Vissza
Tizenhét éve írjuk a magyar borok történetét
2022.01.29. | Pesti Eszter-Szabó Edit
Eredetileg mérnöki pályára készült, végül borszakértő, borszakíró és borbártulajdonos vált belőle. Bányai Gábor Botond tavaly egymás után kapta a díjakat és az elismeréseket. A sikerhez vezető útról beszélgettünk…
Bányai Gábor Botond számára sok izgalmat, örömöt és elismerést hozott a 2021-es év, de különösen annak nyara. Megjelent az általa 17 évvel ezelőtt alapított BORIGO Magazin századik lapszáma, megkapta a Borászok Barátja díjat, frissen nyitott borbárjának borlapja pedig kiérdemelte a Wine Spectator Award elismerést. A beszélgetéshez mindezek együtt adtak apropót.
Többféleképpen is kapcsolódsz a borhoz. Minek tartod magad leginkább: borszakírónak, borszakértőnek vagy borbártulajdonosnak?
Sokan még azt is gondolják rólam, hogy borász vagyok, de az már végképp nem igaz. Leginkább a borszakértő kifejezés fedi le azt, amit csinálok, abba talán minden belefér, bár a borszakírás is nagyon fontos része a tevékenységemnek, hiszen a kéthavonta megjelenő BORIGÓt 17 éve alapítottam és azóta jegyzem főszerkesztőként.
Az összes terület közül talán a borbár a legfrissebb, ugye?
Igen, most kezdünk belerázódni. Kész a hely, összeállt szépen a szortiment, az üzemeltetéssel is eléggé rendben vagyunk, de nagyon sok energiát kell beletenni, hogy menjen előre. A munkától egy kicsit sem félek, a teraszt például a saját kezemmel építettem, és én magam is szedtem szét. A hét minden napján dolgozom, munkaórára levetítve valószínűleg sokkal többet, mint egy átlagember, de ez egyáltalán nem baj, jól bírom.
Eredetileg útépítő mérnök vagy. Hogyan csöppentél bele a boros világba?
A Műszaki Egyetemen végeztem, de csak ötödéves koromban dolgoztam a szakmámban. Amint megkaptam a diplomát, megalapítottam azt a vállalkozást, amiben most is vagyunk. A cég tulajdonképpen annak az üzlethelyiségnek a megvásárlása miatt jött létre, ami a borbárnak jelenleg helyet ad, bár a koncepció akkor még teljesen más volt. A mérnökségből fakadóan az informatika volt az a terület, ahol először érdemben elkezdtem dolgozni. A gasztronómia mindig is érdekelt, gyerekkorom óta főzök, és menő dolognak tűnt, hogy az általam készített ételek mellé borokat párosítsak. Így kezdtem el bort gyűjteni, még a kilencvenes években, és komoly lökést adott, amikor megkaptam valakitől ajándékba Mészáros Gabriella és Rohály Gábor Borkalauzát.
Tanultál is a borokról?
Igen, elmentem Mészáros Gabrielláék tanfolyamára, amit talán már akkor is Borkollégiumnak hívtak, de még nem volt meg az iskola WSET-akkreditációja. Aztán elkezdtem járni a borvidékeket, aminek egyenes következményeként 2000 környékén kibéreltem egy pincét Villányban, és 2001-ben megalakult a Jackfall Bormanufaktúra, aminek alapítója és ötletgazdája lettem.
És ahol a mai napig van egy saját borod…
A Jackfall-lal azóta lazább lett a kapcsolatom, és 2016 óta nem volt a boromnak újabb évjárata, de vissza fogok térni hozzá, mert szakmailag és piacilag egyaránt izgat.
Azt hogyan kell elképzelni, amikor saját bort készítesz? Mennyiben van hozzá közöd?
