Vissza
Dombra ment föl, és hegyről jött le
2020.04.22. | Szabó Edit
Mivel a nyilvános boros programok rendre elmaradnak, a borszakíró kénytelen családi körben kóstolni. Borzasztó, tudjuk, de valakinek ezt a munkát is el kell végeznie. Ma Heimannék 2007-es cabernet franc bora akadt horogra…
Előre szólok: blogszerű írás lesz, szubjektív vélemény egy borról, amit rajtam kívül most csak egy ember kóstolt, a velem egy háztartásban élő férjem. Foglalkozására nézve színházi dramaturg, következésképpen írástudó ember, így megkértem, hogy benyomásait ő is vesse papírra. Ketten beszélünk tehát ugyanarról, de más-más módon, és reményeim szerint a két írás jól kiegészíti egymást.
Első este a Heimann Családi Birtok 2007-es Cabernet Franc bora került terítékre.
Szeretek bort inni, élvezem az ízeket, jó figyelni az apró részletekre, de még jobb, ha a borhoz vagy a készítőjéhez valamilyen személyes szál fűz. Borral is így kezdtem foglalkozni, az ember érdekelt a palack mögött, a maga elhivatottságával, küzdelmeivel, gyarlóságaival, de mivel ők ezer fokon égnek, hát megperzselődtem én is. Nem volt nehéz. Az eltelt évek alatt szép lassan megismertem az összes magyar borvidéket és a hazai borászok többségét, de bizton állíthatom, hogy még sehol nem tévedtem el annyiszor, mint a szekszárdi dűlők között. Itt most jöhetnének vicces történetek, de ezektől megkímélem a nyájas olvasót.
A Szekszárdi borvidék amúgy csodálatos, domb hátán domb, völgy hátán völgy, az ember mindig azt hiszi, hogy tudja, merre jár, aztán rá kell döbbennie, hogy a kirakós játék darabkái nem illenek össze. De nem ez a lényeg – szorult helyzetemből eddig még mindig kimentett valaki –, hanem az, hogy ott még eltévedni is jó. Minden dűlő külön egyéniség, mindegyik tud valamit, amiért érdemes rá odafigyelni.
A bor címkéjén az évjárat, a termelő és a fajta mellett a termőhelyet is feltüntették. „Batti kereszt-dűlő” – hirdeti büszkén a felirat, és most, 13 év távlatából visszatekintve jólesik a bizonyosság: ők már akkor tudták, hogy ez a termőhely kiemelten fontos lesz számukra. Pedig akkor még nagyon fiatal volt az a szőlő. A 2002-ben telepített tőkék 2005-ben hoztak termést először, ám ebben a gyenge évjáratban nem kapott figyelmet a szűztermés. A 2006-os szőlő még a Cervus Cuvée-t gazdagította, és a Batti kereszt-dűlő (mai írásmódja szerint Bati kereszt-dűlő) cabernet franc-ját 2007-ben palackozták először fajtaborként.
A pincészet borait abban az időben Heimann Ágnes készítette, meg is kérdeztük, ő hogyan emlékszik a körülményekre. Így válaszolt: „2007-ben kezdtük el készíteni a Birtokborunkat, de még nem volt belőle akkora mennyiség, hogy az összes cabernet franc-t felvette volna, ezért néhány ezer palacknyit meghagytunk fajtatisztán. Akkor még bátortalanok voltunk, és nagyon aluláraztuk. A bor a következő évben bombajó lett, és a fogyasztók is felfedezték. Vákuumszerűen húzták ki a pincénkből, még talán egy kartonnal sem tudtunk eltenni belőle magunknak. Irigylünk is érte, hogy most megkóstoltad.”
A Bati kereszt-dűlő egyébként most is nagyon jelentős a pincészet életében, hiszen a frissen debütált, már az ifjabb Heimann Zoltán neve által fémjelzett új szortiment kifejezetten a termőhely egyediségére fókuszál, és az innen származó termésből palackba zárt kékfrankos az új borcsalád igen fontos darabja.
De térjünk vissza 2007-hez! A Bati kereszt-dűlő Szekszárd legmagasabb fekvésében található, a cabernet franc ültetvény déli kitettségű, és mint említettük, ez volt a tőkék harmadik termése. Az akkori feljegyzések tanúsága szerint zabolátlan bor volt, tele friss energiával, piros és fekete bogyós gyümölcsök üde ízével. És hogy mit mutat ma? A bor káprázatos formában van.
(2).JPG)
A borszakíró leírása
A tiszta, érett illatban a fahordós érlelés édesfűszeres, vaníliás, fahéjas jegyei jelennek meg először, de cseppet sem tolakodóan. Kisvártatva bekúszik az aszalt meggyes, aszalt áfonyás illatkarakter is, nagyon szépen, kitartóan. Kóstolva csontszáraz, nagy test, nagy lélek, ahogy mondani szokás. Korára csak az utal, hogy nincsenek benne primer gyümölcsös jegyek, helyette az aszalt meggyes, keserű csokis, kakaóbabos, gombás, avaros világ jelenik meg, és kitartóan velünk is marad. Az egykor intenzív tannin belesimult a borba, jelenlétét a keserű csokis aromatika igazolja, de a korty selymes, gazdag, intenzív, sokat sejtető és méltóságteljes. Az utóíz hosszú és gazdag, az aszalványos, fűszeres jegyek sokáig a szájban maradnak. Csodálatos, emlékezetes bor, akinek van belőle, nyissa ki, és örüljön neki.
A dramaturg leírása
A bor, amely dombra ment föl, és hegyről jött le. Olyan finoman, olyan szelíd, lankás úton vezet, hogy észre sem veszed, milyen magasra visz, csak amikor lepillantasz. Olyan gyengéden szív magába/hív magához, mintha nem is te kortyolnád őt, hanem ő téged.
