Vissza
A Szent György-hegy a barátom
2019.05.25. | Szabó Edit
A tanúhegyek között nőtt fel, és bár munkahelye már a Tokaji borvidékhez köti, amikor csak teheti, meglátogatja Raposkán élő szüleit, és segíti a parányi családi pincészet munkáját. A fiatal borászgeneráció egyik nagy ígéretével, Ujvári Viviennel beszélgettünk…
Azt mesélted, hogy mióta az eszedet tudod, különleges kapcsolat fűz a Szent György-hegyhez. Hogyan alakult ki ez a vonzalom?
Raposkán nőttem fel, szinte a hegy lábánál. Gyerekkorom óta úgy érzem, hogy a Szent György-hegy a barátom. Az első emlékem az róla, hogy sétálunk a szüleimmel, és én a bátyámmal ott játszom a hatalmas fűben. Szerintem akkor még hároméves se voltam, ki se látszottam a fűből. Amikor már nagyobb lettem, a barátaimmal mentem rendszeresen meghódítani a hegyet, vagy ha éppen nem jött velem senki, nekiindultam egyedül. Számomra a Szent György-hegy maga az állandóság. Akárhányszor hazamegyek, most is sétálok, vagy futok egyet a hegyen, néha viszem magammal a kutyát, néha nem, de ez hozzátartozik az életemhez.
Mindig ugyanoda mész?
Nem, dehogy! A hegy több pontját is nagyon szeretem, mindegyik más, mindegyik másért érdekes, más az atmoszférája. A hangulatomtól függ, hogy éppen melyik úton indulok. Az a jó benne, hogy sosem egyforma, és télen-nyáron gyönyörű. Volt már, hogy a barátaimmal ott szilvesztereztünk a hegyen, azt is imádtam.
Ezek után teljesen érthető, hogy a Szent György-hegyet választottad szakdolgozati témádnak. Mit szerettél volna megmutatni, átadni róla?
Azért kezdtem komolyabban foglalkozni vele, mert mindig szerettem volna sokkal többet tudni róla, vágytam rá, hogy felfedezzem minden értékét. Azt gyerekkoromtól tudtam, hogy a világ legjobb kirándulóhelye, és jó ott egy kimerítő hét után nyugalomra lelni, de az is nagyon izgatott, hogy milyen lehetett évszázadokkal ezelőtt. Szerettem volna megérteni, miért olyan különleges a talaja, az élővilága, miért épp azok a szőlőfajták teremnek ott, amelyeket ma ismerünk és szeretünk, és arra is mindig kíváncsi voltam, hogy hogyan gondolkodtak, miben hittek az ott élő emberek.
Értek meglepetések felkészülés közben?
Rengeteg. Már azt is nagyon érdekes elképzelni, hogy a rómaiak idejében ez a terület Pannonia provincia része volt, és Probus császárnak köszönhetően már akkor is szőlőt műveltek és bort készítettek az itt élő emberek. De a legmeglepőbb az volt számomra, hogy az a Bél Mátyás, aki a tokaji dűlők klasszifikációját elkészítette, a Szent György-hegyet és annak egyes dűlőit is említette munkáiban.
Talajtani szempontból mi adja a hegy különlegességét?
Akár a többi tanúhegyé, a Szent György-hegy kőzete is vulkanikus. Évmilliókkal ezelőtt ezt a területet a Pannon-tenger borította, amelynek visszahúzódása idején élénk vulkáni tevékenység kezdődött a térségben. A hatalmas hő hatására a bazalt megolvadt, majd újra megszilárdult, így alakultak ki a bazaltorgonák. Ha felülnézetből magad elé képzeled a hegyet, tudod, hogy egy kör közepén helyezkedik el, a Tapolcai-medence és a többi tanúhegy között. Mivel korábban tenger borította, tengeri üledéket is találunk rajta, ami a bazalt mellett a talaj másik nagyon fontos eleme. A bazalt egyébként rendkívül változatos formában jelenik meg a hegyen.
És ez nyilván hatással van az ott élő szőlőnövényekre is…
A bazalt mállásakor kálium, kalcium és magnézium keletkezik, tehát igen magas a talaj ásványianyag-tartalma, amit a szőlő jól tud hasznosítani. Ez az oka például annak, hogy a kéknyelűben sokkal magasabb a kálium- és a magnéziumtartalom, mint a többi szőlőfajtában. A hegy talajszerkezete egyébként rendkívül változatos, találunk finom, és kötött homokos talajt, de megjelenik a lösz, a mészkő, a nyiroktalaj is, a közös pont azonban a bazalt, ami ott van mindig a termőréteg alatt.
Élnek a hegyen különleges növények, állatok, ritka fajok?
A cselling nevű mediterrán páfrányfaj például az országban egyedül itt található meg, akárcsak a pikkelypáfrány, a kövifoszlár vagy a Lumnitzer-szegfű, de van még jónéhány moha- és páfrányfaj, ami sehol máshol nem él meg hazánkban. Az állatvilág nem annyira különleges, de aki kedveli a pillangókat, az jöjjön a Szent György-hegyre, mert rengeteg színes lepkafaj hazája. Én egyébként azt is szeretem, hogy Magyarországon összesen két olyan hegyet találsz, amit teljesen körülölel a szőlőkultúra: az egyik a Somló, a másik pedig ez.
