Vissza
A pálinkaágazat mostohagyerek
2020.11.14. | Szabó Edit
A 2020-as Pálinka- és Törkölypálinka Versenyen a Fenegyerek sajmeggypálinkája Champion-díjas lett. A jó pálinka titkairól és az ágazat helyzetéről Pach Gábort, a főzde tulajdonosát kérdeztük…
Amikor 2016-ban te lettél a Destillata nemzetgyőztese, azt mondtad, nem indulsz több pálinkaversenyen. Most mégis itt vagy, és elég szép érmekkel térsz haza. Jólesik az elismerés?
Mindig jólesik, de azt most is komolyan gondolom, hogy teret kell adnunk a fiataloknak. Lelkesek, ügyesek, jó pálinkákat készítenek, megérdemlik a figyelmet. Hogy mégis újra ringbe szálltam, annak az az oka, hogy két éve elkezdtem felépíteni az új brandemet, és bár nekem sokan hisznek, mégsem elég, ha csak én mondom, hogy minőségi párlatokat zártunk a Fenegyerek-üvegekbe; jó, ha egy verseny bírái is megerősítik ezt a véleményt. Hat tétellel neveztünk, ebből öt érmet kapott, közülük három aranyat. Ilyen erős mezőnyben talán nem csoda, ha erre büszke vagyok.
Mi történik mostanában a Fenegyerek háza táján?
Majdnem negyedszázada vagyok már Zamárdiban, de ilyen erős nyarunk még nem volt, mint az idei. Fejlődő főzde vagyunk, nagyon örültünk a rengeteg érdeklődőnek, de annyit dolgoztam, hogy még most is fáradt vagyok. Ez persze nem panasz, nagyon örülünk, hogy a közönség szereti a termékeinket. A főzés mellett természetesen üzemel a pálinkatanoda, lelkesen képezzük az ágazat új, jövőbeli szereplőit, és mindezek mellett hamarosan új helyre költözünk, az is sok energiát felemészt.
Hová költöztök?
Maradunk Zamárdiban. Az új telepünk sokkal tágasabb, komfortosabb lesz, ott végre minden tevékenységünket meg tudjuk valósítani egy helyen. Tervezni nem szeretek, de ha minden jól megy, december lesz a költözés hónapja, aztán szép lassan belakjuk az épületet, és talán március közepén megtarthatjuk a nyitóbulit.
.jpg)
Legutóbb 2017-ben készítettem veled interjút (itt olvasható), akkor azt mondtad, hogy a pálinkaágazat nehéz helyzetben van. Pontosan így fogalmaztál: „2010 óta lefelé megyünk, a magánfőzés intézménye senkinek nem tett jót, pedig nagyon sok olyan magánfőző van, aki remek párlatokat készít. Meg kell találnunk a kiutat, és hiszem, hogy képesek is vagyunk erre, de előbb szembe kell néznünk a problémáinkkal.” Változott azóta valamit a helyzet?
Igen. Rosszabb lett. Én ugyan akkor még magánfőző voltam, és most már a kereskedelmi főzdék csapatát erősítem, de valamit látni kell. A magyar kormány 2010 óta azt kommunikálja, hogy szabadságharcot folytat a pálinkáért, de ha nagyon objektívek akarunk lenni, akkor be kell látnunk, hogy valójában a kereskedelmi pálinkafőzdék ellen vívja azt a harcot. Adó- és adminisztratív terhek tekintetében egyaránt komoly versenyhátrányban vagyunk. Bár a magánfőzés intézménye valójában arról szól, hogy mindenki megfőzi otthon a kis pálinkáját, és megissza, ezzel szemben rengeteg tétel kerül különböző szürke és fekete csatornákon a kereskedelmi hálózatba.
A magánfőzésnél nincs mennyiségi korlátozás?
De van, csak senki sem ellenőrzi. Vannak, akik betartják a jogszabályt, de ők vannak kevesebben. Rengeteg pálinka „képződik”, aminek a sorsát nem tudjuk követni, sőt azt se tudjuk, hogy pontosan hány helyen „képződik” ez a nem ismert mennyiség. A jogszabály előírja az eszközök bejelentését. Közelítőleg 27 ezer regisztrált magánfőző van az országban, viszont berendezés a becsléseink szerint legalább 70-80 ezer. A nem engedélyezett berendezések ott lapulnak valahol a sufnikban, és főzik rajtuk a pálinkát ellenőrizetlen körülmények között.
Mennyire érzik mindezt saját bőrükön a kereskedelmi főzdék?
