2021.08.07. | Szabó Edit
A Nagy-Somlói borvidék ma már elképzelhetetlen a Somlói Borok Boltja nélkül. Cartwright Éva kis üzletében jelenleg 180-féle vulkanikus bor kóstolható, és a kínálat már külföldi tételekkel is kiegészül. A tulajdonossal beszélgettünk…
A tájba simuló, jellegzetesen somlói uradalmi pinceépületnek a bazaltorgonák adnak kivételes hátteret. A kőborításra lustán felfut a folyondár, a fából faragott korlátok tágas teraszokat őriznek, ahonnan káprázatos kilátás nyílik a völgyre. Fent kényelmes lakótér, lent a pince, a borok otthona, de itt nem hordók, hanem palackok sorakoznak egymás mellett. Cartwright Éva birodalma, a Somlói Borok Boltja 2012. július 25-én nyitott, és azóta is híven szolgálja a hegyen tevékenykedő borászokat, na meg a somlói borok rajongóit. A buja növényzet által körülvett kert nagy találkozások helyszíne, itt csapódik le szinte mindenki, aki valamiért feljön a Somlóra. Nem csoda. Éva mindent tud, mindenkit ismer, és hiába vagy visszatérő vendég, mindig van egy olyan bora, amit még nem kóstoltál.
Korábbi interjúnkban már elmesélted, hogy eredetileg hétvégi háznak szántátok ezt az épületet. Akkoriban Londonban éltél, de az építkezés miatt itthon maradtál egy időre, és amikor a barátaiddal a kertben üldögéltél, percenként álltak meg itt a kirándulók az iránt érdeklődve, hogy hol lehet helyi bort venni. Akkor fogalmazódott meg benned a Somlói Borok Boltja ötlete, amit aztán lassan tíz évvel ezelőtt meg is valósítottál. Mi volt a koncepció?
Szerettem volna egy olyan boltot, ahol a hegy minden palackozott bora megvásárolható. Bejössz, leülsz, és ha van rá időd, akár egy ültő helyedben végigkóstolhatod a Somlót, aztán hazaviszed, ami tetszett belőle. Ezt a borvidéket akkoriban szinte alig ismerték: ha elmentünk egy fesztiválra borokat bemutatni, azt is el kellett magyaráznunk, hogy egyáltalán hol van ez a hegy. A borínyencek persze tudták, de a borkedvelők többsége még hírből sem ismerte.
Nem is voltak olyan rendezvények, ahol a somlói borászok bemutatkozhattak volna?
Közös fellépés egyáltalán nem volt, az elszigetelt próbálkozások pedig nem adtak elegendő lökést ahhoz, hogy a borszerető emberek komolyabban érdeklődni kezdjenek a borvidék iránt.
Mit reméltél?
Azt, hogy ezen mindenki csak nyerhet. Sokan mondták, hogy nem vagyok normális, hiszen minden kereskedő azt árulja, ami eladható, én meg bevettem válogatás nélkül mindenkit, aki a Somlón borászkodott és palackozott. Szakmai körökből is kaptam támadásokat, fintorogtak, hogy nincs minőségi szűrőm, de tartottam magam az eredeti elképzelésemhez.
Meglett az eredménye?
Túlzás nélkül állíthatom, hogy igen. A közösségi médiafelületeken az első pillanattól két nyelven, magyarul és angolul kommunikáltam, és hamarosan híre ment, hogy itt meg lehet kóstolni 180 helyi bort anélkül, hogy egyetlen lépést is tennél. Jöttek a borrajongók, az éttermesek, a sommelier-k, az újságírók, és nem csak Magyarországról. Részemről komoly és fontos vállalás volt, hogy a külföldi szakemberekben is tudatosítsam: ez egy világszínvonalú borvidék.
Tényleg meg lehet itt kóstolni száznyolcvan bort?
Igen, általában ennyifélét tartok. Tizenkilenc borászattal indultam, most több mint negyvennel dolgozom együtt, de már nem csak a Somlóról. Az évek folyamán egyre nőtt a vulkanikus termőhelyről származó borok iránti rajongásom, és ma már több magyar borvidék vulkanikus borai is megtalálhatók a szortimentben, leginkább a balatoni tanúhegyek és a Mátra vidékéről.
Ennek a rajongásnak köszönhető, hogy 2019-ben megszervezted a GoVolcanic Fesztivált Budapesten?
Igen, és a fesztivál után több külföldi termelővel is szorossá vált a kapcsolatom. Ennek eredményeként a boltom kínálata ki fog egészülni néhány nagyon izgalmas és szerethető vulkanikus borral a Golán-fennsíkról, a Kanári-szigetekről, az Azori-szigetekről, az Etna vidékéről, Grúziából, a franciaországi Auvergne-ből, és nagyon szeretném a kaliforniai Obsidian Ridge borait is behozni, de az egy kicsit bonyolult vállalkozás. Mindenesetre kilenc év után eljutottunk oda, hogy már külföldi borokat is kínálunk, és végre megvan a nagykereskedelmi engedélyem, így kereskedőket, viszonteladókat is ki tudok szolgálni.