Mi adja az itt születő borok különlegességét?
A speciális talaj mellett a sajátos mikroklíma. A Balaton hatása itt kevésbé érvényesül, nem annyira forróak a déli dűlők, de van egy bazaltsapka a hegy tetején, ami nyáron magába szívja a meleget, és télen kiengedi magából, ennek köszönhetően szubmediterrán mikroklíma alakult itt ki. Nyáron soha nincs elviselhetetlen hőség, és télen sincs nincs nagyon hideg. Az időjárás itt kedvez a hosszú tenyészidejű, fagyérzékeny szőlőnek. Van egy jégbarlangunk is, a kétezres években kezdtek ott ásatásokat. Ha arra sétálsz, rögtön megérzed, csak úgy ontja a hideget magából.
Gondolom, az itt dolgozó borászok vigyáznak is a hegyre, hiszen felbecsülhetetlen érték…
Valóban az, és különleges az ökoszisztéma is. Szászi Endréék és Benczéék már évek óta organikusan gazdálkodnak, és egyre több a környezettudatosan gondolkodó pincészet. Rovarölő szerekkel szinte soha nem permetezünk, és a permetszereket is nagy körültekintéssel választjuk meg. A gyomirtók használata helyett takarónövények vetésével igyekszünk újraindítani a talajéletet.
Az utóbbi időben az az ember érzése, hogy egyre többet hallani a hegyről. Növekszik a népszerűsége?
Igen, egyértelműen. A Balaton közelsége sokak számára vonzóvá teszi, ugyanakkor az is nagyon jó, hogy itt még nincs nagy tömeg, itt még lehet pihenni. Az eltelt néhány év alatt megjelent a hegyen egy fiatal borászgeneráció, és aki itt nőtt fel, vagy tudatosan döntött úgy, hogy itt szeretne élni, tisztában van a hegy természeti adottságaival, és azt értékként tudja kezelni. Bennünk él a vágy, hogy ezt a csodát, amiben részünk van, másnak is megmutassuk, de azt is tudjuk, hogy vigyáznunk kell rá, meg kell őrizni.
.jpg)
Milyennek szeretnéd látni ezt a hegyet tíz év múlva?
Olyannak, mint most. Nem lenne jó, ha sokkal-sokkal népszerűbb turistacélponttá válna, mert ez megzavarná az itt élők nyugalmát, az emberekét, az állatokét és a növényekét egyaránt. Azt viszont szeretném, hogy egy kicsit többen ismerjék, és örülnék, ha az itt működő pincészetek láthatóbbá válnának a borértő közönség számára. Ezért is szervezünk rendezvényeket, de egy biciklis túrába is sok minden belefér. Benczéék és Szásziék színvonalas szálláshelyeket kínálnak, Papa Áron remek ételeket készít, Nyáriékhoz, Gilvesyékhez pedig azért is jó betérni, mert csodálatos a kilátás. És persze mindenhol meg kell kóstolni a bort.
Melyik a kedvenc Szent György-hegyi borod?
A két jóbarát meg az Anti kéknyelűje. Azt a bort bárhol, bármikor örömmel fogyasztom, mert kristálytiszta, egyenes vonalvezetésű, és szépen megmutatja a fajta értékeit és különlegességeit.
Na és a ti boraitok?
Őszintén szólva nem a miénk a legnagyobb pincészet a hegyen, de közel 170 éve van már a családunk birtokában az a 0,65 hektáros szőlőterület, amin gazdálkodunk. Csak olaszrizlingünk van, abból is alig 3000 palack évente, viszont szelektáltan dolgozzuk fel a Csendár-dűlő termését, és bár a többit is nagyon szeretem, arra a borra különösen büszke vagyok.
Tokaj-Hegyalján élsz, a Barta Pince borászaként dolgozol. Ki tartja a frontot Raposkán?
Úgy képzeld el, hogy a mai napig a nagy család végez el a metszéstől kezdve a zöldmunkán át a szüretig mindent. Az édesapám koordinálja a munkát, ő végzi a napi ügyeket, de a döntéseket együtt hozzuk, és én is igyekszem ott lenni minden fontos pillanatnál. Kivételes helyzetben vagyok, mert az ország két nagyszerű borvidékén készíthetek borokat. Mindkettő közel áll a szívemhez; jó, hogy nem kell választanom közöttük.
További írásaink a Szent György-hegyről:
Ha szerelmes vagy, keveset alszol - A két jóbarát, meg az Anti (interjú)
A Szent György-hegy bohém arca – interjú Gilvesy Róberttel (Gilvesy Pincészet)
Nagyot fog durranni ez a hegy! – interjú Ruppert Mártonnal (Gilvesy Pincészet)
Az angyal, aki a jó hírt hozza – interjú Kovács Beával (Búzalelke Pékség)
Emese álma – interjú Nyári Emesével (Nyári Pince)
Itt minden évszaknak megvan a maga csodája – Interjú Szászi Endrével (Szászi Pince)
Fotó:
Vető Gábor