2023.01.17. | Törley-Havas Sára és Sahin-Tóth Sára
Törley-Havas Sára és Sahin-Tóth Sára indiai útinaplójának 5. részében Udaipurral és Bundival folytatjuk a rádzsasztáni városok felfedezését…
Udaipur
Udaipur a legáttetszőbb és legkényelmesebb indiai hely, ahol eddig járunk. Többszöri sétát teszünk az óváros közepén elterülő Pichola tó mentén, belefutunk a belvárosi Krishna templomba, ahol órákig csak ülünk, és nézzük a templom külső falának észveszejtő, sűrű ornamentikáját. Kidülledt szemű démonok, elefántok, istenek, táncosok.
Világutazó európaiak unózással űzik unalmukat a kávézókban. A legtöbbek arcán az utazás ünnepélyessége alatt átsüt a fáradtság. Nem értjük, mások hogy maradnak tiszták utazás közben. Egyre feketébbek a ruháink. Ritkán lehet fürdeni, mert a fürdőhelyiségekbe belépve olyan érzése lesz az embernek, hogy piszkosabban fog távozni, mint ahogy bement.
Udaipurban megkóstoljuk a paani purit. Ez egy vékony, hártyaszerű gömb, amibe krumplit raknak, arra pedig különböző ízesítésű folyadékokat töltenek. (pl.: fokhagyma, gyömbér, édes-savanyú, tamarind). Gyorsan, egyben kell az embernek a szájába tömni, hogy ne legyen mindene trutyis. Az indiaiak képesek egymás után 10 ilyet megenni 2 perc alatt, nekünk háromnál elég lesz belőle.
Egy kávézótulajdonos házaspár unszolására pogácsát készítünk – tejföl, tojás és valamirevaló sajt nélkül. Ehető.
Kitérő Bundiba
Nyugalmat keresve, Dzsódhpur felé utazva a helyiek ajánlására kis kitérőt teszünk egy Bundi nevű városkába. Éjjeli érkezésünkkor valószerűtlenül mocskosnak tűnnek az utcák. Az itt töltött napok alatt számunkra feltáratlanul maradt okokból a főutat kartonlapokkal és rongyokkal fedték be, amik magukba szívták a trágyát, a folyadékokat, a sarat. A helyiek mindennap újra felöntik szennyvízzel ezt a marsi tájra emlékeztető talajt. Az utcákon egymást váltva vaddisznószerű. lógó csecsű fekete disznók, tehenek, kutyák ődöngenek. Rudyard Kipling itt írta A dzsungel könyvét. Fekete kondérban pirosat keverget egy fehér fejű férfi. Hálószobánkban szúrós szag fogad minket, a küszöbünk előtt száradt állati ürülék pihen. Első megérzéseink, hogy Bundi nem alkalmas hely az európai értelemben vett pihenésre, sajnos a következő napokban csak megerősödtek.
Sokat fekszünk a szobában, félig betegek vagyunk. India fáradtan befogadhatatlan. Iszunk egy kólát a város nevezetességére, a Taragari erődre nézve, ahova később egy drága belépőt váltva be is megyünk, majd gyorsan távozunk, mert a rézuszmajmok elfoglalták az egészet. Kimerítő sétát teszünk a főpiac irányába, mogyorót és narancsot veszünk, ízetlen mindkettő. Sok ételnek annyira nincs íze Indiában, mint annak előtte soha semminek. Érdekes, miért éppen itt. Belefutunk egy régi medencébe (stepwell), lenyűgöző, lépcsőzetes szerkezet, sokméteres mocsok áll benne.
Esküvőre készülődve
Este visszanézünk egy esküvői készülődésre, ahova már betévedtünk két napja, és még mindig tart. Rengeteg gyerek, karizmatikus asszonyok, hindiül ordítanak hozzánk, mindenki táncolni akar velünk. A tánc két napja megtörtént, most nem mondunk igent, tudván, hogy a tánc itt azt jelenti, hogy körbevesznek minket hatvanan, és figyelik, ahogy az indiai zenére idétlenkedünk. Két fehérre festett arcú, erősen sminkelt kislány átvisz minket a sikátorokon egy nagy kertbe, ahol hozzávetőleg kétszáz ember vacsorázik fűre leterített lepleken. Nagy piknik. Gyors mozgású nők gyönyörű szárikban óriási domború vaslapon egy méter átmérőjű csapátikat sütnek kalákában. Beültetnek minket is a női sorba, részt veszünk az esküvői lakomán, majd egy férfi leállíthatatlan udvarlásának következtében távozunk. Éjjel az esküvői menet hosszan süvölteti az indiai elektromulatóst az utcákon, rengenek a falak.
Másnap reggel mintha mindenki másnaposan feküdne otthon, nehezen találunk reggelit. Végül sztaniolba csomagolt parathákkal rohanunk a dzsódhpuri vonat felé.
(folytatjuk)
A szerzőkről: Törley-Havas Sára 25 éves, egy éve vette át dramaturg diplomáját a Freeszfe-n. Sahin-Tóth Sára 22 éves, negyedéves zenés színházrendező szakos hallgató ugyanott. Mindketten először járnak Európán kívül. India mellett hirtelen felindulásból döntöttek, nem is nagyon tudnak egzakt választ adni a miérteket firtató kérdésekre.
Fotó:
Törley-Havas Sára és Sahin-Tóth Sára