Vissza
Velencei-tavi történetek II.
2023.07.30. | Csepe Erika
Kétrészes minisorozatunkban a Velencei-tó körül alkotó borászatok közül mutatunk be néhányat. A második részben az ApróKertekről, Szentesi Józsefről, az Egy bolond hármat csinál Bormanufaktúráról és a Lics Pincészetről mesélünk…
Sorozatunk első részében három vadonatúj borászatot mutattunk be, a mostani kép azonban kicsit vegyesebb lesz, hiszen régi ismerősről, nagy öregről és induló formációról egyaránt szót ejtünk.
Ősi módszerek, hit és alázat – az ApróKertek
Hogy a Velencei-tó környékét járva különleges kincsekre bukkanhatunk, régóta tudjuk. Ott van például az ApróKertek pincészet, akiknek munkásságát a kezdetektől nagy szimpátiával figyeljük, sőt a csapat egyik tagja, Schubert Ádám most borásznaplót is ír a Borsmentán Aprónapló címmel. A legtöbb borukat jól ismerjük, a most kóstolt pét-nat azonban bennünket is meglepett. Ahogy ők fogalmaznak: náluk nincs Irsai, náluk pét-nat van. Ez az ősi módszerrel készült pezsgő igazi divatkorát éli, hatalmas rajongótábora van annak ellenére, hogy kevés az igazán jó bor belőle. Főként azért, mert onnantól, hogy a bor a palackba kerül, a borásznak nincs túl sok ráhatása arra, hogy milyen lesz a végtermék, így elég sok a hibás, nem túl jól sikerült pét-nat. Az ApróKerteké viszont elképesztő. Mintha gyümölcslevet inna az ember, de egyáltalán nem túl édeset. Remek savai, cirógató buborékjai vannak. Igazi aperitif, csak vigyázni kell vele, mert itatja magát.
.jpg)
Egyébként ők sem voltak a pét-nat rajongói, de aztán összehozta a sors őket Bakonyi Péter villányi borásszal, és nála olyat kóstoltak, hogy onnantól kezdve csakis olyat akartak készíteni. Picike 2,5 hektáros birtokukon egyébként minden munkát ők végeznek a traktor szerelésétől, a klasszikus borászi tennivalókig. Ezért is hisznek szentül a „nemnövekedésben”. Kárpát-medencei fajtákkal foglalkoznak, például csókaszőlővel is, ez pedig letagadhatatlanul a környék legendájának, Szentesi Józsefnek és az ő hatásának köszönhető.
Régi magyar fajták, meglepő eredmények – Szentesi József pincészete
Szentesi Józsefet mindenki arról ismeri, hogy ő telepítette a legtöbb régi magyar, fura nevű szőlőfajtát, amelyek még a filoxéravész előtt adták a hazai borok alapanyagát. A helyi borászok „nagy öregje” ma már a lányával együtt viszi a pincészetet, azt a 16 hektárt, amin közel 30-féle szőlőfajtát termesztenek. Szerintük ezekre van a legnagyobb kereslet, nemcsak a magyarok, hanem a külföldiek részéről is. Sok borász a náluk kóstolt borok hatására vág bele a csókaszőlő, a kék bajor, a tihanyi kék vagy éppen a lisztes fehér termesztésébe. A lisztes különleges abból a szempontból is, hogy nőivarú fajta, de szerencsére bármi beporozza, ami a közelében terem. Nehéz vele bánni, viszont nem hajlamos a betegségekre. Bora fűszeres, zamatos, igazi gasztrobor – kár, hogy olyan kevés van belőle.
A pincénél a borokat természethűen készítik, csak bioszerekkel permeteznek, kíméletesen szüretelnek és csak minimális ként használnak. A legnagyobb próbatételt náluk a szüret jelenti, hiszen ennyi fajtánál igazi logisztikai kihívás, hogy melyik érik éppen, melyiket szüreteljék, mikor érkezzen a szőlő a pincébe vagy éppen milyen sorrendben. Így náluk augusztus végétől október közepéig egyfolytában tart a szüreti őrület. Főborászukat ebben az időszakban valószínűleg senki nem irigyli, pedig azt sokan még nem is tudják róla, hogy van egy saját borászata is, szintén a Velencei-tó környékén, mégpedig az Egy bolond hármat csinál Bormanufaktúra.