Nagyon, és a koronavírus-járvány elleni intézkedések csak felerősítik a hatást. A 200 kereskedelmi adóraktár közül jó néhány minőségi terméket állít elő. Az ő pálinkáikat eddig a csúcsgasztronómia szippantotta be, ám az éttermek zárva vannak, így nem lesz hová eladni a termékeiket. Sok főzde kerülhet nehéz helyzetbe, illetve sok helyen lesz szükség arra, hogy a tulajdonosok finanszírozzák ezt az őrült hobbit. Nagyon jó érzés, hogy a szakma értékeli a munkádat, dicsérnek, díjakat kapsz, de ebből nem tudjuk a csekkeket kifizetni.
Nincs számotokra állami segítség?
Nincs. Kedvelem a borászokat, sokukkal ápolok közeli, jó viszonyt, de mindig elfelhősödik a tekintetem, amikor látom, hogy egyik pályázatot írják ki számukra a másik után, miközben mi semmit nem kapunk. Pedig hidd el, a mi helyzetünk se egyszerű. Mi kicsi üzem vagyunk, több lábon állunk, de azért volt egy nehéz tavaszunk. Nem rúgtam ki az embereimet, nem kértem adófelfüggesztést, kölcsönátütemezést, megoldottam, túléltük. Most itt állok egy komoly beruházás előtt, és nem hogy támogatást, még hitelt se kapok. Nyereséges, jó nevű cégem van, növekszik a forgalom, bővülök, és csukódnak be előttem az ajtók. Ez az, ami számomra teljesen érthetetlen.
Ha te lennél a miniszter, milyen intézkedéseket hoznál?
Én sose leszek miniszter, de jó, játsszunk el a gondolattal! Nem kérdés, hogy a magánfőzőket meg kell regulázni, a kereskedelmi főzdék adminisztratív terheit pedig csökkenteni kellene, és persze jó lenne az adóterheket is, de mindig azt mondják, hogy az képtelenség. Sokszor megkapom a vásárlóimtól, hogy miért ilyen drága a pálinkám. Számoljunk egy kicsit! Egy 5.000 Ft-os palackárú termékből 2300 Ft-ot fizetek be a költségvetésbe. A maradék 2700 Ft-ból finanszírozom a gyártást: veszem a gyümölcsöt, a berendezést, fizetem a helyszínt, a munkatársakat, az üveget, a kupakot, a címkét. Minőségi gyümölccsel dolgozunk, semmin nem spórolunk, mert azt szeretnénk, hogy a pálinkánk jó és a megjelenése esztétikus legyen. Sajnos ki kell mondanunk: a pálinkaágazat mostohagyerek. Az első számú hungarikumról beszélünk, de a magyar pálinka még soha nem volt olyan fontos a miniszterelnök úrnak, hogy eljöjjön egy országos pálinkaverseny díjkiosztó ünnepségére. Pedig a magánfőzés 10 éves jubileumi ünnepségén részt vett. Egyszer hozzánk is benézhetne, legalább a gesztus kedvéért.
Az ágazat szereplői között van összetartás?
Nincs. Sajnos a pálinkás társadalom is nagyon megosztott. Egy-egy díjkiosztó ünnepségen kedvesen egymásra mosolygunk, gratulálunk egymásnak, de van, aki meg tudná fojtani a másikat egy kanál vízben. Persze mindig van, akivel tényleg öröm együtt lenni, itt vannak a tanítványaim, a kereskedelmi partnereim, akik hiteles emberek és jó pálinkát főznek. Csodálom őket, mert nehéz helyzetben kell helytállniuk a versenyben. Nem győzök hálát adni azért, hogy mi Zamárdiban élünk, ahol hatalmas a turistaforgalom és sok a spontán érdeklődő. Ha nem így lenne, fel se merülhetne bennem a fejlesztés gondolata.
Az Országos Pálinka- és Törkölypálinka Versenyen a csonthéjas vadgyümölcs kategóriában a 68%-os alkoholtartalmú sajmeggypálinkád kapott Champion-díjat. Nem túl magas ez a 68%?
Nézőpont kérdése. A törvényi maximum 86%, én most 68%-nál tartok, van ebben még bőven tartalék! De a viccet félretéve: szerintem nem az alkoholszázalék a perdöntő, hanem a minőség. Ez a sajmeggy olyan illatos, gyümölcsös, olyan telített, hogy még a hölgyek is imádják. Mindig egyedül az a fontos, hogy a pálinka jó legyen. Ha rossz, akkor magas alkoholszázalékon egyenesen büntetés, de ha jó, akkor minden cseppjét lehet élvezni. Nem kell belőle sokat inni – csak kóstold meg, és élvezd az ízeit.
