Vissza
Lestoppoltam Szepsy Istvánt
2020.12.05. | Szabó Edit
Lám, mi minden történhet egy stoppoló egyetemistával, ha éppen Szepsy István veszi fel! Interjúnkban Palkó Gabriella, az abaújszántói Palkó Borok borásza mesél…
Egyre több a női borász Tokajban. Sokan közülük a szülői hagyományt folytatják, mások egészen más területről érkeztek a borok közelébe. Te melyik tábort erősíted?
Én nem Tokaj-Hegyalján, hanem Miskolcon és a Bükkalján nőttem fel. Tibolddaróc és Kács határában volt ugyan egy pici szőlőterületünk, de bort nem készítettünk, nem vagyok borászgeneráció tagja. Édesapám nem is akarta, hogy borász legyek, azt mondta, az a szakma túlságosan férfias.
Miért, ő milyen pályát képzelt el neked?
Azt szerette volna, hogy erdész legyek vagy állatorvos. Ha jól belegondolok, ezek se sokkal nőiesebb hivatások. Végül a Kertészeti Egyetemre jelentkeztem, ahol kezdetben erdőökológiával foglalkoztam. Nagyon izgalmas volt, Vácrátótra jártam kutatni, de egy idő után úgy éreztem, hogy bennem ennél sokkal több a kreativitás. Így tendáltam szépen lassan a borászat felé.
Miért éppen a borászat felé? A kreativitást másban is megtalálhattad volna…
Az akkori barátom tarcali volt, nagyon sok időt töltöttem vele a szőlőben, és elkezdett érdekelni ez a világ. De lehet, hogy mindez önmagában nem lett volna elég, csakhogy egy nyári alkotótáborba menet lestoppoltam Szepsy Istvánt…
Hogy mit csináltál?
Álltam az út szélén, stoppoltam, és ő vett fel. Nagyon helyes volt, mert eredetileg Mádra ment volna, de elvitt Tállyáig, és végigbeszélgettük az utat. Kérdezte, mik a terveim, meséltem neki a dilemmámról, az elképzeléseimről, és ő nagyon határozottan biztatott, hogy legyek borász.
Ismertétek egymást előtte?
Nem. A nevét persze sokszor hallottam korábban, de csak akkor tudtam meg, hogy ő az, amikor az út végén bemutatkoztunk egymásnak. Ettől kezdve viszont többször is leültünk beszélgetni, és ő kész tervekkel, számokkal állt elő, hogy mennyi hektáron kell elkezdenem a semmiből ahhoz, hogy működőképes vállalkozást tudjak építeni. Biztatott, hogy azonnal saját borászattal induljak, ne vesztegessem az időmet, mert nagyon sok évig tart, amíg kialakul a rendszer. Nem tudom, mit látott bennem, hiszen nem volt se múltam, se földem, se pincém, de ez a feltétel nélküli bizalom rendkívül inspiráló volt.
.jpg)
Így aztán azonnal el is indítottad a saját vállalkozásodat…
Sajnos nem voltam hozzá elég bátor. Egy budapesti vinotékában álltam munkába, ahol 1300-féle bor vett körül a világ minden tájáról. Boresteket, kóstolókat szerveztem, elég komoly kóstolási tapasztalatot szereztem, de közben folyton ott motoszkált bennem, amit Szepsy mondott, és egyre jobban vágytam rá, hogy saját bort készítsek.
Hogyan adódott erre alkalom?
A munkahelyemen megismerkedtem két befektetővel, akik tokaji birtokról álmodtak. Egyéb vágyam sem volt, mint hogy ott legyek borász, és nem csupán az ott eltöltött nyarak miatt. Elmentem egy szüretre Sauternes-be, végigstoppoltam a borvidéket, és lenyűgözött, amit ott láttam. Akkor döntöttem el, hogy ha Magyarországon megadatik, hogy bort készítsek, azt csakis Tokajban teszem. Két beszélgetés után felszámoltam a budapesti életemet, és kerestem egy albérletet Hegyalján. Így lettem az erdőbényei Bardon Borászat első birtokigazgatója. Égi jelnek tekintettem, hogy éppen abba a házba költöztem be, ahol Bodó Judit lakott korábban.
