Vissza
„Házikoszt” a Balatonnál
2020.09.07. | Vargha Márk
Két pince, jó borok, emlékezetes ételek. A Balaton déli partján a Kékajtó Borászat, északon pedig a PAP Wines vendéglátását élveztük…
Két, szívünkhöz közel álló, de a nagyközönség által kevésbé ismert és látogatott pincénél jártunk nemrégiben. Az egyik a Balaton déli partján, Kőröshegyen, a másik északon, Hegymagason található, és nemcsak az a közös bennük, hogy mindkét helyre előzetes bejelentkezés szükséges, hanem az is, hogy a jó borok mellé felszolgált ételeket maguk a házigazdák készítik, szívvel-lélekkel. A forró és zsúfolt nyári napok után, amikor – mint írtuk – telt ház volt a Balatonon, most, a nyugalmasabb őszben talán könnyebben tudunk asztalt foglalni náluk. Érdemes.Déli part: Kékajtó Borászat és Szőlőbirtok, Kőröshegy
Ha szeretnénk odatalálni a Kékajtó Borászathoz, és a völgyhídról is ismert településen az internetes kereső térképfunkciójára bízzuk magunkat, garantáltan eltévedünk, az ugyanis a falut átszelő útról minduntalan zsákutcákba, magánterületekre visz. Inkább hívjuk fel telefonon Németh Miklós tulajdonos-borászt, aki szívesen felkísér minket a hegyre. Amúgy is számít az érkezésünkre, hiszen javasolt legalább az utazás előtt két nappal időpontot egyeztetni vele.
Úton a pincészet felé Miklós egy kilátóponton megmutatja Kőröshegy legfontosabb mai és egykorvolt dűlőit, majd továbbmenve megállunk egy kicsit az egyik saját ültetvényén, végül a valóban kék ajtós pincében kötünk ki. Itt mélyedünk bele a részletekbe és ismerjük meg a borász történetét: hosszú sportolói múlt után belvárosi vendéglátósként ismerkedett meg a borok változatos és nagy felfedezéseket rejtő világával, mígnem a sok-sok kóstolás után úgy gondolta, el merné készíteni a sajátját is. A dél-balatoni Kőröshegyre először csak el-eljárogattak a feleségével, de a szőlészkedés úgy beszippantotta őket, hogy hamar odaköltöztek. Nos, ismerünk már hasonló, sikerre vitt történetet…
A hűs, kék ajtós pincében szebbnél szebb borokat, elsősorban olaszrizlinget és kékfrankost kóstolunk, tartályból, illetve hordóból. Olaszrizlingből többféle stílus is a poharunkba kerül, az egyik ásványosságával, a másik gyümölcsösségével tűnik inkább ki, pedig azonos évjáratból valók. Szép meglepetés a komoly, mégsem nehézkes olaszrizling narancsbor. Kékfrankosból van hétköznapokra és ünnepekre szánt egyaránt, s remek a cabernet sauvignon is. „Nem szabad benne érződnie a fűszerpaprikás jellegnek” – vallja az utóbbi fajta ideális megjelenítéséről Miklós, akinek szándékában áll még több fajtát telepíteni a közeljövőben, hiszen mindössze öt éve kezdte el tevékenységét, és kísérletező kedve nem hagyott alább. Ami biztosan nem fog változni, az az organikus művelés, de a természetközeli borkészítést szerinte nem szabad vallásosan űzni, inkább az Isten adta elemek és az emberi beavatkozás egyensúlyára kell törekedni.
A palackozott évjáratokat már az utolsó helyszínen, házuk hatalmas teraszán, Miklós felesége, Gyöngyi csodálatos étkeinek kísérőiként fogyasztjuk. A panoráma feledhetetlen, csakúgy, mint a szóládi házikenyér mellé érkező hideg fogások: paprika, cukkini, fűszeres túrókrém, és a fő attrakció: a hideg sült karaj.
„Szalámit és sonkát kínálni a vendégnek megúszós dolog, azokat csak megvenni és szeletelni kell. Én szeretem magam előállítani azt, ami az asztalra kerül” – mondja Gyöngyi, és mi csak elismerően hümmögünk, miközben elmerülünk a tökéletes állagokban és ízekben. Pedig a java még csak most jön: miután az olaszrizlingekkel végeztünk, a kékfrankosok mellé bombasztikus, friss lecsós csirkemáj kerül középre.