Három barát valóra vált álma – Egy bolond hármat csinál Bormanufaktúra
.jpg)
A vicces elnevezésű, pázmándi kézműves pincészet három barát valóra vált álma. Őket nem is olyan rég Bácsi Zoltán fertőzte meg a szőlők és a bor szeretetével, ma pedig már a saját boraikat kóstoltatják, saját területeiket művelik. Szűcs Dániel Szentesi József főborászaként elég hamar megismerkedett a régi magyar fajtákkal, így nem véletlen, hogy bormanufaktúrájukban is foglalkoznak már csókaszőlővel, kék bajorral és a lisztes fehérrel is. A kék bajort sajnos a vadak is nagyon szeretik, képesek a szőlőültetvényen a többi fajta közül kiválogatni, és csakis azokat eszegetni. A kék bajorból készült boruk nem volt hordóban, hihetetlenül könnyed, jól iható, látszatra olyan, mint egy siller.
A barátok a természetes borászkodást tűzték ki célul. Spontán erjesztenek, derítetlenül palackoznak és csak minimális ként használnak. Torokugró fehér házasításuk rajnai rizling, sauvignon blanc és zöld veltelini fajtákból készült, minimális maradékcukor-tartalommal, ami a komoly savaknak köszönhetően egyáltalán nem zavaró. Ha gasztronómiai szempontból nézzük, még szerencsés is, hiszen így könnyebb ételekhez párosítani. Az, hogy ők is a közös gondolkodásban hisznek, egyértelművé teszi, hogy idén a Boroslánnyal együtt készítették el a pázmándi pincészetek összetartozását jelképező közösségi borukat, a Könnyűvér nevű kékfrankosalapú házasítást.
A legendák velünk élnek – Lics Pincészet
A sok új pincészet mellett érdemes meghallgatni a tapasztaltabbakat is, mert persze nekik is vannak történeteik. Például a Lics Pincészet tulajdonosának, Lics Balázsnak. Valamikor a 80-as években történt, hogy szülei egy kutyasétáltatás során egy elhagyatott területen különös dologra bukkantak. Egy rendkívül romos présház volt az, amely alatt egy igen nagy, mintegy harminc méter hosszúságú pince húzódott, meglepően jó állapotban. A kiváló adottságú területben és a pincében meglátták a lehetőséget, így megvették a présházat, melyről később derült csak ki, hogy az 1750-es években a jezsuita rend építtette, sőt sokáig a fehérvári püspökség dézsmapincéje volt.
A Meleg-hegy déli lankái valóban ideálisak szőlőtermesztéshez, a virágokkal – és persze a szőlőtőkékkel – körbevett központi épület pedig olyan hangulatos és romantikus, hogy a Lics Pincészet pákozdi központját rengetegen választják esküvőjük színhelyéül. A terület egyedi mikroklímájának hála a kék szőlők is tökéletesen beérnek itt, így szerencsére komoly vörösborokat is lehet kóstolni a Velencei-tónál. A pincészet 2018-as Tamás válogatása (merlot és cabernet sauvignon házasítása) jó példa arra, mit tud a termőhely. Erdei gyümölcsös aromájú, testes, fűszeres vörösbor, melynek elnevezése szintén egy történethez kötődik. Balázs fia még egészen kicsi korában felmászott a pincében az egyik hordóra, és annak nyílásán át belekóstolt az ott érlelődő vörösborba. Meg is jegyezte, hogy az nagyon finom. Azóta a gyermek felnőtt, de minden évben készül Tamás válogatás, hiszen a gyermek borbírálata azóta is legenda a családban.
A Velencei-tó közelebb van, mint gondolnánk, és túrázáshoz, biciklizéshez, könnyebb sétákhoz vagy akár egy hajókiránduláshoz is tökéletes célpont. Érdemes figyelemmel kísérni a Bálint Borárium és a Boroslány Bortéka programjait, mert a lelkes borászok egyre több kóstolót, bemutatót szerveznek, és szeretettel várják a borértő közönséget!