Mi alapján válogatsz?
Ami nekem ízlik, azt tartom, és amit a törzsvendégeim szeretnek, azt is. Azért működik még a bolt, és azért nem kellett bezárnom a Covid miatt sem, mert nagyon sok, a minőségi borra fogékony, de az árra kevésbé érzékeny visszatérő vásárlóm van, itthonról és külföldről egyaránt. Igyekszem a kedvükben járni, de nem kell kompromisszumokat kötnöm, mert általában egyezik az ízlésünk.
Mi a legféltetteb kincsed a boltban?
Volt még néhány palack grúz borom, azokért egészen egyszerűen odavagyok, de a legutóbbi összejövetelünkön sajnos elfogytak az utolsó palackig. Meg kell rendelnem a következő szállítmányt. De itt van még a Hollóvár Pince utolsó, 2013-as somlói évjáratának hárslevelűje – a borász, Takács Lajos utána Tokaj-Hegyaljára költözött –, és a Somlói Apátsági Pince tulajdonosától, Balogh Zoltántól meg a Fekete Pincétől is kapok néha titkos tételeket, amiket nem adnak másnak. Büszke vagyok rá, hogy a nemrég elhunyt kiváló somlói termelő, Joós Elek hagyatékát is rám bízták. Nagyon jó borokat készített, sajnálom, hogy az utolsó palackokat értékesítem, de igyekszem őket méltó kézbe adni.
Mindenki azt mondja, hogy te vagy a somlói boros élet központja…
Tényleg ezt mondják. Egy biztos: a bolt közösségi szerepe máig megmaradt. Az újságírók, a kereskedők és a borászok egymásnak adják a kilincset, sokan nálam tartják a kóstolóikat, vagy ha megkérnek rá, megtartom helyettük én, de ha más borvidékről érkeznek kollégák, akkor is általában itt jövünk össze a kertben. Hangulatos hely, könnyű megtalálni, elférünk, és pohár is van elég…
Szervezel a közönség számára is extra programokat?
Nagy örömmel, csak meg kell beszélnünk előre az igényeket, de akár magyar, akár angol nyelven szívesen tartok kóstolókat. A külföldiek például azt szeretik a legjobban, ha világfajtákon keresztül mutatom be, hogy mit jelent a vulkanikus bor. Mesélek a talajról, kézbe adom a köveket, viszont nem vagyok hajlandó pH-ról meg savszerkezetről értekezni. Én mindent sztorival adok el, de ezt már a borászok is megszokták, és megbocsátják nekem.
Na és a magyar csoportoknak miről mesélsz?
Ők azt szeretik legjobban, ha a különböző vulkanikus vidékek borait kóstoljuk össze. Például olaszrizlinget Badacsonyból, a Mátrából, Ménesről vagy a Somlóról. Nem jártam boros iskolába, de a hibás bort felismerem, és a rácsodálkozás képességét megőriztem magamban. Hiszek abban, hogy minden bor élőlény, és hogy egy borban nemcsak az évjárat, hanem a borász lelkivilága is benne van.
Van extra szolgáltatásod?
Igen, van. Házhoz megyek, hogyha hívnak, és bárkinek az otthonában megtartom a borkóstolót. Viszem a vulkanikus köveimet, a könyveimet, és mint egy tanító néni, mindent elmagyarázok, megmutatok. Meg lehet tapogatni a srétes bazaltot vagy a kukoricás bazaltot, és meg lehet mellé kóstolni az itt született borokat. Számomra is nagyon izgalmas kihívás, de még jobb, hogy úgy tűnik, az emberek is nagyon szeretik.
Tombol a nyár, sokan jönnek a hegyre. Őszre van valami titkos terved?
Most nincs, csak úszom az árral. Semmit nem vagyok hajlandó csinálni, amihez nincs kedvem, borokat mutatni, kóstoltatni viszont nagyon is van kedvem, és szeretem, hogy egy-egy ilyen rendezvény során rengeteg nyitott, érdeklődő, kíváncsi embert ismerhetek meg. Ez az én ajándékom.
Hogyan lehet bejelentkezni egy-egy kóstolódra, programodra?
A bolt most csak előre megbeszélt időpontokban van nyitva, ezért ha valaki jönni szeretne, írjon üzenetet. Ne hívjon, mert folyton jövök-megyek a hegyen, nem veszem fel a telefont, de ha időben jelentkezik, mindent kényelmesen meg tudunk szervezni. Ezen kívül az Európai Unió minden országába szállítok, és mint már mondtam, házhoz is viszem az élményt, ha valaki a saját kertjében szeretne egy borkóstolót.
Teljesen egyedül csinálod. Hogy bírod?
Úgy, hogy szeretem. A Somló itt van minden érzékemben, befészkelte magát a bőröm alá, nézem a dűlőit, taposom a földjét, beszívom a levegőjét, iszom a borát: ez az otthonom. Ezért a hegyért, az itt születő borért dolgozom, viszem a hírét az országban, a világban, és sosem kényszerből, mindig örömmel. Így is szeretnék megöregedni.
Fotó:
Vető Gábor