Hol volt a birtok, amit a gondjaidra bíztak?
Nem volt birtok, nekem kellett felépítenem. Nagyjából fél év telt el azzal, hogy körbejártam a környékbeli dűlőket, beszélgettem az emberekkel, aztán vázoltam a terveket a tulajdonosoknak, és elkezdődött a vásárlás. Minden munkára egyedül voltam, hajnalban keltem, késő este értem haza. Nem is értem, hogy jutott ilyesmire időm, de ebben az időszakban ismertem meg Norbit, a férjemet, akivel viharos gyorsasággal össze is költöztünk. Rengeteget segített a szőlőben, a pincében, nélküle sokkal nehezebben boldogultam volna.
Küzdelmes volt, de jó?
Voltak szép pillanatok, de küzdelemből sokkal több jutott. Utólag nehéz megmagyarázni, hogy miért maradtam ott öt teljes évig. Norbinak már akkor volt szőlője és pincéje Abaújszántón, mindig biztatott, hogy menjek inkább haza, azokra az ültetvényekre is ráférne a törődés, de én úgy éreztem, hogy felelősséggel tartozom azért a birtokért, amit felépítettem. Aztán jött a 2011-es szüret, ami mindent megváltoztatott.
.jpg)
Miért, mi történt?
A szüret elég strapás időszak, olyankor alig alszunk. Egyik délután épp szállítottuk a pincéhez a leszedett szőlőt, amikor megkérdeztem Norbitól, mi lenne, ha februárban összeházasodnánk. Máskor úgyse lesz rá idő. Ebben egyet is értettünk, aztán októberben terhes lettem, és innentől már nagyon gyorsan követték egymást az események. Lett téli esküvő, mínusz húszban, hóviharban, aztán júliusban megszületett Misi, én meg azon töprengtem, hogyan tovább, mert abban biztos voltam, hogy nem megyek vissza Erdőbényére. Gondoltam, amíg kitalálom, mi legyen, készüljön Misinek egy aszú és egy száraz bor. Élveztem a munkát a pincében, és amikor megláttam az első igazán saját borom címkéjét, majdnem sírva fakadtam.
Ez volt az a pont, amikor döntöttetek a családi pincészet megalapításáról?
Ez azért nem volt ilyen egyszerű. Minden területünk Norbi nagybátyjával közös tulajdonban volt, és én épp a második kisfiunkat vártam, amikor a nagybácsi váratlanul meghalt. Nagyon szerettük őt, hihetetlen nagy tudású, jó szándékú ember volt, a halála nagy veszteség volt számunkra. Hirtelen fel kellett nőnünk. Az örökösök nem kívánták folytatni a gazdálkodást, így el kellett döntenünk, hogy eladjuk a birtokot, vagy megpróbálunk mindenkit kivásárolni, és folytatjuk egyedül. Az utóbbi mellett döntöttünk, és ez hihetetlen nagy nehézségek elé állított bennünket. Közben a természet nem állt meg, a szőlővel és a borokkal folytatni kellett a munkát. Én még a szülőszobából is a NAV-ot hívtam, a nővér mondta is, hogy nyugodjak már meg, mindjárt kint lesz a gyerek.
Hogy tudtatok ennyi pénzt előteremteni?
Pályázatokkal, kölcsönökkel, pokoli nehezen. Rettenetesen stresszes időszak volt, és bár Norbi mindent előre kiszámolt, benne volt a pakliban, hogy beüt valami, és kártyavárként omlunk össze. Mostanra egyenesbe kerültünk, sőt elkészült a feldolgozó és a kóstolóterem is, de még mindig nehezen hiszem el.
Mekkora most a birtok?
