Vissza
A világ legkisebb városa
2024.10.25. | Juga Péter
Miért olyan érdekes, ha valami a legkisebb? Pontosan ugyanazért, amiért a legnagyobb az. Egy biztos: számunkra az egyik legjobb élmény volt ez a látogatás az Isztriai-félsziget szívében, Hum városában…
Erdőktől övezve, egy kisebb kiemelkedésen fekszik a magát „a világ legkisebb városaként” aposztrofáló Hum. A mindössze három utcányi (kb. 3600 m²-es) kistelepülést városfal övezi, ami helyenként egybeépült a házak falaival, maga a városszerkezet pedig szinte teljes egészében megmaradt autentikus, középkori formájában. Mintha egy díszletváros lenne, miközben kézzelfogható, élő történelem.
Hum első említése egészen a 11. századig vezethető vissza. Legrégebbi épülete az 1100-as években épült Szent Jeromos-templom. A hozzá tartozó harangtorony pedig bő háromszáz évvel később, 1552-ben, éppen Eger várának legendás ostromával azonos esztendőben épült.
A lakosok száma 20-25 főre tehető, az itt élő emberek igyekeznek megőrizni a nagy múltra visszatekintő hagyományokat. Ilyen például a prefektus (polgármester) megválasztása. A sok száz éves tradíciónak megfelelően minden évben, Hum város napján összeülnek a férfiak a Városháza előtt, és szavazataikat fapálcákba faragva döntenek a település vezetőjét illetően.
Az üzletek kínálata
Számos rendhagyó ajándékbolt található itt, és a legtöbb művészi igénnyel, kerámiából, fából, textilből elkészített tárgyakat kínál. Mindemellett jelentős a kézműves ételkínálat (sajtok, száraz húsáru) és az italválaszték is. A városka egyetlen étterme (Humska Konoba) pedig kifejezetten a helyi gasztronómiai jellegzetességeket vonultatja fel – csak jusson szabad asztalhoz az ember. Nekünk sajnos nem sikerült.
Az italok világa
A likőröket és gint készítő Aura Family Distillery az egyik szomszédos településen (Buzet) található, viszont Humban két különös figyelemmel berendezett mintaboltjuk is akad.
A lepárlóüzem létrejöttének igen szórakoztató a története. A legenda szerint Mišel Sirotić a 2000-es évek hajnalán egyszer csillagokat látott ébredéskor az átmulatott éjszaka hatására. Visszagondolva nem találta megfelelőek a fogyasztott italok minőségét, és felindultságában maga kezdett el italokat készíteni. Gyorsan kitanulta a szakmát, majd a családi művészeti galériát és ajándéktárgy-kereskedést lepárlóüzemre cserélték.
Isztria sajátos helyi itala a „biska”, ami tulajdonképpen valamiféle brandy: szőlőtörköly és fagyöngy adják az alapját. A család eleinte csak ezt az egy italt készítette, majd a sikeren felbuzdulva szélesítették a palettát, nem is akármilyen mértékben…
Az Aura lepárlójában huszonötféle pálinkát és likőrt, négyféle gint, illetve a többi műhelyükben kilencféle lekvárt, valamint extra szűz olívaolajat, bodza- és vadalmaecetet is készítenek. A fűszernövények és a legtöbb összetevő helyben terem. A szükséges alapanyagokat szennyeződésmentes helyekről – a félsziget belső területeiről és néhány partközeli, növényzetben gazdag szigetről – gyűjtik be. Ennek megfelelően az italok is tiszták, adalékanyagoktól, mesterséges kiegészítőktől mentesek.
A hagyományos biska és a medenica (mézes pálinka) mellett az egyik legkedveltebb termékük a Teranino, a teran kékszőlő-fajta karakteres borából és tízféle fűszerből készült likőr, de vadkörtéből, zsályából, vadalmából, olívából és mandulából, szárított fügéből, cornelian cherryből (húsos som), rózsasziromból, egyéb vadon termő gyümölcsökből és mentából is készítenek likőröket. Illetve nem utolsósorban megalkották az első klasszikus horvát aperitifet, az Ora d'Oro-t is, melynek gabonapárlat, demineralizált víz, narancshéj, cukor, sárgarépa, továbbá tizenkét vadon termő fűszernövény az alapja. A termékek sorából kiemelkedik a gabonapárlatból, borókából húsz fűszer hozzáadásával készült Karbun Gin, ami számos nemzetközi díjjal büszkélkedhet.
A helyi gasztronómia
Visszafelé, a tengerparti szállásunkra tartva megálltunk egy kis tanyán, melyhez egy étterem (Konoba Kolinasi) is tartozott. A félsziget belsejében érthető módon teljesen más volt az ételválaszték, így korábban nem kóstolt fogásokhoz jutottunk.
Az isztriai minestrone egy igen tartalmas leves. A zöldségek mellett füstölt csülök, pancetta, bab és csicseriborsó is kerül bele. Az ízében alapvetően a zöldfűszerek dominálnak, a csicseriborsó pedig a raguleveshez hasonló sűrűséget ad.
Főételként a ház sültes tálját rendeltük. Olyan borjúbélszínt kaptunk, hogy tisztelegtünk a szakácsnak. Sertéskaraj és némi csirke is került a tálra (egy kis jus-vel), de olyan formában, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mivel a tanyához egy kis gazdaság is tartozott, nem lepődnék meg, ha saját alapanyagból dolgoztak volna – bár ezt elmulasztottam megkérdezni. A köret pedig nem lehetett más, mint blitva (mángold, lásd a sorozat első részét) és főtt krumpli.
A horvátok hozzánk hasonlóan sör- és borisszák is. Itt egy helyi lager típusú sört, Istarskót ajánlottak nekünk, amihez mindenképpen kívánkozott egy adag a horvátok szilvapálinkájából, a sligovicából. A travarica ennek a gyógynövényes verziója, a medica mézes, a rakija pedig egy ugyancsak gyógynövényes, de bitter típusú ital. Ezek általában a kommersz italkínálathoz tartoznak, de meg lehet találni a kézműves verziójukat is.
Az éttermekben (általánosságban véve) érdemes a ház borát kérni, ami az esetek többségében malvazija lesz. Ez a könnyed fehérbor kiváló a tengeri herkentyűk mellé, de tulajdonképpen bármihez jól iható.
Tíznapos kalandozásunk Rijeka környékén itt most véget ért. Bízunk benne, hogy sikerült felkeltenünk olvasóink kíváncsiságát, és ha legközelebb arra járnak, felkeresik majd az általunk ajánlott helyeket. Jó utat, kellemes új felfedezéseket kívánunk!
A sorozat első részéért katt IDE!
A sorozat második részéért katt IDE!
Fotó:
Juga Péter
