Vissza
A Reggeli lelassít
2018.07.26. | Upor László
Egy forró júliusi vasárnapon intenzív reggelizhetnékünk támadt Pécsett, így hát elzarándokoltunk a Király utca békésebb végére, ahol a turistacsapdák alaposan megritkultak, és a város a jobbik arcát mutatja.
Itt található (többek közt) a Reggeli, amely gyorsan vált népszerűvé a városlakók (a tükék) és a turisták körében – olyannyira népszerűvé, hogy gyáván megfutamodtunk, amikor a nyitott pultnál figyelmeztettek, hogy a legegyszerűbb ételre is egy órát kellene várnunk. Korgó gyomorral még egy órát? A korábbi nagyszerű élmények ellenére nem vállaltuk, így némi belvárosi bolyongás után – szerencsére – a Jókai téri Lyr asztalánál kötöttünk ki, és nem bántuk meg (erről kicsit bővebben itt).
Egy elmaradt reggeli emlékére (holnap visszajövünk)...
Másnap eltökéltebben indultunk Reggeli-ostromra, mert nem szívesen mondtunk volna le egy jó Buddha-tálról. Ez az étel – ha valaki nem tudná – nem egy konkrét recept megtestesülése; tartalma nagyban függ az épp elérhető összetevőktől. A lényeg azonban nem változik: rendkívül kiadós, csupa egészséges (vega) elemből összeállított gusztusos valami – nevezzük egyszerűen fogásnak, hisz se nem saláta, se nem nem-saláta. Feltétlenül kerülnek bele mindenféle friss zöldek, csírák, magocskák, párolt, illetve pürésített hüvelyesek, valamint jó eséllyel gomba, tofu, és szinte biztosan buggyantott tojás.
Buddha-tál 2017 decemberében és 2018 júliusában
Talán az istenek isteni eledelére utal a név, talán arra, hogy jókora Buddha-pocakot növeszt, aki ekkora adagot rendszeresen belapátol, egyik találóbb, mint a másik. (Jó-jó, ismerjük mi is a hivatalos verziót, miszerint ez az étel valaha buddhista szerzetesek szuperegészséges összeállítása volt, amelyben minden típusú tápanyagnak szerepelnie kellett, és tőlük leste el a vegavilág.) Nekünk mindenesetre ritka ünnep a találkozás a tállal – egy tavaly decemberi menet után most újráztunk. Az egyező és különböző jegyek a két fotón ellenőrizhetők.
Tág a tér (elöl népszerű orvos-zenész)
Mint a minőségbiztosítás és a szigorú ellenőrzés megszállottjai, a ham and eggs változásaira is kíváncsiak voltunk. Nem találtunk ilyet, nevezett fogásban nem volt hiba. Tavaly télen csakúgy, mint idén nyáron: kiválóan megválasztott húsáru szaftos-ropogósan, nyakában az optimális állagú tükörtojás. A tökéletesen meghatározott sütési idő nem nagy kunszt, de hány helyen eltolják, atyavilág! A hely színvonala gyakran abban mutatkozik meg, ahogy a legalapvetőbb ételeket elkészítik. (Hírlik: a TV Paprika indulásakor a felvételre jelentkező képernyős szakácsoknak egyszerű rántottával kellett vizsgázniuk – és abból is minden kiderült.)
Ham and eggs 2017 telén és 2018 nyarán
Ha elég vonzó az étlap, mindig sajnáljuk, hogy nincs legalább két gyomrunk. Na de miért tart az ember jó barátokat, ha nem azért, hogy velük üljön végig egy bőséges reggelit (délelőttit), és a jóvoltukból jóval többféle fogást kipróbálhasson? Igen, pontosan azért. Így aztán magunk mellé vettünk egy kisebb családot.
Bundáskenyér – ahogyan kell
Nekik köszönhetően a kapros öntettel és salátával tálalt – a maga nemében tökéletes – klasszik bundáskenyérnek, valamint az (irdatlanul hosszú várakozási idő után érkező) áfonyával megsegített amerikai palacsintának is kioszthattunk egy-egy jelest. Textúra, íz (és persze tálalás) – mind ahogyan a nagykönyv valahányadik oldalán szerepel.
