Ünnepekre hangolódva
Magam sem értem, hogy hogyan, de egész nyugisan telt az elmúlt két hét. Olyannyira, hogy megint majdnem elfelejtettem összeszedni a kis gondolataimat. No, de sikerült még időben idekanyarítani 2024 utolsó naplóbejegyzését, úgyhogy lássuk, mi történt az év utolsó napjaiban a házunk táján!
Év vége Mádon
Ott hagytam abba, hogy hazarobogtam az éjszaka közepén a budapesti Zsendülésről, mert másnap egy kis forgatócsoport jött hozzánk. Esküszöm, úgy ereztem magam, mint egy igazi színész, nagyon izgalmas volt, várom a végeredményt. Másnap volt az idei utolsó hétfői munkanapom. Megkóstolgattam az új borokat, és konstatáltam, hogy még mindig minden rendben, szépen fejlődnek a kicsikék, büszke vagyok rájuk. Este bevettem magam a konyhába, és csináltam pár adag karácsonyi aprósütit. Kedden aztán Sógi is megérkezett Hegyaljára, volt egy meetingünk, ami után bezártam a boltot, és feltipliztem Budapestre az aprósütikkel és jó sok borral.
Programmal teli budapesti napok
A szokásos Zsirai-féle logisztika, vagyis borkiszállítás, illetve ajándékkihordás következett, amit baráti találkozókkal vegyítettem. Kicsit sokat ücsörögtem a dugóban, de összességében nagyon klassz napokat töltöttem a fővárosban, és ezt leginkább a barátaimnak köszönhetem. Két szuper estém szerveződött két nagyon kedves helyen, és mindkét házigazdánál a karácsonyi beszélgetés és a borozgatás volt „terítéken”. Meghitt, nyugodalmas, kedves esték voltak, hezitáltam is rendesen, hogy meddig élvezzem a várost, de végül péntek hajnalban hazasiettem, mert aznap délután, sőt még szombaton is volt egy kóstolóm.
Sose lesz vége az ingázásnak?!
Az év utolsó kóstolói tök jól sikerültek. Az egyik csapat egyenesen Hawaiiról érkezett, nagyon menő, hogy ilyen tájakról is ellátogatnak hozzánk. Aztán vasárnap megint bepakoltam pár palack bort, és nyomultam újra a fővárosba, mert este egy újabb baráti karácsonyi összejövetelre voltam hivatalos, és előtte még volt annyi időm, hogy találkozzak az egyik legjobb barátommal. Persze befogtam egy kis munkára szegényt, de állta a sarat. Aztán másnap nyomás vissza Mádra.
Karácsoooony, juhééé!
Eljött végre a várva várt pihenés számomra is. Idén azt a nehéz döntést hoztam meg, hogy kihagyom a nagy családi karácsonyozást, és nem szelem át az országot, hanem maradok Mádon. Hiába élek itt már egy jó ideje, nagyon ritkán fordult elő, hogy nem a családommal töltöttem ezeket a napokat. Nekem a karácsony a kedvenc ünnepem, mindig nagy izgalommal vártam. Kiskoromban annyira rá voltam pörögve, hogy szentestére mindig túltelítődtem és elpityeredtem. Most kicsit kevesebb izgalommal vártam ugyan, de a Zsirai-tradíciókat ebben az évben sem felejtettem el. Minden családnak megvannak a maga kis hagyományai, nekünk is. Nálunk ilyenkor általában kacsamáj és rántott hal kerül az asztalra, és főzés közben üvöltenek a régi karácsonyi zenék. Most – életemben először – Mutterka nélkül készült a máj, de nyilván felhívtam anyai jótanácsokért. Nagyon vicces volt, és egyben megható, hogy ő is pontosan akkor készítette a hagyományos menüt, mint én. Csak ő az ország másik szegletében, Pécsen a HurkaPetuéknál. Remélem, ott is üvöltöttek a nóták!
Este karácsonyi világítás mellett a szintén szokásos mesenézésbe kezdtem, és így teltek a karácsonyi napok. Prézli is boldog volt, mert minden nap jártuk a dűlőket, és jutott pár lepattanó finomság neki is. Vágytam erre a nyugalomra, nehéz lesz visszarázódni a dolgos hétköznapokba.
Most pedig készülök a szintén hagyományos szilveszterre, viszont arról majd csak legközelebb osztok meg részleteket. Addig is mindenkinek boldog új évet, jövőre ugyanitt folytatjuk! Viszlát!
