Vissza
Látnok, lázadó zseni és nagylelkű szociális munkás
2025.03.30. | Németh Ágnes
A Raventós név hallatán a legtöbb borértő habozás nélkül felkiáltana, hogy „cava”. Igazuk is lenne, meg nem is. És hogy miért? Kiderül az interjúból. Pepe Raventósszal, a Wine Spectator Top 100 sztárjával Németh Ágnes beszélgetett…
Az első spanyol palackos erjesztésű pezsgőt egy Raventós alkotta meg, és dédunokája, egy másik Raventós jelentős részt vállalt a Cava DO megteremtésében. De ő volt az is, aki megtette azt a merész lépést, hogy kilépett a biztonságos és sikeres Codorníu pincészetből, az első spanyol pezsgő szülőhelyéről, és az ő unokája, szintén egy Raventós volt az, aki elsőként hagyta el a Cava DO-t. A lázadó szellem talán genetikusan öröklődik ebben a családban...
Amikor a spanyol pezsgő fővárosában, a Barcelona melletti kicsiny Sant Sadurní d'Anoiában kalauzolom a csoportjaimat, általában elviszem őket a Codourníuba, ha nem pincelátogatásra, akkor csak azért, hogy megnézzék a pincészet építészetileg is fontos épületegyüttesét. Aztán azt mondom nekik, hogy „hátra arc”, és megmutatom, hol változtatta meg végérvényesen a cava történetét a legendás cavakészítő leszármazottja. Éppen az utca túloldalán. A két épület egymással szemben áll.
Többször jártam már a Raventós birtokon, de Pepe Raventósszal, a katalán borászat e legendás alakjával még sosem találkoztam személyesen. Aztán egy napon egy interjú erejéig bebocsátást kaptam a birtok lenyűgöző könyvtárába. A szoba tele van olyan értékes relikviákkal, mint például Alonso spanyol király aláírása a vendégkönyben, vagy az úttörő Josep Raventós és fia összes feljegyzése a felfedezőútjaikról.
Pepe Raventós barátságos mosollyal fogadott, és ellenőrizte a tüzet a kandallóban, hogy biztosan kellemesen érezzem magam. Megkérdeztem, mennyi időnk lesz. „Jó egy óránk van, Ágnes, egy órán át a tiéd vagyok”. Mamma mia, gondoltam, ki tudok tölteni egy egész órát kellően intelligens kérdésekkel? Spoiler: nem.
„Ne a játékosokat utáld, a játékot változtasd meg”
Pepe nagyapja, aki a Cava DO létrehozásán dolgozott, és aki elhagyta Codorníut, hogy visszatérjen az ősi Raventós birtokra, nem sokkal a „kiugrás” után meghalt. A fia – most 87 éves, nyugdíjas – egy bordeaux-i birtokot vásárolt meg abban a reményben, hogy a francia borügyfelei révén piacot szerezhet, és keményen dolgozott Penedèsben is, az Anoia folyó völgyében fekvő egyedülálló földjükön. Pepe, a fia más karriert célzott meg, mégis egyre inkább a borral kezdett foglalkozni. Bordeaux-i, loire-i, champagne-i és burgundi birtokokon tanult és dolgozott, majd 2001-ben hivatalosan is csatlakozott a borászathoz. Az USA mindig is fontos célpont volt számukra, ezért Pepe és felesége néhány évre New Yorkba költözött, hogy a borüzlet epicentrumában lehessen.
Hogyan viszonyultak az amerikai fogyasztók a cavához? „Nagyon nyitottan, a forgalmazók kifejezetten támogatóak voltak, de rájöttem, hogy a Cava DO-n belül nem tudom őket rávezetni a terroirunk valódi értékeire.” Ő és minden felmenője azon dolgozott, hogy a legjobbat termelje ezen az egyedülálló területen, de ennek a fosszíliákkal teli, tökéletes éghajlattal megáldott, évszázados hagyományokon alapuló paradicsomnak az egyediségét nem tudták közvetíteni a vásárlók felé. 2012-ben Pepe Raventós végül úgy döntött, hogy változtat a játékon.