Pécsi amerikai palacsinta
Az avokádókrémmel (lánykori nevén guacamole) és buggyantott tojással érkező finoman pirított bagel viszont más kategória: egyértelműen csillagos ötöst érdemelt. Az avokádó és a tojás, a bagel és az egészet kísérő hersegő zöld saláta találkozása a porcelánon maga a földhözragadt szürrealitás, szárnyaló természetesség. Különleges és egyedi élményt okoz (mellesleg: vizuálisan is) anélkül, hogy valamilyen erőltetett vagy disszonáns mutatvánnyal felturbóznák.
Kommentár nélkül
Töredelmesen bevalljuk, hogy a különféle dzsúszokat kihagytuk, megelégedtünk a vízzel (a vizespohár esetéről később ejtünk szót), hogy a kávé élvezetének jobban átadhassuk magunkat. A profi főzőmasina mögött gyakorlott barista áll; kérjünk americanót vagy doppiót, cortadót vagy capuccinót, nemcsak emberünk mozdulatai, de a forró kortyok is arról győznek meg, hogy ezerszer többet tud a csészék világáról, mint mi valaha is fogunk.
Egy elmélyült barista
Van az a reggeli, ami eltarthat akár estig is. Vagy mert hosszú órákon át eszegetjük komótosan – hová is rohannánk –, vagy mert miután elfogyasztottuk, egy napig gondolni sem tudunk ételre. A kettő persze gyakran együtt jár. A Reggeli nem ereszt könnyen. Nem az a fajta étkezde, ahonnan az unalom vagy a felszolgálók félreérthetetlen tekintete kisöpri az utcára a vendéget, ha kiürült a tányér. Itt maradni szokás, maradni kell. Igaz: a kiszolgálás sem sietős, de fogjuk ezt föl figyelmeztetésnek, életmódtanácsnak: nyugi, hová rohannál. Ide akkor gyere, ha van időd lelassulni!
Van levegő
Segíti a vendéget, hogy a tágas térből is hiányzik a nyugtalanság és zaklatottság: nyers pozdorjalap uralja a dizájnt, az elrendezés levegős. A konyha nyitott: természetesen kommunikál a vendégtérrel. Békés asztalszomszédság, nyüzsgő nyugalom. A sokszínűséget nem a falak vagy a bútorok adják, hanem az emberek. Fölmerült bennünk, hogy amíg az ételre várunk, elfoglaljuk magunkat a játszósarokban, de nagylelkűen úgy döntöttünk, hogy azt meghagyjuk a gyerekeknek.
Csak gyerekeknek
Nyáron az épület elé is kitelepül néhány asztal. Itt ettünk-ittunk mi is legutóbb. Kis gasztroszeánszunk végén – mintha a sors szándékosan segítene tesztelni a helyet – véletlenül lesodortam az asztalról egy vizespoharat. Bementem szólni az egyik felszolgálónak, aki azonnal kijött a megfelelő célszerszámokkal, az utcakőről könnyedén lapátra söprögette a cserepeket, miközben legtermészetesebb megnyugtató hangján közölte: mindjárt kidobom az üveggyűjtőbe.
Kávé a szabadban – az egyik vizespohárról ez az utolsó fénykép
Amúgy ha az ember eleget időzött, megfelelően lelassult, és kellőképp degeszre tömte magát a Reggeliben, szuszogva átgurulhat a szomszédos Nappaliba, hogy ott végigdolgozza a napot az esti koncertig – vagy az első pohár sörig. A Nappali a jóval korábban született és gyorsan népszerűvé vált sokfunkciós nagytestvér, nemes előd.
Vár a szomszéd vár – még korán van
Kávézó, étterem, bár – ha tetszik, munkahely –, koncert- és kiállítóterem, valójában szinte éjjel-nappali. Azt a néhány órát, amíg zárva tartanak (hajnali 3-tól reggel 9-ig) talán jobb is ágyban tölteni.
Kapcsolódó pécsi írásaink:
Végállomás: Jókai
Pécs fényt kapott
Itt egyél, ha Pécsre mész!
Irány az éjszaka – Pécsett!
Fotó:
Upor László