A szőlőterület 10 hektár, de mellette szántóföldeket is művelünk. Szeretünk több lábon állni, így érezzük magunkat viszonylagos biztonságban. Norbi 2008 óta egy rendkívül jól működő építőipari-kertészeti céget visz, a munkaidő végén pedig ül a traktorra, és megy a szántóföldekre. A gyerekek szívesen tartanak vele, sőt Misi már vezetni is tudja a traktort, persze szigorúan szülői felügyelet mellett.
Abaújszántó a borvidék pereme. Nem gondoltál arra, hogy jó lenne egy kis szőlő valahol beljebb, mondjuk Mádon is? Nincs olyan messze…
Erdőbényén előfordult, hogy 200 kilométert is autóztam a dűlők között egyetlen nap alatt, most meg csak gondolok egyet, és kiszaladok, hogy megnézzem a szőlőt. Szeretjük a dűlőinket, és tudom, hogy sokkal többre hivatottak annál, amennyit eddig megmutattak magukból. Boldog vagyok itt. A saját birtokunkat műveljük, a saját pincékben készítem a borainkat, van egy szép családom, ráadásul a sors olyan férfit rendelt mellém, aki még nálam is bevállalósabb. Aki ismer, tudja, hogy ez milyen nagy szó! Nem hiszem, hogy álmodhatnék ennél jobbat.
Turisztikailag mennyire erős a környék? A tarcali, mádi, tokaji látogatók eljönnek idáig?
Abaújszántó hajdanán Kassa után Abaúj vármegye második legnépesebb települése volt, a Kassaváros-dűlőnk is az összetartozás emlékét őrzi. Szlovák oldalról sokan jönnek kifejezetten ezért, belföldön viszont szükség van a település népszerűsítésére. Mivel itt van a közelben a boldogkői vár, vártúrázók is gyakran elvetődnek hozzánk kóstolni. Szeretem, ha jönnek, örülök a beszélgetésnek. Jó érzés, amikor valaki meglátja benned a tüzet, vagy megkóstolja a bort, és tudja értékelni azt a sok munkát mögötte.
Számodra a fajtaborok fontosabbak, vagy inkább a házasításokban szereted megmutatni, mit tud a terület?
A házasításainkban mindig a dűlő az elsődleges szempont, de az évjárat határozza meg, hogy milyen borok születnek. Mivel vegyesek az ültetvények, nem tudunk dűlőválogatásokat készíteni minden évben, de ha igen, arra mindig a dűlő nevét írjuk rá: Kassaváros, Báthori, Gelencsér, Sulyom. Évjárattól függően 5-10 ezer palack bort készítünk évente, aminek nagyjából a 10%-a édes. Van olyan évjárat, amikor nem hozunk ki aszút, olyankor viszont a szamorodnink különlegesen komplex, izgalmas.
Elfogadod, hogy a piac diktál, vagy vársz a boraiddal, amíg te magad késznek nem érzed őket?
Soha nem hozok forgalomba egy bort addig, amíg nekem nem tetszik, amíg én magam nem tudok azonosulni vele. Maximalista vagyok, nem tehetek róla.
Luka Enikő azt mondta, az ő kisfia nem akar borász lenni, mert az olyan lányos. A te két kisfiad mit szól hozzá, hogy anya borász?
Számukra ez természetes, ők is sokszor játszanak kóstolósat. Misit inkább a traktor vonzza, de Tomika szívesen segít nekem. Még elég kicsi volt, amikor először meglátta a jégborunk címkéjén a madarat. Alaposan szemügyre vette, aztán megállapította: anya, ez annyira cuki!
.jpg)
Az utóbbi két évben már ott voltál a Gyengébb? Nem! kóstolókon, és egyre több szép eredményt érnek el a boraid. Igazolva látod az elképzeléseidet?
Azt hiszem, lassan a helyemre kerülök. Örülök a meghívásoknak, az eredményeknek, mert minden visszajelzés fontos. Dicséretet kapni jó érzés. Hajtasz, dolgozol, csinálod, és akkor tessék, egyszer csak ott van egy kis siker, ami beragyogja a napot.
