Vissza
Tenger, blues és a Monarchia bája
2024.10.11. | Juga Péter
Opatija (Abbazia) az egykori Monarchia legnépszerűbb üdülőhelye volt. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy Rijeka (Fiume) vonzáskörzetébe tartozik, ami jelentős kikötővárossá nőtte ki magát a századfordulóra. 10 napot töltöttünk a környéken…
Az Osztrák–Magyar Monarchia kereskedelmi tevékenységének jelentős része Rijeka kikötőjén keresztül, illetve Trieszten át zajlott. A város növekedésével a lakosságszám is emelkedett, a 19. század utolsó harmadában az emberek elkezdték felfedezni az Adriai-tenger partvonalának megejtő szépségét. Egyre több turista látogatott el a településre, amely néhány évszázaddal azelőtt (15-16. század), még csak egy bencés kolostorból és egy-két épületből álló halászfalu volt. Néhányan gyógyulást reméltek a tengeri levegő jótékony hatásától, mások pusztán kikapcsolódást kerestek. Többek között Feszty Árpád is eltöltött egy kis időt itt, rossz tüdejét gyógyítgatva.
A 19. század utolsó harmadában sorra nőttek ki a földből a különböző impozáns nyaralók, szállodák, amiket üzletek tucatja és az egyre nagyobb hajók befogadására alkalmas kikötők kialakítása követett. Nem mellesleg ekkor nevezték át a települést Opatijáról Abbaziára.
Az egyik legmeghatározóbb épület a mai Kvarner Hotel, amely mindössze 9 hónap alatt épült fel, és 1884-ben nyitotta meg a kapuit az öböl első szállodájaként. A tekintélyes, klasszicista épület méreteiből jóval nagyobb építkezési időintervallumra gondolnánk, de a Monarchiában nem tűrték a „kókler munkát” – nem véletlenül állnak és töltenek be meghatározó szerepet a kor épületei a mai napig.
A hotelnek gyakori vendége volt a téli hónapokban maga a császár, I. Ferenc József is. (A telet az osztrák udvar tagjai előszeretettel töltötték a tengerparton. A villák jó része az ő pénztárcáikból bújt elő, illetve a miénkből – nézőpont kérdése).
Hogy földrajzilag pontosak legyünk, a város az Adriai-tenger partján, a Kvarner-öbölben terül el, a hegyek és erdők borította Isztriai-félszigeten, Rijeka és Pula között.
Merre menjünk a városban?
A legnagyobb melegben érdemes az Angiolina Park felé vennünk az irányt. A szinte a partig kiérő park egy extravagáns botanikus kert, amelyben távol-keleti, dél-amerikai és ausztrál növénykülönlegességek árnyékában hűsölhetünk.
A parkban több villa is áll, egyikük a 176 éves Villa Angiolina, amelyet Iginio Scarpa, egy tehetős rijekai kereskedő építtetett, és felesége tiszteletére keresztelte Angiolinának. Ma a Horvát Turisztikai Múzeumnak ad helyet a villa.
Egy szabadtéri színház is áll a parkban, amit a századfordulón – a mai fogalmaink szerint – wellnessközpontnak terveztek masszázs- és pihenőszalonokkal, bál- és koncerttermekkel, kávézókkal, éttermekkel, üzletekkel, valamint egy mesterséges hullámmedencével. Ezt az elképzelést az I. világháború vihara szertefoszlatta, ma tehát a félbemaradt projekt katlanszerű épülete ad helyet különféle kulturális eseményeknek.
A park közelében beugorhatunk a Hemingway Barba vagy a Restaurant Molóba egy-két hűsítő italra. (Ebéd gyanánt a leggyorsabb a Mlinar pékséghálózat boltjainak egyike, ahol jó minőségű és friss pékáruhoz juthatunk – a bureket ne hagyja ki senki!)
A parthoz érve csatlakozhatunk az I. Ferenc József sétányra (šetalište Franje Josipa I.), ami éppen a Kvarner Hotel előtt vezet (illetve a 12 km hosszú Lungomare sétány opatijai szakasza). A Slatina strand a város központi részén található. Teljesen burkolt, napozóágyakkal és napernyőkkel ellátott partszakasz, kavicsszórás a tengerfenéken, vízi ugrálóvár és egyebek. Összefuthatunk Miroslav Krleža horvát író (Glembay-sorozat, a horvát polgárság hanyatlásáról) piknikus alkatú szobrával.
