Belendül az év

A mostani bejegyzésem az előzőnél némelyest hosszabbnak ígérkezik, ugyanis az elmúlt két hétben már nem betegen fetrengtem otthon. Most kezdődött számomra igazán az új év, új lendület, új fejezet a borászatban. Lássuk csak, mivel is küzdöttünk mostanság.

Kérdések és érzelmek

Ahogy legutóbb szóba került, kapásból egy interjúval robbantam be ismét a normál munka világába. Csizmadia Andrással és HurkaPetrával beszélgettünk egy tartalmasat, melyet majd a Szellem a palackból – Borkultúra a mindennapokban adásban hallhattok. Beszélgettünk múltról, jelenről, és olyan jó volt, hogy nem csak nekem szegeződtek a kérdések. Annyira mások vagyunk Hurkával, bár szerintem ez minden testvérpárosnál így lehet. Ennek ellenére mindig jó tesók voltunk, és ezt valószínűleg a gyerekkorunk alapozta meg. Én kisebb tesó lévén szépen lekövettem és utánoztam, ő pedig elviselt. Bár azt azért nem hagyta szó nélkül, amikor kiloptam a ruháit a szekrényéből. Később a baráti társaságába is beengedett – a mai napig nagyon fontos emberek számomra. De valójában az elmúlt 10 évben kerültünk igazán közel egymáshoz. Régebben sokszor kaptuk meg családon belül, hogy ő inkább Apukámra hajaz, én meg Mutterkára. Bár ezeket a hasonlítgatásokat más családokban néha túltolják, a mi esetünkben egyet kell értenem. Talán ezért is olyan megható hallgatni őt ilyenkor, hiszen hasonló komolysággal és profizmussal beszél, mint Apa. Sokszor, amikor hallgatom a nővéremet a borászatról beszélni, akkor kicsit elérzékenyülök. Én már hozzászoktam a sok személyes kérdéshez, és mindig próbálok picit szándékosan kevesebb érzelemmel és kevesebbet beszélni a múltunkról. De hasonló helyzetekben nem tudok felkészülni minden válaszra, főleg mivel nem csak én adom azokat. Amúgy is felnézek Hurkára, de ilyenkor nagyon nehéz megszólalni mellette. Szóval ismét megerősítést nyert számomra: a pincészetünk lelke még mindig a család és a szeretet.

Folyamatos tanulás és közösségépítés

Igen, azt gondolom nem szabad lemondani a folyamatos tanulásról, hiszen követni kell a gyorsan változó világot. Viszont mindezt megteheted a barátaiddal, szakmabeli jó ismerősökkel is. Ezért is imádom ezt az időszakot. A pincében és a szőlőben csendesség, komótos munka folyik, pont ilyenkor van lehetőség mással is foglalkozni. Mivel ez minden borászatban így van, minden szakmabelinek kicsit több energiája marad baráti/szakmai találkozókra. Nyilván szüretkor azért másra fókuszálunk majd, de addig is – úgymond – játszva tudunk tanulni. Hálás vagyok az életnek, hogy több kis szakmai csoport tagja is lettem itt, Hegyalján, akikkel a téli csendességben összeülünk néhanapján.

Az egyik ilyen csoportban szabad a gazda alapon hoztunk most borokat az estére, kedvenc vagy különleges tételek kerültek a borsorba. A csapat egyik tagja – aki ezt egyébként minden ilyen estén bevállalja – porondmesterként vezényelte végig a vakkóstolót. Imádom ezeket, olyan izgalmas kitalálni, mit rejt a pohár. Hiszen a lehetőségek szinte határtalanok, olyannyira, hogy az első kérdés mindig: Óvilág vagy Újvilág? Amikor csak az érzékszerveidre hagyatkozol, talán akkor lehet a legtöbbet tanulni a borokról. Nem mindennapi borok gyűltek össze, és persze a csapat is szuper volt. Rengeteget beszéltünk, jó volt találkozni velük.

