Vissza
Fedezzük fel Rabatot!
2018.02.22. | Szabó Edit
Marokkó fővárosa Marrakeshből nagyjából négy és fél órányi vonatúttal érhető el, az utazás kényelmes és biztonságos. Ha reggeli után elindulunk, a délután közepén már Rabat utcáin bolyonghatunk…
Aki marokkói látogatását Marrakeshben kezdi, és ott a Medina területén lakik, néhány nap alatt hozzászokik a folyamatos nyüzsgéshez, az állandó zajhoz és forgalomhoz. Robogók jobbról, szamárfogatok balról, portékáikat kínáló, kiskocsikat toló-húzó emberek mindenfelől, csak kapkodjuk a fejünket. Ebből a rendkívül izgalmas, de kissé kétségkívül zaklatott világból érdemes pár napra megszökni. Vannak, akik az Atlasz vagy a sivatag felé indulnak – az utazási irodák számtalan szervezett túrát kínálnak ezekre a vidékekre –, és vannak, akik egy másik város meglátogatását iktatják programjukba. Mi ez utóbbit választottuk, a célpont egy másik királyi város: Rabat.
A durván hatszázezer lakosú nagyváros Marokkó közigazgatási központja. Meglehet, hogy látnivalókban szerényebb lehetőségeket kínál, mint például Marrakesh, egy-két napra mégis érdemes idelátogatni. A külsőbb kerületek széles, pálmafákkal szegélyezett utcáit barátságos lakóépületek szegélyezik, szinte mindegyik sarkon egy-egy teaszalonnal, ahol jólesik megpihenni. A teánk vagy a kávénk mellé kóstoljunk meg néhány helyi aprósüteményt. A mandulás, diós, marcipános ízek kedvelőinek szinte mindegyik ízleni fog.
A fallal körbekerített óváros, a medina itt is boltok és árusok végeláthatatlan összessége, szinte az egész terület egy hatalmas piac, csak valahogy kevésbé zsúfolt, kevésbé sötét és labirintusszerű, mint a marrakeshi, az utcák szélesebbek, az emberek nyugodtabbak, és az ínycsiklandó illatokat érezve azonnal kedvünk támad kóstolgatni.
Rabat látnivalói
Kasbah des Oudyas
A város legnépszerűbb látványossága, a kasbah a medina falain túl, a tengerparton emelkedik. Könnyű megtalálni és érdemes megnézni. Belépődíjat nem kell fizetnünk, de szinte biztos, hogy a kapun túl mellénk szegődik egy önjelölt kísérő, aki szívesen mesél, és kalauzol bennünket (angolul és franciául is) némi honoráriumért. A kis kék-fehér házak által szegélyezett, szűk sikátorokban könnyű eltévedni, nyugodtan rájuk bízhatjuk magunkat. Ha viszont sétánk során nem szeretnénk társaságot, ezt rögtön az elején tegyük egyértelművé kedvesen, de határozottan.
Az erőd falain belül nyugalmas a világ, az ott lakók élik mindennapi életüket: takarítanak, mosnak, teregetnek, gyereket nevelnek, imádkoznak, de természetesen nem szeretik, ha nagyon megbámuljuk őket, és ez érthető. Mi sem szeretnénk, ha lépten-nyomon belesnének az életünkbe, ne legyünk hát érzéketlenek. Fotózzuk a tájat, a tengert, a szűk utcákat, az öreg kapukat, a kilátást a mór kávézó teraszáról, az andalúz kert ritka növényeit, vagy a napfényben nyújtózkodó macskákat.
Chellah
A medinát nyílegyenesen átszelő V. Mohammed sugárúton haladva egy hosszú, de nem megerőltető sétával juthatunk el a Chellah nevű romvároshoz, ahol több történelmi kor maradványait csodálhatjuk meg. A belépőjegy mindössze 10 dirham. A területen található, két évezredes föníciai, római és arab építészeti emlékek között 25, a hozzá tartozó parkos területen 75 gólyacsalád fészkel, és láthatóan egyáltalán nem zavarja őket az emberek jelenléte. Ki tudja, lehet, hogy éppen Bodrogkeresztúrból repültek idáig. Mindenesetre átadtuk nekik a magyar emberek üdvözletét – lakonikus nyugalommal és némi kelepeléssel fogadták.
A királyi palota
Ha szeretnénk megnézni, hogy hol lakik a marokkói király, vigyük magunkkal az útlevelünket, anélkül ugyanis nem juthatunk be a fallal körülvett rezidencia területére. Belépődíjat nem kell fizetnünk, útlevélszámunk azonban bekerül egy hatalmas könyvbe, a nevünkkel együtt. A hatalmas, gondozott parkban található épületek egyike sem látogatható, de a mecsetet körbe tudjuk járni, és távolról azt is megcsodálhatjuk, milyen laza fegyelemmel teljesítik szolgálatukat a rendőrökkel beszélgető palotaőrök. (Egyébként az összes rendőr és palotaőr rendkívül barátságos. Közel ugyan nem engednek, de készségesen adnak felvilágosítást nemcsak franciául, hanem angolul is.)
A II. Hasszán torony és a Mohamed mauzóleum
A város egyik jelképe, a 44 méter magas Almohád-kori torony voltaképpen egy befejezetlen minaret. Közel 90 méter magasra tervezték, de soha nem épült meg. Mellette egy hatalmas mecset romjai, 360 különböző magasságú oszlop, enyészetében is méltóságteljes. A mauzóleumot a tér másik végébe építették. Az épületegyüttes egy fallal körülvett parkban található, a bejáratokat ünnepi díszbe öltözött lovas őrök vigyázzák. Az egyáltalán nem marcona katonákkal szinte minden látogató boldogan szelfizik, úgy tűnik, benne van a feladat a munkaköri leírásukban – kedélyesen mosolyognak a lencsébe.
Ünnepi időben érkeztünk a parkba, ahol rengeteg férfi állt, hónuk alatt összetekert imaszőnyeg. A hangszóróból szólt a fohász. Aztán a férfiak leterítették a szőnyegeiket, kiléptek a cipőikből, és kezdetét vette a közös ima, amelynek így akaratlanul is szemlélői lettünk. A mecsetekbe nem muzulmán vallásúaknak egész Marokkóban tilos belépni, így kissé furán éreztük magunkat, hogy belecsöppentünk egy szertartásba. A néhány perces ima végeztével az emberek felálltak, és hónuk alatt az összehajtogatott imaszőnyegekkel elindultak a kapuk felé. Péntek délután volt, a mohamedán ünnep kezdete. A díszes síremléket csak kívülről csodálhattuk meg, az épület nincs megnyitva a látogatók számára.
Beszámolónkat Rabat gasztronómiájával folytatjuk.
Kapcsolódó írásunk: Hetvekét óra Marrakeshben
Rabat gasztronómiájáról itt olvashat: Hol együnk Rabatban?