Vissza
Tokaji aszúk a harmadik és a negyedik X-ben
2024.02.12. | Nádasi Eszter
Az 1990-es évek muzeális aszúit és aszúeszenciáit kóstoltuk meg Tarcalon tavaly decemberben. A Kutatóintézet impozáns tereiben rendezett eseményen 14 borászat 24 tétele került a poharunkba...
„Egy új világ kezdete volt”: ez a gondolat – szó szerint vagy nagyon hasonló formában – többször is elhangzott az 1990-1999-es évjáratú aszúk exkluzív sétakóstolóján, melynek a Rákóczi Szüretelőház adott otthont.
A palackokon leggyakrabban felbukkanó évszámok egyike 1993 volt: egyesek hőskorként, mások a remények és a változtatni akarás időszakaként reflektáltak rá, hiszen a rendszerváltás a borkészítők és a fogyasztók számára is nagy változást hozott. Mindkét oldal vágyott az újdonságokra, ez a hangulat és hozzáállás pedig az aszúk újraértelmezését is elindította.
A másik, még sűrűbben előforduló dátum pedig épp az évtized vége, 1999, melyre kiemelkedő évjáratként emlékeztek a borászok. Kiválóságát azonban nem csak a kedvező időjárási viszonyoknak – a hűvös, csapadékos, savakat jól megtartó nyárnak és a hosszú nyárutónak – köszönheti. Ekkorra olyan borászok tértek vissza az országba, akik külföldi tapasztalatokat gyűjtöttek, fontos technológiai beruházások történtek meg, és számos szemléletváltó törekvés érett be. Az aszúkészítés megközelítésében és módszereiben csiszolódott, ezzel együtt elterjedtebbé is vált.
Harmincasok
A kóstoló korelnöke a Royal Tokaji 1990-es évjáratú, Betsek-dűlőről származó 5 puttonyos aszúja volt, grillázsos, füstös ízjegyekkel. Megmutatták az egy évvel idősebb, ugyanonnan származó, azonos puttonyszámú, fejlett, hosszú ízű italt is. A The First Decade termékcsalád tagjai Royal palackban érnek: ezek használatát a 2017-es re-design során vezették be, ekkor az aszúkat is újrakóstolták és átpalackozták.
Az Erzsébet Pince 1993-as, sötét borostyánszínű 5 puttonyos aszúja nagyon illett a decemberi, ünnepváró hangulathoz, hiszen olyan karácsonyi illatokat mutatott, mint az aszalt szilva, a marcipán, a mandarin és a narancshéj. Ez egy erőteljes, dohányleveles aromával is kiegészült; ízében törökméz és szegfűszeg, utóízében pedig birsalma mutatta meg magát.
Az Orosz Gábor Szőlőbirtok és Pincészet aszúja (1993, 6P) szintén a sötét borostyános színvilág képviselője, gyógynövényességgel és szép savakkal. Alapbora egy furmint-hárslevelű-sárga muskotály házasítás. A Tokaj-Pendits (1993, 6P) viszont 100% furmint, friss ízében hozza a botritiszes jegyeket, finom földességgel.
Aszúpaletták
A Disznőkő Szőlőbirtok 1993-as aszúja (4P) mézes, aszalt barackos és ánizsos. Náluk lehet a legtöbb évből kóstolni: 1995-ből mély borostyánszínű, törökmézes, zamatosan gyümölcsös tételt (6P) kínálnak. 1998-ra esős, hűvös évként emlékeznek, a szőlőket dúsan beszőtte a botritisz – a borban (4P) friss, törökmézes, sütőtökös ízek fejlődtek. Az 1999-es Kapi Vineyard (6P) sokak kedvence a kóstolón; azt mesélik, fiatalabb korában is csodájára járt a szakma, többek között kapros jegyei miatt. Ragyogó aranyszínébe egy kevés halványborostyán reflex szűrődik, ízben és illatban is friss, gyümölcsös, sárgabarackos.
A Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtoknál is van lehetőség az összehasonlításra: az 1993-as évjárat náluk sem maradt ki, 5 puttonyos aszú készült ekkor csakúgy, mint 1996-ban. Három évvel későbbről viszont egy 6 puttonyost hoztak. A Pajzos Tokaj is egy nagyobb ívet fogott át időben. Náluk egy 3 puttonyos tételt kóstolhattunk 1993-ból: illatából még 30 évesen sem veszett ki a frissesség – ízében aszalt szilva, lecsengésében szárított meggy. Az 1999-es 5 puttonyos csupa gyümölcs, még citrusokat – üde citromot – is mutat.
1994-re meleg, száraz évként emlékszik a Tokaj-Oremus: az ekkor készült aszú (5P) barackosan gyümölcsös, a magvak közül leginkább a diót mutatja, de grillázsos jegyei is vannak. A „régebbi idők kvintesszenciájaként” aposztrofálják. Az 1999-es (5P) tételük mézédesen barackos – illatában csipkebogyó, virágzó gyümölcsfák és virágok, köztük jázmin.
Az 1999-es mezőny
A Gróf Degenfeld Szőlőbirtok 5 és 6 puttonyos aszút is hozott az 1990-es évek legvégéről: utóbbiban élénk, gyümölcsös savasság, pörkölt magvak, mogyoró, gyógynövények (többek között lándzsás útifű), narancs, mandarin, sütőtök.
A Patricius Borház 2000-ben indult, de már az előző évben is szüreteltek, borostyánvörös árnyalatú boruk (5P) ebből az évjáratból való: méz, aranyszínű mazsola, aszalt barack jegyeit mutatja. A Dobogó Pincészet (6P) aszúja mély színű, tercier aromákban gazdag. Nyolc éven keresztül érett régi és új fahordóban a Matyisák-Pincészet (6P) tétele: mazsola, aszalt szilva, balzsamecet és érett savak jellemzik.
Sötét borostyánszínű, 100% furmint alapanyagú aszú (6P) készült Hermann Emerencia Családi Pincészetében, hagyományos eljárással – a borászat alapítója ebben hisz. 1993 óta van saját pincészete, melyet ma már lányaival együtt visz. Az alapítás évéből egy aszúeszenciát hoztak, melynek cukortartalma csaknem 200 g/l, de édes érzet mégsem nyomja el. Aszúeszenciát ezen kívül a Bodnár Pincészetnél is lehetett kóstolni,
Vissza az időben
„Ki is volt akkor a borász?” – egy másik gyakran hallott kérdés az eseményről. A rendezvényt átszőtte a nosztalgia, sok-sok történet és visszaemlékezés kísérte a borok ízlelgetését. Mi történt az 1990-es években, amikor a ma kóstolt tételek szőlői nőttek, majd boraik hordóba, palackba kerültek? Mi történt velünk az elmúlt 24-33 évben?
Az aszúk mellé ilyen és ezekhez hasonló, gondolkodásra hívó kérdéseket adott ez az adventi esemény, mellyel hagyományt szeretnének teremteni a szervezők.