A szőlővel való viszonyom lazább, de számomra a borkészítés legizgalmasabb része az, amikor az egyenes vonalú mozgásból a bor elkezd szétágazni és egy óriási mátrixot alkotni. Mit értek ezen? Amíg elkészül az alapbor, addig egyenes vonalú a történet. Onnantól azonban döntések egész sorát kell meghozni, és engem ez a rengeteg döntési helyzet inspirál. Megvan az alapanyag, van egy elképzelésed arról, hogy mit szeretnél, és jó lenne kitalálni, hogy azt az évjárat és a rendelkezésedre álló eszközök függvényében hogyan érd el, hiszen semmire sincs szabály. Szerencsére a BORIGO tesztjei miatt van a birtokomban egy közel két évtizedes kóstolási tapasztalat, ami nagyon jól jön ilyenkor.
Ha már szóba került a Borigo: tavaly nyáron jelent meg a századik lapszámotok. A mai világban szinte már kuriózum, hogy egy 100%-ban szakmai alapokon működő, igényes bormagazin kéthavonta nyomtatásban megjelenik. A régi olvasók ilyen hűségesek, vagy vannak új előfizetők?
Engem is mindig meglep, hogy még vannak olvasóink. Az a legérdekesebb, hogy az előfizetőink száma 15 éve nem változik, csak fluktuál. Akik elmennek, azok helyett jönnek újak, de tudok olyan hűséges olvasóról, akinek megvan az összes lapszám, az elsőtől a legfrissebbig. Pedig egyre kevésbé olvasnak az emberek sajnos, és a BORIGO réteglap, ennek ellenére szerencsére megvan a maga közönsége.
De pénzügyileg is sikeres?
Igen, ezt is kijelenthetjük. Természetesen nem az előfizetőkből élünk, de úgy tűnik, hogy amit mi produkálunk a betűkkel, az a hirdetőinknél is jó fogadtatásra talál, és ennek köszönhetően meg tudjuk őrizni a függetlenségünket. Szponzorált tartalmak természetesen vannak nálunk, de van egy dolog, amiben nem ismerünk pardont, és ez a tesztrovat. A tesztjeinkkel már 17 éve írjuk a magyar borok történetét, és ezzel tulajdonképpen egyedülállóak vagyunk a hazai lappiacon. Egy bormárkának vagy egy borászatnak a történetét a róluk szóló cikkek alapján lehet visszakövetni, és nálunk ott van az a sok tízezres nagyságrendű borjegyzet, ami az eltelt 17 év alatt az általunk kóstolt borokról készült. Ez a magyar borok históriája.
Kik és hogyan értékelik a tesztjeiteken a borokat?
A 100 pontos nemzetközi értékelési rendszert használjuk. Ha idejön egy kereskedő bárhonnan a világból, megkóstol egy általunk 89 pontosra értékelt bort, és rájön, hogy az tényleg annyit ér, mindent megért, hiszen ugyanabban a koordinátarendszerben gondolkodunk. És az is nagyon fontos, hogy évek óta ugyanazok az emberek kóstolnak nálunk, tehát a csapat állandó. Ez a konzisztens értékelés egyik legfontosabb feltétele.
A BORIGO szerkesztőségének is helyet adó ingatlan évekig a Sideways Borkereskedés otthona volt. A vinotéka azonban megszűnt, és helyette egy borértékesítéssel is foglalkozó borbárt nyitottatok Winescape Budapest néven. A név beszédes, van egy szabadulószoba is a pincében. Honnan jött az ötlet?
