Bor, de Igazán!

2018.05.16. | Szabó Edit

Borpremier helyszíne volt a minap a St. Andrea Wine & Gourmet Bar. Megérkezett az Igazán, a St. Andrea Borászat 2014-es Grand Superior Egri Bikavére, amelynek nevét Kovács Ákos azonos című dala ihlette...

Van abban valami mélységesen egyértelmű, ahogy ez a két ember egymásra néz. Apa és fia, az idősebb és az ifjabb, az alapító és a követő. Két derűs szempár, két nyílt tekintet, két őszinte mosoly. Nem félszavakból, hanem rezdülésekből értik egymást, magától értetődő természetességgel adják egymásnak a szót, folytatják a másik által megkezdett mondatot, és minden bizonnyal képesek ugyanerre a bravúrra a szőlőben és a pincében is.

Már akkor is szerettem ezt a folyton tépelődő, örök kíváncsi, néha kicsit türelmetlen, néha kicsit bizonytalan, de mindig szilárd erkölcsi alapokon álló, a világot hittel és alázattal szemlélni képes Lőrincz Györgyöt, amikor még csak egy volt belőle. Most meg itt van kettő, és az ember csak néz, hogy tényleg honnan, a világnak melyik szögletéből hozzák magukkal azt az irigylésre méltó nyugalmat, ami úgy árad belőlük, hogy szinte neki lehet dőlni.

Állnak a teremben, és Eger csodájáról beszélnek, meg arról, hogy minden bizonnyal áldás van azon a tájon, másként mivel is lehetne magyarázni, hogy ilyen borokat terem. Ott van még a szakértelem, mondhatnánk, de nem mondjuk, mert látjuk, hogy az fabatkát sem érne, ha a természet nem akarná, hogy a termőhely éppen így mutatkozzon meg egy cseppben, hogy az a meszes, vulkanikus, tufás világ éppen így záródjon be egy palackba. Még szerencse, hogy a természet akarja, és persze azért egy kicsit néha mégis lehet neki segíteni gondoskodással, értő kezekkel, nyitottsággal és hittel.

Kóstoljuk a chardonnay, hárslevelű és sauvignon blanc házasításából született Egyetlent, amelyben a fehér húsú gyümölcsök és az édes fűszerek világa leheletfinom ásványossággal egészül ki, és a kissé magas alkoholtartalom ellenére is kedves marad. Kóstoljuk a Máriát, ezt a furmintból és hárslevelűből készült, gazdag, mély, fűszeres küvét, amelyben a szilárd alapot adó ásványos sósságra izgalmas gyógynövényes aromatika épül. Jön mellé étel is, a St. Andrea Wine & Gourmet Bar konyhafőnöke, Barna Ádám spárgával és turbolyával teszi teljessé az élményt. Egy kis szakmai tudásért ő sem megy a szomszédba, alázat és kreativitás nála úgy jár jegyben, hogy jobban se kell, iránta való rajongásom nem új keletű, ám meglehetősen kitartó.

Vörösbe váltunk, vagyis inkább pirosba, két kadarka kerül a poharakba: az egyik a Mogyorós-dűlő gyümölcséből készült, friss, gyümölcsös, mosolygósan könnyed, a másik a Nagy-Eged hegy különlegesen komplex bora. Ha nem tudnánk, talán soha nem mondanánk meg, hogy kadarkát iszunk, illatban és ízben egyaránt meglepő mélységeket mutat, pedig fiatal még, van ideje bőven. Méltóságot és szokatlan erőt érzünk benne, azon túl fekete bogyós gyümölcsöket, édesfűszeres, csokoládés jegyeket, és egy kis könnyű füstösséget. Barna Ádám nyúlterrine-t tálal, mellette szamóca, különböző textúrákban, változatos ízekkel. Tudjuk, hogy a séf szeret játszani a textúrákkal, találékonysága mégis mindig meglepő, hálásak vagyunk érte.

Ezen a ponton az idősebb Lőrincz György emelkedik szólásra, és a hangjában van némi ünnepélyesség. „A jövő elé megyünk” – mondja, és valóban. Most jön, ami még sosem volt: debütál az Igazán, a 2014-es Grand Superior Egri Bikavér, amely Kovács Ákos azonos évben született Igazán című dala után kapta a nevét. Lőrincz György belekóstol a feszes, lendületes, komplex, ízében csokoládét, fekete bogyós gyümölcsöket idéző borba. „Eger nem a bujaságáról híres borvidék, én már kezdek a rajongója lenni” – mondja pajkos félmosollyal.

Aztán megkóstoljuk a 2015-ös Valóban méltó pinot noirt, majd ugyanennek a Nagy-Eged hegyen szüretelt, mély, szilvás-meggyes tónusú párját, végül pedig az ifjabbik Lőrincz György tavaly bemutatott újdonságát, az aszútechnológiával készült Ajándékot. „Édesapukám azt mondja, hogy a St. Andrea történetében ilyen drága bor még nem készült” – mondja az alkotó egy szégyenlős, de azért büszke mosoly kíséretében, és azt hiszem, a teremben mindenki örül, hogy az ifjabb Lőrincz György lemondott a profi labdarúgói karrierről a borkészítés kedvéért. Azóta együtt kel a nappal, járja a szőlőt, figyeli a hordókat, és az édesapjától örökölt elhivatottsággal teszi, amit tenni kell.

Borokat kóstoltunk, és mellé szép történeteket kaptunk fűszerül. Köszönjük, Gyurik, jó volt veletek!

Fotó:

Busák Attila - Facebook

Bor, de Igazán!

Fotó:

Kapcsolódó hírek

címkék