A másik kis csapattal is összefutottunk ebben a két hétben. Kicsit más koncepció mentén történt itt a kóstoló, ugyanis két mádi borászatba látogattunk el, és végignéztük, mit adott a 2024-es évjárat. Ezeket az estéket is nagyon szeretem, rengeteget tanulunk egymástól, Tokajról és az évjáratokról. Nem is nagyon tudom elmondani, mit jelentenek nekem ezek az események. Megtisztelő, hogy ilyen emberek között lehetek, és tanulhatok tőlük, hogy anno befogadtak, és még mindig ott ülhetek velük egy asztalnál. A következő kóstoló házigazdái mi leszünk, már most izgulok, ki mit fog szólni a mi borainkhoz.

Nem csak borászkodás

Sajnos vagy nem sajnos, de egy pincészet nem csak arról szól, hogy szőlőt nevelgetünk, bort készítünk, és élvezzük ezt a csodát. Sok terület, még több munka és még több ember. Elengedhetetlen, hogy vezetői képességeinket is gyakoroljuk. Nagyon sok változás történt és történik most a házunk táján, úgyhogy még több energiát kellett fordítani a menedzsmentre. Nem egy olyan napom volt, amikor egyszerre annyi mindent kellett intéznem, hogy ebédelni is elfelejtettem, és a 8 óra munka olyan gyorsan eltelt, hogy egyszer csak azt vettem észre, besötétedett. Folyamatosan csak pörög az agyam, tervezek, megbeszélek. Igazából sokkal jobban elfáradok, mintha egész nap metszettem volna. Félreértés ne essék, nem szeretnék nyávogni vagy ilyesmi, hiszen ezt minden vállalkozó tudja és csinálja. De ez most rengeteg időmet felemésztette, és nem nagyon jutottam ki a szőlőbe. Hiányzik a természet ilyenkor.

Egyik nap annyira szépen elkezdett hullani a hó, hogy úgy döntöttem, kicsit muszáj kiszellőztetni a fejem. A határban szinte senki nem volt, csend és nyugalom mindenütt. A Nyúlászóban parkoltam először, és ahogy kiszálltam a kocsiból, síri csend vett körül. Csak álltam a hóesésben, és néztem a fehérre színeződött ültetvényeket. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy apró susogó, kopogó hangokat hallok. Szép lassan rájöttem, hogy amit hallok, azok a vállamra hulló pelyhecskék. Kicsit ködös volt a táj Mádnak ezen a részén, és végül felrongyoltam az Úrágya tetejére, hátha onnan távolabb lehet látni. Imáimat valaki meghallotta, mert lenyűgöző volt a látvány. Ezek azok az élmények, amik bizonyítják, hogy jó helyen vagyok. Hogy mindezért megéri. És ilyenkor újabb lendületet kapok.

Már a rádióban is ezt beszélik

Volt még egy kisebb interjú, telefonon jelentkeztem be a Spirit FM-hez, pontosabban Rónai Egonnal váltottunk pár szót a Veszik vagy isszák című műsorban. A kiindulópont ez a naplócska volt. És pontosan olyan kérdések merültek fel, amik engem is érdekelnek, hogy vajon ki olvassa, mit olvasna szívesen, mire kíváncsi. Szóval ezt most csak úgy itt hagyom: szívesen olvasunk, hallunk véleményeket. A naplóírást követően kicsit a borászatról is szó esett, no meg nem utolsósorban a műsor következő részében Szabó Edit is megszólalt. Ha nem hallottátok, meghallgatható. Linket találtok itt is, meg a Zsirain is.

Miközben próbálok minden fontos momentumot lejegyzetelni, már megint éppen úton vagyok. Úgy látszik, csak menet közben van időm összefoglalni pár nap történéseit. Bocsi a kissé hosszúra nyúlt, talán érzelmesebb sorokért, de ez is én vagyok. Csak őszintén, ez a jelszó. Azt elárulhatom, hogy a következő két hét se lesz unalmas, készüljetek! Viszlát!