Az egyetlen megoldás
A Raventós i Blanc egy penedèsi bioborászat, így felmerül a kérdés, hogy miért nem csatlakozott 2014-ben a Classic Penedès borászatokhoz, vagy akár a Corpinnat borászatokhoz, melyek 2017-ben sokkal szigorúbb szabályozást hoztak létre. „Meghívtak a Classic Penedès tagjai sorába, de végül nem fogadtam el, és azt sem hiszem, hogy egy márka – a Corpinnat márka, nem apelláció – megoldást jelentene. Az egyetlen megoldás az, ha a katalán kormánytól DO-státuszt kapnak a régió pezsgői. Kiváló terroirral rendelkezünk, ezt a kormánynak védenie kell, és ez az egyetlen módja annak, hogy a világ borkedvelői megértsék, hogy Penedès ugyanolyan csodavidék, mint Champagne vagy Burgundia. A világhírű borvidékek mindegyike mélyen gyökerezik a hagyományokban, akárcsak mi. A DO-státusz elnyerése azonban nagyon lassú folyamat, mint minden a politikában.”
A Raventós i Blanc címkéken a „Conca del Riú Anoia” felirat szerepel. Tudomásom szerint ez a pincészet az egyetlen, amelyik ezen apelláció alá tartozik...
„Igen, de nem kis területről beszélünk, itt 3000 hektáron termelnek szőlőt a gazdák, tőlük vásároljuk az éves termelésünk 30-40%-ához szükséges gyümölcsöt. És fontos, hogy rendes árat fizessünk nekik, hogy megbecsülve érezzék magukat, továbbra is tiszteljék a földjüket, és ápolják ennek a helynek a kiemelkedő adottságait”. Pepe Raventós kifejtette, hogy a DO-nak egy piramisos szerkezetben kell működnie, ahol az alapot az egyes folyók völgye (ebben az esetben az Anoia folyó) jelenti, aztán jön a falvak szintje, és a tetején a különleges adottságú szőlőültetvények keskeny rétege. Míg az alapszinten 1-1,20 euró körül mozog egy kiló szőlő, addig a csúcson el kell érnie a 3 eurót, hogy az extra minőségű szőlőtermesztés fenntartása biztosított legyen.
Holt és élő fák, méhek és lovak
A birtok felé közeledve az első dolog, ami feltűnik, egy hatalmas, halott fa. 500 évet élt, de az élet nem végtelen, a viharok és a betegségek elpusztították. Pepe és csapata azonban annyira megszerette ezt a fát, hogy úgy döntöttek, egyfajta szoborként megtartják, hogy a természettel való kapcsolatukat szimbolizálja. És ez nem csak „kirakat”, a birtok valóban együtt lélegzik a természettel. Van itt egy tó kacsákkal és halakkal, méhkaptárak – speciális csapdákkal az agresszív ázsiai lódarazsak ellen –, tyúkok, juhok és lovak. Odafigyelnek a földek rekreációjára – minden parcellának van ideje megújulni, amikor az összes szőlőt kivágják, és csak a gyomok virágoznak, hogy pótolják a hiányzó tápanyagokat.
Ami a szőlőfajtákat illeti, a xarel·lo a király, a két másik jellegzetes helyi fajtát, a macabeut és a parelladát nem termesztik itt, ahogy Martí, az idegenvezetőnk egy nemrégiben tett látogatásunk során elmondta. Helyettük van némi malvasia de Sitges ültetvényük – ezt a szőlőfajtát főleg Penedès desszertboraihoz használják, és ahogy Martí megjegyezte, a házasításokhoz is jó savakat adnak.
Sumoll, a szárazság elleni „vakcina”
Penedès három egymást követő évben szenvedett az aszálytól, a növények kínlódtak, és az embereket is arra kérték, hogy takarékoskodjanak a vízzel. Kikapcsolták a jacuzzikat és más vízpazarló berendezéseket, még Barcelona ikonikus szökőkútját is leállították.
A katalán televízióban láttam egy interjút Pepével, amelyben amellett érvelt, hogy a katalán xarel·lo szőlő ellenáll a hőségnek és a szárazságnak, nem csoda, hogy évszázadok óta termesztik itt. A másik szőlő, amit említett, a sumoll, egy viszonylag ismeretlen, majdnem kihalt fajta, most lehelnek belé életet újra.