Az ingatlan adottságai miatt mindig munkált bennem a gondolat, hogy jó lenne itt egy borbárt nyitni. Valahányszor külföldön jártam, mindig figyeltem az ottani pozitív példákat, és egyre erősödött bennem az érzés, hogy a felhalmozott értéket és tudást meg kellene mutatni a világnak. 2019 januárjában üldögéltem egy borbárban egy gyerekkori barátommal, aki azt mondta, hogy másnap viszi a gyerekeit szabadulószobába. Innen indult minden. Túl voltunk már egy-két pohár boron, záporoztak a gondolatok, nagyon gyorsan megszületett a koncepció (sőt a név is): a vinotékát borbárrá alakítjuk, és teszünk bele egy boros szabadulószobát. Fél évvel később elkezdtük az átalakítást. 2020 márciusára el is készültünk, de csak egy napra tudtunk kinyitni. A pandémia miatt azonnal be kellett zárnunk. Nem estünk kétségbe, ősszel kinyitottunk újra egy kicsit, de az igazi nyitás 2021 májusában történt meg, amikor már a teraszunk is elkészült.
Tavaly sok elismerésben volt részed. Mire vagy a legbüszkébb?
Nyilván a fiaimra, de ha szakmailag nézem, akkor a századik lapszámra, meg az előtte lévő 17 évre, hogy talpon tudtunk maradni, arra, hogy az alig kinyitott borbárunk borlapja tavaly megkapta a világ legbefolyásosabb bormagazinja, a Wine Spectator díját, és arra, hogy 2021-ben engem választottak a Borászok Barátjává. Ez utóbbi különösen jólesett, többek között azért, mert a Borászok Borásza díjat egy kicsit a magaménak is érzem, Annak idején, amikor a díj elindult, még nem a címet elnyert borászok állították fel a jelöltlistát, hanem egy kuratórium, amelynek én is tagja voltam. Akkor még Borászok Barátja díj nem volt, azt csak később hozták létre. Nagyon fontos szakmai elismerés, hiszen azoktól kaptam, akikért dolgozunk.
A Wine Spectator díja minek szólt pontosan?
Ez egy Michelin-csillaghoz hasonló díjazás, de itt nem az éttermet, nem is az ételeket, hanem a borkínálatot értékelik, és nem csillagot, hanem poharat kap a díjazott. Mi tehát megkaptuk az egypoharas minősítést, ami egy debütáló borbártól nagyon szép eredmény. Meggyőződésem, hogy ezt elsősorban a Magyarországon egyedülálló tokajiaszú-szortimentünknek köszönhetjük.
Ez hányféle tokaji aszút jelent?
Közel háromszázféle évjáratos aszút tudunk felszolgálni, de a Borigo-tesztek 17 éve alatt nagyon szép gyűjteményt sikerült kialakítanunk, amelyben természetesen másféle borok is vannak.
Mi jellemzi a Winescape borkínálatát?
A sokféleség, a magas minőség és a jó ár-érték arány. Mivel vinotékaként is működünk, közel 140-féle bor van a polcokon, de a bárban nagyjából százat kínálunk helyben fogyasztásra, és többségüket poharazva is, hiszen az a cél, hogy minél többfélét megismerjenek az emberek. Az pedig, hogy legyenek jó minőségű borok megfizethető áron, azért fontos, mert ha valaki csak 5000 forintot tud kifizetni egy palack borért, én hiába ajánlok az étele mellé egy 12000 forintos tételt, nem fogja megvenni, inkább iszik vizet vagy sört. Én viszont bort szeretnék eladni, ezért széles választékot kell biztosítanom, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelőt a kínálatban.
A tokaji aszúkat keresik?
Keresik, de nem kell attól tartani, hogy gyorsan elfogy a készlet. Pontosan tudtuk, hogy nem ezért fognak bennünket megrohamozni az emberek, azt viszont fontosnak tartottuk, hogy nagyon széles szortimentet vonultassunk fel. Ha valaki szerelmes az aszúba, és végig akar kóstolni néhány különleges tételt, azt nálunk teheti meg igazán. Ebben a pillanatban nincs erre alkalmasabb hely sehol az egész világon.
Az interjú hanganyagának szerkesztett változata a Magyar Katolikus Rádió Borivóknak való című műsorában hangzott el, 2021. október 16-án. A műsor ITT meghallgatható.
