Vissza
Az ezerarcú Rány
2020.07.08. | Rácz Erika
Rácz Erika, az erdőbényei SanzonTokaj borásza minisorozatot indít a Borsmenta hasábjain. Írásaiból a Tokaji borvidék különleges dűlőit ismerhetjük meg közelebbről. Elsőként a Rány-dűlőt vette górcső alá…
A vámosújfalui Rány a Tokaji borvidék legrégebbi szőlőhegyei közé tartozik. Már az Árpád-korban is biztosan voltak ott szőlőültetvények, először az 1248-as sárospataki váruradalommal kapcsolatban, egy határbejárás alkalmával említették meg az írásos dokumentumok. Akkor azonban még Szennyőhalma néven.
.jpg)
A dűlő nem kicsit kalandos történetét Nagy Kornél dolgozta fel részletesen, tőle származnak a fenti adatok. Én röviden így szoktam összefoglalni: Magyarország összes fontos történelmi pillanata nyomot hagyott a dűlő életében, ez a kis földdarab azonban mindennel dacolva állja az idő próbáját, ma is teljesítve a számára eleve kijelölt feladatot: szőlőt terem.
.jpg)
Rány – kemény hangzású név akárcsak a dülő maga: tisztán riolit talajú, szikár terület Olaszliszka és Tolcsva határában. Ahogy Homonna Attila erdőbényei borász mondta, „megeszi a gépet és az embert”. Tényleg így van, elmondhatatlanul nehéz itt talajt művelni, támrendszert cserélni. Ha azt mondom, hogy a Rányon kellene dolgozni, a srácok, akik a keményebb fizikai munkában segítenek a szőlőhegyen, akaratlanul is összerezzennek. Ismerik, tudják, hogy mit várhatnak tőle, a Rány számukra az embert próbáló munka szinonimája. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, egyre több borász látja meg benne azt az elképesztő energiát és vibrálást, amitől az innen készült borok egyediek lesznek.
Nem volt ez mindig így, az itteniek sokáig nem hittek a Rányban. Nehezen művelhető, nem kifejezetten aszús terület, zömében még mindig idős, elhanyagolt ültetvényekkel. Nem is értették igazán, mit látott meg benne ez a sok bogaras borász.
A SanzonTokaj nevű fiatal erdőbényei pince és a több évszázados múlttal rendelkező Rány-dűlő története 2014-től fut közös szálon, akkor vásároltunk meg itt egy 0,7 hektáros furmintültetvényt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudtam, milyen kincset veszek. Tél volt, február vége. Aki eladó parcellát keres, ilyenkor néz körül a határban, mert közeledik a metszés, a tavaszi munkák ideje, és ha valaki megválna a szőlőjétől, már nem kezdi el a művelését, hanem kifüggeszti rá az „Eladó” táblát.
Bepattantunk hát a kocsiba, és körbejártuk a dűlőt – már amennyire lehetett. Fura képződmény ugyanis, mert az Erdőbénye–Tolcsva közötti hegyoldalon húzódó dűlőktől elkülönülve, az út másik oldalán, szinte a síkság közepén található ez a messziről is jól látható „pukli”. Annak ellenére, hogy csak földutak futnak rajta, jó időben nem nehéz körülautózni, de ezen a februári napon ez nem volt egyszerű művelet. Rengeteg eladó területet megnéztünk, így döbbentünk rá, hogy mennyire változatos a dűlő talaja és fekvése. Mivel tényleg egy „kúpról” van szó, a szőlősorok minden égtáj felé futnak, más-más érési potenciált adva. A talaja alulról felfelé haladva szinte méterről méterre változik, fokozatosan lesz egyre kövesebb, egyre szikárabb, és a tetőn már tiszta riolit húzódik a mindössze 50 centiméteres termőréteg alatt.
A tetőgerincen haladtunk Erdőbénye felé, amikor rábukkantunk még egy eladó területre. Frenetikus volt a látvány. A szinte 360 fokos körpanoráma látni engedte az Erdőbénye–Tolcsva közötti dűlőket (Határi, Csontos, Budaházi, Szentvér, Mandolás), Erdőbénye erdők között meghúzódó, festői épületeit, balra pedig ott volt a Bodrog vonala az ártérrel, és a tiszta időben még a Tokaji-hegyet is jól lehetett látni. A február végi télben fehéren szikrázó kövek csak fokozták a látványt, olyan volt mintha egy másik bolygóra léptünk volna. Egy sommelier barátom azt mondta: olyan, mint egy holdbéli táj.
Beleszerettem a látványba és azonnal tudtam, hogy nekem kell ez a szőlő. Így kezdődött a Rány-őrületünk, ami azóta sem múlik.
Az azóta eltelt évek alatt sikerült egy hárslevelű-ültetvényt is vásárolni itt, illetve idén egy újabb furmintparcellával gazdagodtunk, így most 1,5 ha területet művelünk ezen a különös dűlőn. Hat év szinte semmi egy ilyen öreg hegy életében, de már ezen rövid idő alatt is kiderült, hogy igazi egyéniséggel van dolgunk. Különc terület, minden parcellánk egyedi bánásmódot igényel: a fekvés miatt mindenhol máskor és máshogy érik a szőlő, a talaj nagyon változó, ezért a száraz és a csapadékosabb évek teljesen más talajmunkát kívánnak meg. Különleges termőhely, amely kivételes évjáratokban (amilyen például a 2017-es volt) száraz és édes borban egyaránt nagyot képes alkotni. Ezt a sokszínűséget mi is nagyon szeretjük, ezért 2017-től száraz furmintot, száraz hárslevelűt, off-dry furmint válogatást, édes szamorodnit és aszút egyaránt készítünk erről a birtokrészről.
.jpg)
Jó látni, hogy az utóbbi években egyre többen fedezik fel ezt a dűlőt. Szépülnek, korszerűsödnek a parcellák, és a Rány-borok egyre nívósabb helyet vívnak ki maguknak a szakma és a fogyasztók körében. Kincseket érő terület ez, fantasztikus hangulata és különleges energiái miatt személyes kedvencem. Tagadhatatlanul benne van ebben az elmúlt évek kemény és izzadságos munkája is, hiszen a rossz állapotban lévő ültetvényt nem volt könnyű rendbe hozni. De leginkább azt szeretem benne, hogy borászszemmel is igazi kihívás és fantasztikus lehetőség: izgat, hogy képes leszek-e felfejteni és megmutatni a benne rejlő potenciált.
Fotó:
Vető Gábor
Szmodits Balázs
Ripka Gergely