„Van a Raventós i Blanc ültetvényünk a pezsgőinkhez, és van egy másik területünk a csendes borainkhoz. Négy évig kerestük, mire megtaláltuk ezt a csodálatos földet, amelynek ugyancsak mély gyökerei vannak a szőlőtermesztés történetében. Ez a Can Sumoi.”
Sant Sadurní d'Anoia, a város, ahol a Raventós i Blanc található – és ahol én is élek – egy kisváros, és a pletyka bizony itt is létezik... Amikor más borászokkal beszélgettem a sumollról, szkeptikus véleményeket is hallottam. A mennyisége annyira csekély, hogy szinte láthatatlan – mondták –, és különben is, hogyan tud Pepe Raventós ennyi sumollt termelni azon a pici területen…
„Itt a helyzet éppen a Raventós i Blanc fordítottja. Míg a pezsgőkhöz a termés kisebb hányadát vásároljuk, addig Can Sumoinál csak 20%-ot termelünk a saját szőlőültetvényünkön, a többit pedig a környék szőlőtermesztőitől vesszük meg, de az árképzésben ugyanazt az elvet alkalmazzuk, mint a pezsgőknél."
Nagyobb és kisebb család
Ahogy az elején előre sejtettem, volt egy pont a beszélgetésünk során, amikor kifogytam az értelmes kérdésekből, de ő mindent megtett, hogy segítsen – legalábbis nekem ez volt az érzésem. A karrierje alapján nagyjából ötven-hatvan év körül járhat, sportos alakjával, fiatalos, göndör hajával és élénk szemével mégis sokkal fiatalabbnak tűnik. Figyelmes volt, kérdezett az életemről, a származásomról. Amikor megemlítettem, hogy magyar vagyok, azonnal kifejezte tiszteletét Tokaj iránt, mi több, párhuzamot vont Tokaj és Penedès között. Megkért, hogy hozzak néhány tokaji bort, hogy palackokat cserélhessünk. „Ez a legjobb módja annak, hogy más tájak borászkollégáitól tanuljunk”. Nagyszerű munkaadó lehet, a 40 fős csapat szinte teljesen állandó, nincs nagy fluktuáció – ahogy Martí, az idegenvezetőnk a korábbi túrán elmagyarázta. Pepe és családja a birtok egyik parasztházában él, én pedig kíváncsi voltam, hogy a gyerekei, hogyan alkalmazkodtak ehhez a vidéki környezethez a New York-i élet után. „Hát, könnyű volt, vettünk nekik egy labradort, és ennyi.”
Börtönlakók a birtokon
Mint említettem, Pepe Raventós más karriert tervezett magának; megkérdeztem tőle, hogy mi az. „Szociális munkás. Idős emberekkel dolgoztam és nagyon szerettem”. Lehet, hogy úgy hangzik, mintha idealizált képet rajzolnék erről a férfiról, de nem így van. Amikor Magyarországról beszélgettünk, megemlítette, hogy csak egyszer járt itt, amikor Ukrajnába autózott. Megkérdeztem, hogy miért ment oda. „Ez akkor történt, amikor kitört a háború. Sikerült egy asszonyt a gyermekével, valamint egy házaspárt Spanyolországba menekítenem.”
A beszélgetésünk végén elmesélte az egyik legzseniálisabb ötletet, amiről hallottam: négy évvel ezelőtt elindítottak egy börtönprojektet. Körülbelül 60 elítélt vesz részt a borkészítés minden lépésében, a szüreteléstől a címkézésig. Ez nyilvánvalóan segít nekik, hiszen hasznosnak érzik magukat, valami újat tanulnak, és átélhetik az alkotás örömét. A látogatásom napján az elítéltek címkézéssel és csomagolással foglalkoztak. A közös munka eredménye a Ciutat Nua 2024 nevű bor, amihez a szőlő a birtok kis tava melletti parcellán terem (Vinya del Llac). A tétel minimális beavatkozással, 100% xarel·lóból készül. Mindössze 1000 palackot töltenek belőle, kizárólag a birtokon megvásárolható, 14,95 euróba kerül, és az eladásból befolyó összes pénzt a börtön felújítási munkálataira fordítják, hogy javítsák a rabok életkörülményeit.
Aki szeretné meglátogatni a birtokot, keresse a szerzőt az info@sparklingspain.com oldalon.
Fotó:
Raventós i Blanc
