Vissza
Róma – de mit tettek értünk a rómaiak?
2023.09.29. | Juga Péter
Róma, az örök város a világ egyik legnépszerűbb úti célja, ahol a nevezetességek körül minden évszakban turisták hada tolong. De mit tegyünk, ha szeretnénk elkerülni a tömeget? Íme néhány hasznos tanács az olasz fővárosba utazóknak…
De mit tettek értünk a rómaiak? A kérdésre a Brian élete (Terry Jones: Life of Brian, 1979) című film egyik ikonikus jelenetében sorolnak jó néhány pozitív példát a Róma-ellenes összejövetel résztvevői: csatornarendszer, utak, öntözés, gyógyászat, oktatás, népfürdők és a bor…
Ahogy Krisztus korában, úgy ma sem szorulunk segítségre, hogy felsoroljuk, mi az, amiért érdemes Rómába látogatni és az elmúlt kétezer évre visszatekinteni.
Colosseum, Pantheon, Trevi-kút, Spanyol lépcső, Forum (mind a négy), Piazza Navona, Piazza del Popolo, Angyalvár, a Vatikán – és még sokáig sorolhatnánk. Ezek a helyek, épületek, kulturális emlékezetünk bölcsői mind-mind megtekintendők, mert önmaguk élő monumentalitásával, attitűdjével nyerhetünk szubjektív benyomást róluk; mégiscsak Európa (és a világ) kultúrájának alapvető elemei. Ugyanakkor ezeket a látnivalókat leírásukkal együtt mindenki megtalálja a Wikipedián, a Tripadvisoron, a szakkönyvekben és egyéb oldalakon…
Na de mi az, amit élvezhetünk a nyakunkban lihegő, szelfibotokkal hadonászó turistahadak nélkül, illetve ami a tömegben rohanós városnézés ellenpontja lehet?
A „zöldövezetek"
A belvároshoz legközelebbi zöldterület a Villa Borghese (kb. 9.500 m2), ami a Piazza del Popolo közvetlen szomszédságában fekszik. A teljesség igénye nélkül: Passeggiata del Pincio (kilátópont a városra), Porta Pinciana (kapu a római kori városfalban), Museo Carlo Bilotti (festmények és szobrok – Chirico, Severini, Warhol), Tempio di Esculapio (jón stílusban épült templom egy kis tó partján), Museo e Galleria Borghese (Caravaggio és Bernini alkotásai), Bioparco di Roma (Róma állatkertje), Gigi Proietti Globe Theatre (a Globe hiteles mása).
A Villa Ada Savoia az előbbi park szomszédságában található. Kellemes kis sétányok segítik a körbejárást, többen pokróccal, kosarakkal érkeznek és az árnyékos tóparton pihennek friss fügét falatozva vagy cantuccinit ropogtatva a kávé mellé. Több (még felújítatlan) villa és ókori emlék is található itt, valamint – érdekes módon – Egyiptom nagykövetségének impozáns épülete.
A Villa Doria Pamphili egy valamikori római birtok hatalmas, gondozott kertjét foglalja magába két tóval, sétányokkal, ligetekkel és néhány kisebb villával. Igen jól lehet itt tollasozni, focizni vagy éppen az árnyékban heverészni, valami olaszosan könnyed finomságot nassolva.
A Parco dell’Appia Antica több régészeti jelentőségű ókori rommal rendelkezik, kerékpár- és gyalogtúra-útvonalakkal. Két kiemelendő látnivalója a Chiesa del Domine Quo Vadis (templom) és a Catacomba e museo di Pretestato (a Via Appia ókori, római temetője). Éttermek is akadnak a terjedelmes parkban, amelyek kertjei más élményt nyújtanak, mint a Piazza Navona zsongó teraszai.
Mindezek mellett több szakaszon is sétálható a Tevere partja (néhol bárok is akadnak), de kissé szemetes, illetve a Duna méretének harmada – ez az egy, ami kevésbé monumentális a városban. A hídjai – bár szintén nem nagyok – megint csak egyedülállóak.
Cimitero Monumentale del Verano
Habár temetőről van szó, nem kell mindjárt kriptahangulatra számítani. Egy eredetiben fennmaradt ókori város benyomását kelti a hatalmas boltívekkel tagolt kapu, ami főbejárataként szolgál. Az emlékművek, sírboltok sokaságában pedig annyi az önmagában esztétikai és kulturális, művészeti értéket felsorakoztató részlet, hogy akár egy fél napot is érdemes rászánni, hiszen szinte egy szabadtéri múzeumban járunk. A mediterrán növényzet botanikus kertek hangulatát idézi, és kellemes hatása mellett hűvös árnyékot is biztosít, ami nyáron „életmentő”.
Számos jelentős személy (Goffredo Mameli, Trilussa, Grazia Deledda, Alberto Moravia, Vittorio Gassman, Vittorio De Sica, Alberto Sordi) nyugszik itt, nagy múltú olasz családok, történelmi alakok emlékművei (pl. Garibaldi) mellett, valamint Carlo Pedersoli (Bud Spencer) sírja is itt található, a Monte Portonaccio negyed V. kápolnájában.
Cucina – mit eszünk?
