Tapas Fino – mindig jó választás

Az étkezés életünk egyik meghatározó tevékenysége, és mivel „jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek”, jólesik, ha ételünket nem egyedül, hanem társaságban költjük el. Nyilvánvaló, hogy ez a gondolat bújik meg a spanyolok tapasozása mögött is, a kis adag ételek közös elfogyasztása ugyanis eleve feltételezi, hogy az asztal körül ülők nem csupán az idejüket és az ételeket osztják meg egymással, hanem a gondolataikat is, tehát valamit együtt élnek meg vagy élnek át. Ez az élethelyzet számunkra rendkívül vonzó, tapasozunk is, amikor csak lehet. Így tettünk egy langyos júniusi estén is, ám a jól bevált tapasbárok helyett ezúttal egy olyan étterem felé vettük az irányt, ami eddig valahogy elkerülte a figyelmünket.

Ékszerdoboz a Belgrád rakparton
A budapesti gasztronómia eme rejtett ékszerdoboza, a Belgrád rakparton megbúvó Tapas Fino nem csupán étterem, hanem valódi mediterrán élménytér, ami a Duna felé nyíló panorámájával azonnal elvarázsolja a vendéget: nem győzünk betelni a Gellérthegy és a Szabadság-szobor látványával. Az enteriőr nem hivalkodó, mégis karakteres: modern festmények adnak a helynek sajátos hangulatot. A teraszon már készülődik a gitáros, aki az amúgy is kellemesnek ígérkező esténket spanyol dallamokkal festi alá.

Gondosság és szakértelem
A Tapas Fino konyhája a klasszikus spanyol tapashagyományokból indul ki, az étlap folyamatosan frissül a szezonalitás jegyében, és az is fontos, hogy az alapanyagok iránti tisztelet és az ízek harmonikus egyensúlya minden tányéron érezhető. Örömmel láttuk, hogy az itallap összeállításában is hasonló gondossággal jártak el. Mindegyik koktélnál figyeltek arra, hogy az alapanyagok között legyen valami spanyol, például egy vermut vagy akár egy remek cava. A borlapon a hazaiak mellett több spanyol borvidék tételei is helyet kaptak, lehetőséget adva arra, hogy például egy pohár tempranillo társaságában mélyüljünk el az ízek világában.
Az étlapon a tapasok és a főételek mellett egy hétfogásos, két főre tervezett séfajánlat is szerepelt kifejezetten kellemes áron, ráadásul éppen azokkal a fogásokkal, amiket amúgy is szerettünk volna megkóstolni az este során, így aztán örömmel lecsaptunk a lehetőségre. Spoilerezek: nem bántuk meg. A menühöz külön borpárosítás is tartozott – magyar és spanyol tételekkel vegyesen –, de a meleg nyári este miatt mi inkább a Negroni és a hűsítő spanyol sör mellett tettük le a voksunkat. 

A kicsit sem egyszerű előételek
A kiszolgálás nagyon figyelmes és kedves volt, a pincérek folyamatosan segítették a navigációt az egyes tálak közötti útvesztőben. Kezdésként az első négy fogás került az asztalunkra, amelyeket érdemes sorban végigvennünk. A tökéletes vékonyságúra vágott Serrano sonka a szárított koktélparadicsommal minden helyzetben biztos választás. Finom, könnyű belépő egy remek tapasos estéhez. Az érlelt sonka és az édes paradicsom egy kevés olívaolajjal megöntözve betalált a szívünk közepébe. 

A sült Mahón sajt olvasztott, lágy krémessége remekül párosult a lassan főzött, karamellizált hagymalekvárral. Ellenpontként a sült mandula minden falatban üdítően roppant a szánkban. A fogást a nagyon finom kenyér tette teljessé.
A snidlinges sajtkrémmel kínált, faszénen sült padrón paprika egyszerre elegáns, mégis egyszerű, és kézzel enni nem csak szabad, hanem egyenesen kötelező. A hólyagosra sült, belül puha húsú paprika mellé a sajtkrém pompás kísérő volt. 
A gambas pil-pil – ez a legendás spanyol tengerparti klasszikus – a Tapas Fino által új értelmet nyert, ugyanis az olívaolajat mélyebb, gazdagabb ízű zsírral váltották ki. A garnélának megágyazó „pil-pil” szósz így nem csupán mártogató, hanem múltidéző is, mert miközben a friss kenyérrel kitöröljük a tányért, régi emlékek – nyári szalonnasütések, tűz mellett ücsörgések – érkeznek meg valahol a paprika és a zsír között. Mintha az andalúz és a magyar nyár kezet fogna egymással, legnagyobb örömünkre.

A klasszikusnak számító főételek
Kicsi pihenőt követően érkeztek a főételnek szánt fogások, a klasszikus patatas bravas és az Iberico sertésszűz, sült céklával, kecskesajttal és kesudióval. 
A patatas bravas klasszikus változata a spanyol tapasok egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. A kívül ropogós, belül puha krumplit finom füstölt paprikafűszer borítja be, alatta sejtelmesen bújik meg az aioli szósz (majonézes fokhagyma). A fogásra a brava szósz teszi fel a koronát: olyan finom, hogy egy cseppet sem lehet belőle a tányéron hagyni. 
Az Ibérico sertésszűz omlós, tökéletes állagú, mellé a sült cékla édeskés íze, a krémes kecskesajt és a pirított kesudió remekül passzol. Puha textúrák és roppanós magvak mesteri kompozíciója a tányéron, élmény volt minden falat.

Churros a végére
A végén pedig, mikor már úgy érezzük, hogy semmiféle meglepetés nem érhet bennünket, jön a spanyolok fánkja, a churros, ami forró csokoládéba mártogatva az igazi. Friss volt, roppanós, és imádtuk, hogy a cukrossága sokkal visszafogottabb, mint amit eddig valaha kóstoltunk.

Remek estét töltöttünk a Tapas Finóban, ami nem egyszerűen egy vacsorázóhely, hanem egy egész estére szóló utazás Spanyolország szívébe itt, Budapesten.