Vissza
Seafood-Kánaán Barcelonában
2018.03.04. | Szabó Edit
Halak, rákok, kagylók, lábasfejűek és egyéb csodák, a tengernek minden vonzó gyümölcse kínálja magát egy különleges barcelonai étkezdében. Mintha a halpiac beköltözött volna a kifőzdébe. Ez a La Paradeta. Vigyázat, addiktív…
Katalónia fővárosában nehéz dolga akad annak, aki megrögzött ellensége mindenféle ínyencségnek. Hacsak nem vagyunk súlyosan beoltva az evés gyönyörűségei ellen, Barcelonában mindenképp lesz minek örülnünk. A gondot inkább csak az okozza, hogyan gyömöszöljünk bele a legrövidebb itt-tartózkodásba is minél több étkezést.
Például a paella
Jelentősen enyhít ezen a gondon persze a tapas-evés rendkívül szimpatikus hagyománya – nevezetesen, hogy az erre szakosodott számtalan vendéglátóipari egységben nem valamely nagyobb adag ételeket rendelünk, hanem a (több)tucatnyi különféle falatból szemezgetünk-válogatunk. Persze a bőség itt is zavarba ejtő.
Végigennénk
Sokszor jobb elengedni magunkat, és csak menni – szó szerint – az orrunk után.
Kifejezetten olyan város ez, ahol nagyszerű dolog eltévedni (erről korábban itt írtunk), még olyankor is, amikor az ember nyílegyenesen irányt vesz egy évekkel korábban felfedezett csodás halétterem felé.
.jpg)
Íme, cikkünk főszereplői
A halak és a tenger színpompás gyümölcsei minden igazi tengerparti városban lebilincselik az utazót. A halászkikötők-halpiacok hangulata alig hasonlítható bármihez is. Szem-szájnak ingere – ahogyan a klasszikus mondja – itt aztán csúcsra van járatva… És egy halpiacon elfogyasztott friss fogás – főleg a hozzánk hasonló „szárazföldieknek” – maradandó élmény: ilyenkor még a tisztaságmániás is boldogan vigyorogva konstatálja, hogy könyékig „olyan” lett. (A leghíresebb barcelonai piacról pedig itt áradoztunk annak idején).
Ááá, csak egy piac!
A fegyelmezettebb, „abroszos” éttermek halkínálata is vonzó, sokan ott érzik otthon magunkat, de számunkra a barcelonai Kánaánt egy sok éve felfedezett hely, a La Paradeta jelenti. Olyan étkezde ez, amelybe szó szerint beköltözött egy kisebbfajta halpiac – egyesíti tehát a kettő szépségeit és előnyeit. Mostanra a városban több „kistestvére” is nyílt, mi azonban meg akartuk nézni, mi változott a híres Mercat del Born oldalában. Szinte semmi – hacsak a hívórendszert nem számítjuk (erről később) –, és ez a legjobb, ami történhetett.
Szerzőnk jól érzi magát - emlék 2012-ből, amikor (baráti ajánlásra) fölfedeztük a helyet
Mercat del Born: az öntöttvas oszlopok meghatározta fenséges piacépületet az 1870-es években húzták fel. Sokáig a város központi piacaként funkcionált, de egy évszázad alatt úgy leromlott az állaga, hogy bezárták, majd újra és újra nekifutottak a felújításának. A legutóbbi alkalommal aztán a munkálatok közepette a régi város romjainak nagy kiterjedésű részletére bukkantak, így feladták a korábbi terveket. Az újranyitott épületben ma múzeum és egyéb kulturális terek mellett láthatók a városnegyed romjai.
Itt sokszor hosszú sor kígyózik
Térjünk vissza kedvenc haléttermünkhöz! A meglehetősen árulkodó, virgonc vasredőny melletti bejáraton túl jókora halas pult fogad, ahol – amint türelemmel kivártuk a sort – nincs más dolgunk, mint rábökni a vágyott lényekre. Választottainkat az eladó külön zacskóban leméri, és megbeszéli velünk, hogy mit milyen stílusban szeretnénk elkészíttetni (nyersen, roston, olajban sütve – esetleg panírozva – stb.). Ezután az egész csomagot hátraküldi a konyhába, bennünket pedig takaros hívószámmal lát el. Ez a bizonyos szám annak idején csak egyszerű táblácska volt, mára azonban vörösen villogó, zümmögő korong lett. Ennek megfelelően, ha rendelésünk egy része fogyaszthatóvá vált, nem a szakács (kukta) rikkant a kiadó ablaknál, hanem ez a korong jelez.
Mikor villog már?
Amíg ezt a jelzést megkapjuk, helyet foglalhatunk (mondjuk, egy pohár sörrel) a jobbféle menzára emlékeztető terem egyik egyszerű asztalánál. Az első villogásra-berregésre fölpattanunk, magunkhoz vesszük, ami elkészült, és hozzálátunk.
Kommentár nem szükséges
És ez így folytatódik, amíg a számlánkról az utolsó tételt is le nem húzzák. A gyakorlatlanabbak – akik nem tudják, hogy a szem mindig többet kíván, mint a gyomor – egy idő után megbánják, hogy a bejáratnál nem gyakoroltak nagyobb önfegyelmet. De kifelé menet újra odapislantanak a pultra, és inkább azt állapítják meg fájó szívvel, hogy mi mindent nem kóstoltak meg ezen az estén sem.
Van miért visszamenni...
A La Paradeta a jelek szerint mindig tele van. Nemcsak a pultnál, az asztalok körül is sokszínűnek mutatkozik a világ: itt két helyi fiatal – „csak” egy nagy tál osztrigára tértek be; mellettük nagyobbacska család halmoz hatalmas héj- és páncélhalmokat a tányér köré; amott német pár vesz sorra számtalan fogást komótosan, asztalukon jegesvödörben hűtött fehérbor. Sokféle arc, sokféle temperamentum, ízlés és „kapacitás”. Csupán fancsali képű vagy feszélyezett, elégedetlen vendéget nem látni sehol. Nem kifejezetten olcsó, de megfizethető hely, az ár-érték arány szempontjából pedig kiemelkedő.
.JPG)
Borsmenta-ajánlás: érdemes éhesen érkezni. A többiről a hely gondoskodik.
Kapcsolódó írásaink:
Tévedj el Barcelonában!
Pezsgőtúra a cava fővárosában
Piknik Barcelonában