Végül pedig Opatija legrégebbi, névadó épületét, a 15. században bencés apátságnak épült Szent-Jakab templomot (Opatija Sveti Jakov) is szemügyre vehetjük.
Éttermek tekintetében nem fog csalódást okozni az Antica Osteria da Ugo és a Restoran Istranka sem, az előbbihez egy csokoládéműhely is tartozik (Milenij Choco World). A mintaboltjuk az étterem belterének a része, ahol a csokoládéitaloktól (likőrök, borkoktélok, tea) a csokis desszertek számtalan variációján át képzőművészeti igényű alkotásokat is láthatunk – természetesen csokoládéból.
Ha fagyiról van szó, akkor válasszuk az aROMA Gelato Experience Boutique-ot, ami egy franchise, de a legjobb minőségű kézműves fagylaltokkal, házi tölcsérrel és ostyákkal. Van mindenféle mentes fagyijuk és tölcsérjük is, úgyhogy senki sem marad ki az élményből.
Az opatijai piacon friss és szép az áru, viszont az áruk nem túl barátságos. Szinte bármelyik üzletben olcsóbban beszerezhetőek a termékek, amelyek jórészt ugyancsak az országból valók. Sokkal inkább turistalátványosság ez a piac, semmint a napi élelmiszerkészlet beszerzésére szolgáló hely. Ha „valódi” piacélményre vágyik az ember, akkor irány Rijeka.
Film, zene, fesztivál
Számos kisebb és nagyobb kulturális rendezvény zajlik a környéken. Mi éppen a Jerry Ricks Blues Festival közepébe csöppentünk. A philadelphiai születésű Jerry Ricks fekete blueszenész az 1970-es és 80-as években hosszabb időt töltött Európában, számos országban rögzített albumokat, a legnagyobbakkal dolgozott együtt. Első önálló lemezét 1984-ben rögzítette Zágrábban. Jóval később, 2007-ben költözött feleségével együtt az Opatijával szomszédos Kastavba, majd ugyanezen év decemberében a rijekai kórházban hunyt el egy szívrohamot követően. A fesztivált 2008-ban alapították az ő tiszteletére, azóta Európa és a világ meghatározó blueszenészei látogatnak el ide, hogy egy héten keresztül Jerryé és a bluesé legyen a főszerep.
Mošćenička Dragában a kikötő adta a koncertek helyszínét. A fodrozódó tenger és a naplemente kombinációja páratlan színpadhátteret kölcsönzött a fellépőknek. Hallottuk az amerikai Katie Henry zenekarát, aki új arc a blues világában, vagy az olasz Mike Sponza big bandjét, akik Kastav leomlott jezsuita templomának tekintélyes falai között játszottak, őrülten jó hangulatot teremtve. A feszt zárásaként pedig megnézhettük az abbáziai Angiolina Park szabadtéri színházában a Charlie & The Superbad News koncertjét, akik tulajdonképpen egy James Brown tribute zenekar. Ők vitték a pálmát a fellépők közül (a parton annyi van, hogy effektíve is vihették volna). 10 zenész állt a színpadon. Tűpontosság, kiváló hangzás és egy eredeti James Brown Band-tag: Waldo Weathers. Ilyen szaxofonszólót sem gyakran hall az ember, bár aki Wayne Shorterrel és Maceo Parkerrel muzsikált együtt, az csak a legmagasabb szintet képviselheti…
Érdemes még ellátogatni a Liburnia Film Fesztiválra is, ami immár 22 éve Horvátország legjelentősebb dokumentumfilm-szemléje. A vetítések szabadtéren történnek (az egyik helyszín az Angiolina Park), tehát hasonlóan megkapó környezetben, ahogy a bluesfesztivál is.
Az ugyancsak közeli Lovran pedig két jelentős gasztronómiai fesztivállal is rendelkezik: az egyik a gesztenyefesztivál (Marunada Festival), amit Európa 10 legjobb gasztrofesztiválja közé sorolnak, illetve a cseresznyenapok (Cherry Days in Lovran). Ebből is látható, hogy a falu két legjelentősebb exportcikke a „marun” gesztenye és a cseresznye.
(folytatjuk)
Fotó:
Juga Péter