„Vanília, tuttifrutti, karamell, rumos dió és kávé” – ezeket a fagyikat kóstolni kötelező, csak ne spóroljuk ki a pisztáciát meg persze a csokoládét.* A hideg felfrissülésért érdemes a kisebb, családi jellegű fagyizókat célba venni. Nem mintha a négypultos hodályokban kontárok készítenék a gelatót, de a kisebb helyeken könnyebben hozzájutunk, és finomabbak is. A bazsalikomfagyit ki ne hagyja, aki ráakad valamelyik gelateriában. A Vatikánhoz közeli San Lorenzóban többször is megfordultunk, itt – nem mellesleg – adalékmentesen készítik, és vegán opciókat is kínálnak.
Az éttermek között természetesen számos turistacsalogató, kirakatszerű helyet is találunk, de a fine diningtól a bisztró típusú konyháig, a pizzériától a street food helyekig szinte bárhol ehetünk finomat. Ha a helyiekkel szeretnénk étkezni, kifejezetten Rómára jellemző ételeket kóstolni (és nem akarjuk mindjárt a félhavi fizetésünket „megenni”), akkor remek választás például az 1951 óta működő Antica Osteria Da Giovanni. Egyszerű fogásokat kínálnak, de azokat kiválóan készítik, a környezet pedig mentes az affektáló, manírokkal átitatott gesztusoktól.
Néhány fogás álljon itt példaként: ravioli ricotta e spinaci al sugo (ricottás-spenótos ravioli paradicsomszósszal), calamari in bianco con piselli (tintahalérmék párolt borsóval), polpette al sugo (húsgombóc paradicsommal). Én az utóbbit választottam. Nagyban eltér a mi fasírtunktól vagy egyéb húsgombócainktól. Finomra darált borjú- és sertéshús találkozása ez némi parmezánnal, petrezselyemmel, illetve gondolom, hogy tojással is, bár nem kérdeztem rá minden egyes összetevőre. Mindenesetre fantasztikusan jó volt. A fotó azért hiányzik, mert a dokumentáció az éhségem csillapítási lehetőségének rovására ment volna, az pedig mégsem járja…
A boltokba pedig napközben menjünk, amikor még a húspultból vásárolhatunk. Az olaszok akkor szeletelnek a termékekből, amikor kérünk belőlük, és mindent kiváló minőségben, hozzáértéssel csomagolva vihetünk haza – azaz nem egymásra halmozva, centis vastagsággal, hanem leheletvékonyan, egymás mellé fektetett szeletekkel, elválasztó papírral. Olívából is érdemes a kimértet (és magozatlant) választani, illetve a bufala mozzarellát vagy egyéb friss sajtokat, például burratát.
Az utcán sétálva érdemes megállni egy trapizzinóra (háromszög formára alakított pizzatésztából készült szendvicsszerűség), egy paninóra (a klasszikus verzió a con la porchetta, de az én kedvencem az il toscanaccio), egy filetto di baccalára (sült tőkehalfilé-falatkák) vagy egy klasszikus focacciára (kenyérféle, számos feltéttel vagy akár megtöltve), esetleg egy tiramisùra (azt is el lehet vinni valahogy…).
Ha panino vagy focaccia, akkor a vatikáni Raffaello's Café kitűnő választás.
Gregory's Jazz Club
Ebben a klubban minden héten keddtől vasárnapig élőben szól a jazz, olykor két formációval egy este. Alapvetően a hagyományos vonal dominál a swingtől a bebopon keresztül a hardbopig. Az ország vezető zenészei lépnek itt fel esténként, illetve olykor neves külföldi vendégek is megfordulnak a klubban. Kiváló whiskey-választék várja az italtípus kedvelőit, maga a berendezés pedig egy New Orleans-i kocsmát idéz meg, ugyanakkor olaszos ízlésvilággal és eleganciával.
Mi a Gregory’s Night Hawks koncertjéről maradtunk le sajnos, de azt mondták, hogy jól szólt…
És végül – csak az aktualitása miatt – a Largo di Torre Argentina
A téren megtekinthető Curia Pompeia azért jelentős, mert Julius Caesar itt lelte halálát március idusán, árulástól hegyes tőrök által. A helyet nem olyan régen nyitották meg újra a közönség előtt.
Néhány gyakorlati információ, segédlet a végére
Ha autóval érkezünk, akkor azt helyezzük el egy őrzött garázsban (pl. Terminal Romani) vagy máshol, de nagyon körültekintően, különben könnyen a városban működő karosszériások bevételének gazdagítójává válhatunk. (Még a Circo Massimo mellett is benéznek az ablakon egy tégla segítségével… ahogy azt tapasztaltuk.)
Az elektromos rollerek és biciklik nagymértékben megkönnyítik a városi közlekedést, ugyanakkor a busz és a metró is jó választás, de az előbbiekkel ellentétben azért kötöttebbek. Akinek futja, bérelhet egy klasszikus Vespát vagy egy Fiat 500-ast is akár.
Az olasz konnektorok többsége nem fogadja be a vastagabb szárú villákat, így például egy laptoptöltő kábelt sem. Érdemes átalakítót beszerezni. Igaz, hogy egy-két normál aljzat akad ugyan, azért jobb, ha nem átkozódik az ember, mert például az csak a hűtő kihúzásával érhető el…
Bármiféle összegzés pedig fölösleges: irány Róma, úgyis minden út oda vezet…
* Utalás az És megint dühbe jövünk című filmre (És megint dühbe jövünk, Pari e Dispari, Sergio Corbucci, 1978.)
Fotó:
Juga Péter
