Vissza
Hétvége Szicíliában 4.
2016.03.17. | Szabó Edit
Siracusa
Itt mindent beleng a tenger levegője, minden kőből árad a régvolt korok hangulata. Elvégre Siracusa a korszakos matematikus-mérnök „asúlyábólannyitveszt” Arkhimédész szülővárosa, de élt itt a drámaíró Aiszkhülosz és a filozófus Platón is…
Itt mindent beleng a tenger levegője, minden kőből árad a régvolt korok hangulata. Elvégre Siracusa a korszakos matematikus-mérnök „asúlyábólannyitveszt” Arkhimédész szülővárosa, de élt itt a drámaíró Aiszkhülosz és a filozófus Platón is…
Ha valahol, hát Siracusában nyugodtan kezdhetjük így a mondatot: „Már az ókori görögök is…” Az embernek könnyen támad olyan érzése, hogy pár ezer éve ott, a demokrácia bölcsőjében nagyon is gondoltak a késői leszármazottakra. Például olyan pazar színházat hagyományoztak ránk, hogy alighanem annak is tátva marad a szája, akit gyerekkorában a Di-Per-Te mellé véletlenül kultúra ellen is beoltottak. Méretes domb oldalába épült az egyik legnagyobb görög teátrum (az eredetileg 67 soros nézőtér körívének átmérője majd’ 140 méter). Valójában a sziklába vájták az egészet. Az akusztikája legendás, a háttere lenyűgöző: a „színpad” mögötti fasoron túl a távolban a tenger és Siracusa óváros-szigete látszik. Ha ehhez a fények és az árnyékok változását is hozzávesszük, nem csodálkozhatunk, hogy annak idején remek drámákat írtak: valahogy versenyezni kellett a látképpel…
A színházdomb mögötti kis völgyben mintha egy darabka őserdőben rónánk az ösvényt: kaktuszok, szubtrópusi bokrok és fák, dús aljnövényzet, kövek. És egy nagy sziklába hasított, magas boltozatú, impozáns barlang: Dionüsziosz füle. Eredetileg ivóvíz tárolására szánták, de a legenda szerint a névadó türannosz (nem keverendő össze a bor és mámor istenével!) ide záratta a foglyait, hogy a fantasztikus akusztikai adottságoknak köszönhetően a rabok minden pisszenését, minden rejtett tervét könnyedén kihallgathassa. Az ősi hangtechnikusok mindenesetre elsőrangú munkát végeztek: idelenn, a sötét barlangban csakúgy, mint fölötte, a napfényben fürdő színházban.
Színház egyébként akad másik is a neapolisi („újvárosi”) régészeti parkban. A római amfiteátrum a görögnél sokkal kisebb, és jóval később épült – egészen más felfogásban. A múlt szerelmesei, a színház rajongói, a szenvedélyes turisták vagy a „véletlen” idetévedők egyetlen pillantással felmérhetik, hogy miben más a két kultúra felfogása a színházat, a tömegszórakoztató látványosságokat illetően.
Jócskán el lehet barangolni (vagy valamelyik színház kövein elüldögélni) ebben a parkban. Vigyázat, a nyitvatartási idő viszonylag szűkre szabott (nagyjából két órával naplemente előtt zárják a kaput, vasárnap pedig még annál is korábban), tehát érdemes időben érkezni. Aki csak egy napot töltene Siracusában (például Cataniából indul neki a bő egyórás buszútnak), az jól teszi, ha előbb a (nagyszerű állapotban megőrződött) romokat járja be, és csak aztán indul neki az óvárost felfedezni.
Hát igen, az óváros. Csöpp kis sziget, zegzugos utcák, hangulatos terek. Hogy ezt ezer más városkáról is elmondhatjuk? Igaz. De Siracusa MÁS – mint ahogy az ezer másik hangulatos kisváros is MÁS. Itt mindenesetre mindent beleng a tenger levegője, minden kőből árad a régvolt korok hangulata. Elvégre Siracusa a korszakos matematikus-mérnök „asúlyábólannyitveszt” Arkhimédész szülővárosa, de élt itt a drámaíró Aiszkhülosz és a filozófus Platón is. Egyszóval Siracusa különleges hely, a kicsi óváros-sziget, Ortigia pedig különösen alkalmas rá, hogy a fáradt turista lehuppanjon egy asztal mellé, és elfogyasszon pár egyszerűségében is különleges falatot, megigyon hozzá egy különlegesen buborékos proseccót vagy egy pohár finom Etna melléki bort. Aztán barangoljon tovább ez a turista, nézze meg a város védőszentjének, Santa Luciának ajánlott templomot. Ha közel e kedves szent nagy ünnepe, a várost még jobban felpezsdítő december 13-a, a sok dísz, a nagy forgatag láttán gondolkozzon el, hogy vajon hány és hány szék NEM készül el ebben a csodavárosban (hisz Lucia nem más, mint akit mifelénk nemes egyszerűséggel Lucának hívnak…)
Ha a nap végeztével a fáradt utazó visszatér – mondjuk – Cataniába, ott pedig még egy utolsót sétálgatna a másnapi hazautazás előtt, biztosan felfedez még néhány hangulatos kis utcát és teret, és ki tudja, talán ha úgy adódik, még egy utolsó pohár nero d’avolát is felhörpint. S ha mindehhez akkora szerencséje van, hogy alig tíz nappal Szent Luca fent emlegetett ünnepe előtt az Etnának sürgős kitörhetnékje támad, talán még a Catania belvárosát átszelő Etnea sugárút folytatásában magasodó vulkán oldalán csordogáló izzóvörös lávában is elgyönyörködhet a szicíliai éjszakában.
A működő vulkánról készült felvétel forrása: telegraph
