Vissza
Demijohn nyári portfólió-kóstoló
2020.11.06. | Vargha Márk
A nyár egyik kellemes, nagyobb nyilvánosság előtt zajló boros eseménye a Demijohn csapatának portfólió-kóstolója volt a Haris Parkban…
Az értő borfogyasztók számára a borásszal találkozni mindig ünnep. Olyan ez, mint a közönségtalálkozó egy jól sikerült színházi előadás után, amikor maguk a szerzők avatnak be az alkotási folyamatba, amikor megtudjuk a titkokat, és egy kicsit megismerhetjük az embert is a produkció mögött. Ezért is szeretjük a jól megszervezett sétálókóstolókat, mert olyankor maguk a borászok töltik pohárba a bort, és mi, fogyasztók feltehetjük az összes kérdésünket.
Az idei sétálókóstolók sorát a Nagy Fehérvári Bormustrával nyitottuk meg, aztán több kisebb rendezvény után a Gyengébb? Nem! nőnapi kóstoló következett a Sofitelben, de mire igazán belelendülhettünk volna, jött a vírus, megakasztva a programok sorát. Ezért is örültünk különösen a Demijohn meghívásának, hiszen végre ismét hús-vér emberek között állva pörgethettük a bort a poharunkban.
A kóstolónak a Marczibányi téri Haris Park adott otthont Az 1800-as évek végén megszületett neoreneszánsz épület a Budai Polgári Lövész Társaság központja volt, de nem csupán lőgyakorlatok folytak az épület mögötti, akkor még nagy kiterjedésű zöldterületen. Színvonalas kulturális események is zajlottak itt, a pest-budai arisztokrácia részvételével. A múlt század húszas éveiben népszerű volt az itt működött kertvendéglő, ám a komplexum állapota rohamosan romlani kezdett, míg végül az egész az enyészeté lett. Nemrég azonban főnixmadárként született újjá az elegáns villa, és falai közé újra beköltözött az élet. Bobo nevet viselő kertéttermében egy nyári estén igencsak kellemes üldögélni a láthatóan igyekvő séf Monarchiát idéző fogásai felett, és nem kell nagyon keresgélnünk a mindig szem előtt lévő profi személyzetet sem.
A Haris Park nagytermének beosztása ideális helyszín sétálókóstolók, így a teljesen tömegmentes Demijohn portfólió-kostoló megtartására is. Sajnos nem volt annyi időnk, hogy valamennyi pincészet standjánál elidőzzünk, de azért így is kóstoltunk emlékezetes tételeket.
A Felvidékről érkezett Organic Wines az est egyik meglepetése volt számunkra. Mikor a brosúrában megláttuk, hogy Kasnyikékról van szó, tudtuk, hogy őket biztosan meglátogatjuk, hiszen a natúrboros élményeink között már régóta pozitív előjellel szerepeltek a Kasnyik-borok. A helyszínen azonban már a második kérdésnél kiderült: tévedtünk, nem a 2008-ban alapított Kasnyik Családi Pincészet váltott nevet, hanem Tamás nagybátyja, Kasnyik István alapított 2013-ban egy (ma már) biodinamikus borászatot.
A területek ugyancsak a kürti szőlőhegyen találhatók, három hektáron nő nagyon sokféle kék és fehér szőlő. A borok általában 120-180 napig héjon, spontán erjednek, majd fahordós vagy amforás érlelés következik 12-24 hónapon át. Mind fehér, mind vörös vonalon korrekt tételekkel találkoztunk, a kóstoltatás sorrendje is megfelelő volt, hiszen egyre élvezetesebb és komplexebb borok kerültek a poharunkba, különösen rajnai rizlingből.
A miskolci történelmi pincesoron dolgozó Sándor Zsoltról sok jót hallottunk, és mi is sok jót tudunk mondani. Organikus borainak játékos elnevezése mellett azok jó íze, no meg borászunk kellemesen laza egyénisége is mosolyt csalt arcunkra. A tételekből süt Zsolt kísérletező kedve mind fajta, mind elkészítés tekintetében. A KazincBarcelona például klasszik tartályos, flor alatt érlelt, héjon erjesztett és finomseprős cserszegi fűszeresek egyvelege, kitűnő eredménnyel. A „sima” és a hordóválogatás Zweigelt összekóstolása szintén kellemes elfoglaltság, s nekünk a Medea, a népszerűtlen medina fajtából készült buja illatú vörös is ízlett.
Mivel Zsolt Tokajban is otthon érzi magát, adott volt, hogy standszomszédja, a SanzonTokaj legyen a következő állomásunk. Rácz Erikát, a borászat tulajdonosát immár kollégaként is köszönthetjük, hiszen Dűlőmesék címmel tokaji dűlőket bemutató sorozatot indított a Borsmentán – izgatottan várjuk a következő részt. A borai egytől egyig tiszták és finomak voltak, ami nem meglepő, hiszen soha nincs ez másként, de olvasóink számára jegyezzük meg: már kapható és (ismét) nagyon finom a Classic furmint újabb évjárata.
Ha már Erdőbénye, Erikával átellenben találtunk rá a Karádi-Berger standjára. A borsor bevezetője a Palandor-, a Narancsi- és a Haraszt-dűlőből szüretelt furmint, hárslevelű és pici sárga muskotály alkotta kitűnő Tokaj Dry volt. A spontán erjedt 2017-es, birses-körtés Palandor furmintot is nehéz feledni, de a teljes kóstoló legszebb meglepetése számunkra a 2016-os száraz szamorodni volt, ami hamarosan piacra kerül.
„Túránkat” a Kemendy Tradicionális Pezsgőműhely standjánál zártuk. A tulajdonos, Kemendy László régi motoros már a szakmában, de önálló pincészetét csak 2016-ban alapította. Először úgy gondolta, hogy a barátok, ismerősök számára készít néhány jó pezsgőt, aztán minden évben egyre nagyobb lett a palackszám és szélesebb a kínálat. A szeretet és a kreativitás egyértelműen érződik a tételeken, az alapborok tiszták, zamatosak, de a bubik helyenként karcosak, hiányoltuk a tradicionális pezsgőknél oly igen szerethető krémességet. Kár, mert finomabb buborékszerkezettel a műhely pezsgői hamar a legjobb magyarok közé emelkedhetnének.
A Demijohn portfólió-kóstolója színvonalas rendezvény, jó szívvel ajánljuk valamennyi borbarátnak. Reméljük, az életünk hamarosan visszatér a normál kerékvágásba, és nyugodtan mondhatjuk: jövünk legközelebb is!
Fotó:
Vargha Márk