.JPG)
Miközben a házaspár a sok küzdelemről, bürokratikus és más akadályokról, ambiciózus tervekről és a borok iránti szenvedélyt megöröklő lányairól mesél, a meleg étel – és az időnk is – elfogy. De nem mehetünk el anélkül, hogy ne küzdenénk meg a többféle Nübel sajttal (kis házi meggylekvár is van melléjük), és ne ölelgessük meg a bújós macskaként viselkedő magyar agárt, Fausztot. S ne ígérnénk meg, hogy hamarosan újra élvezni fogjuk a Kékajtó vendégszeretetét, amelynek megtapasztalására olvasóinkat is buzdítjuk.
Északi part: PAP Wines, Hegymagas
Idén nyáron kétszer is volt alkalmunk a Szent György-hegyen kóstolni. A Gilvesy Pincészetbe és a Nyári Pincébe már ismerősként tértünk vissza, a 2HA tulajdonosa, Török Csaba viszont bombasztikus újdonságokkal szolgált – hamarosan közöljük a vele készült interjút is. Birtokával szemben áll egy házikó kicsi terasszal, kilátással a tóra és a szomszédos dűlőkre, egészen a bazaltorgonákig. Mesebeli. Ha nem lenne szuper a kínálat, csak az életérzésért is mindig visszatérnénk. Ez a PAP Wines, a hegy bájos butikborászata.
A kínálat pedig Molnár Áron, ismertebb nevén Papa Áron, a környék rendezvényein ma is szívesen fellépő lemezlovas és párja, Karina Vissonova keze alól kerül ki. Elképesztően jó, a hegy karakterét minden cseppben megmutató borok, másrészt a pár Koppenhágában történt megismerkedése előtti és utáni utazások során kóstolt és elkészíteni is megtanult ételek. (Néhány fogás mögött ott van egy Áron számára meghatározó, 5 éves indiai tartózkodás is). Minden friss, húsmentes, és a hegyről, a környékről vagy éppen a saját, permakultúrás kertből származik. A menü folyamatosan változik, a fogásokban a bolygó megannyi kulinárisan izgalmas régiója köszön vissza. Csak néhány példa: kokkoli – parmezánnal töltött mediterrán gombócok zsályás vajjal és fetával; momos – savanyú káposztával, gombával, tofuval töltött szecsuáni borsos batyuk; balti chana – észak-indiai fűszerezésű curry csicseriborsóval.
A hely bevallottan a tapas- és az izakayabárokat tekinti példaképének, azaz az étel megosztását támogatja. Ezért érdemes minél többfélét rendelnünk, akár nagyobb társasággal koronáznánk meg egy észak-balatoni kirándulást, akár kettesben élveznénk a Lengyel-kápolna mögött lebukó nap sugarait.
A kézzel szüretelt szőlőből, minimális kénnel készült borokat mind érdemes megkóstolni. A szürkebarát és az olaszrizling mellett a 2017-es és a 2018-as pinot noirt, valamint ugyanezen két évből a Bazalt nevű cuvée-t poharazzák.
A 2018-as Bazalt egyértelműen kimagasló, mindkétszer favoritja volt asztaltársaságunknak. Cabernet franc, merlot, cabernet sauvignon és zweigelt házasítása. Spontán erjesztették, tölgyfa hordóban 18 hónapig érlelték, majd 1084 darab, méhviasszal fedett parafadugóval zárt palackba töltötték. Fűszeres, ásványos, sokrétegű, mély.
PAP Wines-élmény – melynek része a kellemes háttérzene és az asztalok között sétálgató, báránybundájú és -jellemű, többszörös bajnok pumi, Gazsi is – csak szezonálisan szerezhető, és akkor is csak a hétvégi napokon. Érdemes náluk legalább két héttel az utazás előtt asztalt foglalni, de ha már ott vagyunk, jobb, ha azonnal meg is beszéljük Karinával a következő látogatást…
*A Papa Áronról készült képet köszönjük a Bortársaságnak, hogy a rendelkezésünkre bocsájtotta!
