mellékelt ábra mutatja, a humorérzék is nélkülözhetetlen. Viccet félretéve, az is fontos volt, hogy külön-külön egyikünk se tudott volna bort készíteni, mert nem voltak hozzá adottak a feltételek. Nekem például nem volt pincém, de Bálintnak igen.
És Antinak mije volt?
Földi Bálint: Szakálla.
Palkó Zsolt: Meg lelkesedése. Összedobtuk, amink volt, abból kezdtünk építkezni. Megkönnyíti a közös munkát, hogy a borokról nagyjából ugyanúgy gondolkodunk, nincsenek komolyabb ízlésbeli különbségek közöttünk, hiszen ugyanonnan indultunk.
Házasításokat is készítetek, vagy csak fajtaborokkal jöttök ki?
Palkó Zsolt: Egyelőre fajtaborokat készítünk, de a dűlőinket házasítjuk. Mi ketten Bálinttal főként a fehérborokért felelünk, a vörösünket Anti prezentálja.
Lepold Antal: Azért a kékfrankossal is a közös elképzelések alapján haladunk. Fiatalos, könnyedebb, nyári vörösbort szeretnénk, csavarzárral. Ez illik A két jóbarát meg az Anti stílusához.
Nem vesztek be negyedik embert?
Földi Bálint: Van egy tiszteletbeli tagunk, Ujvári Vivien, de a környék fiatal borászainak többségével jó kapcsolatot ápolunk. Szakmai kóstolókat, rendezvényeket szervezünk, és próbálunk együtt gondolkodni. Szerintem a többség felismerte már, hogy közösen többre megyünk.
Meddig lesz A két jóbarát meg az Anti?
Palkó Zsolt: Amíg bírjuk, és amíg élünk. Számunkra fontos a bor és fontos a barátság, és ebben mindkettő benne van.
További írásaink a Szent György-hegyről:
A Szent György-hegy bohém arca – interjú Gilvesy Róberttel (Gilvesy Pincészet)
Nagyot fog durranni ez a hegy! – interjú Ruppert Mártonnal (Gilvesy Pincészet)
Az angyal, aki a jó hírt hozza – interjú Kovács Beával (Búzalelke Pékség)
Emese álma – interjú Nyári Emesével (Nyári Pince)
Itt minden évszaknak megvan a maga csodája – interjú Szászi Endrével (Szászi Pince)
Fotó:
Vető Gábor