Vissza
Itt vagyunk a bazaltoszlopok alatt
2021.07.10. | Szabó Edit
Barcza Bálint a Somló hegy egyik legszebb pontján, ükapja öreg pincéjében készíti borait. Aki nála jár, a borokkal együtt nemcsak a Somló lényegét ízleli, de egy kicsit az időtlenségbe is belekóstol…
Barcza Bálint kis présháza maga a megtestesült romantika. A bazaltorgonák árnyékában megbúvó kis építmény 101 éve van a család tulajdonában, még Bálint ükapja vásárolta. A vadrózsákkal befuttatott teraszon Barczáék ötéves kislánya, Blanka ropogtatja vidáman a sárgarépát, aztán felpattan és elviharzik. Legközelebb a kövek között látjuk viszont, akrobatikus ügyességgel ugrik szikláról sziklára, elbújik a hatalmasra nőtt rozmaringbokor ágai között, aztán felmászik egy fára, és onnan integet. Idilli hely ez egy gyereknek, látszik, hogy Blanka is imádja. Örül neki, hogy ott vagyunk, készségesen asszisztál a fotózáshoz, és közben elmeséli, hogy Budapesten jár óvodába, de szerencsére nagyon sok időt töltenek a családdal a somlói birtokon.
Barcza Bálint ezer szállal kötődik a hegyhez, 5 hektárnyi szőlőterületét 2011 óta biomódon műveli. Határozott mozdulatokkal nyitja a 2018-as hárslevelűt, és miközben pohárba tölti, a bor finoman propoliszos, hársmézes, szegfűszeges, enyhén sós világa versenyre kel a rózsák illatával.
Mi a legkedvesebb emléked a Somlóról?
Szeretem felidézni a régi búcsúk, a szüretek hangulatát, amikor együtt volt az egész család, és mi mindig itt bandáztunk az unokatestvéreimmel. Mára a Kőkonyha a hegy egyik legfontosabb turisztikai látványossága, akkor azonban még csak mi tudtunk róla, órákat ültünk a bazaltoszlopok között, mindig volt valami fontos megbeszélnivalónk. Jó volt itt gyereknek lenni, de a legkedvesebb emlékem mégis az, hogy itt ismertem meg a feleségemet. Judit elveszetten bolyongott a dűlőutak között, és éppen tőlem kért útbaigazítást.
Ez a pince több mint száz éve a családod tulajdona. Te is mindig borász akartál lenni?
Ha visszamegyünk az időben néhány évtizedet, azt látjuk, hogy a családomban szinte mindenki szőlőt művelt és bort készített, apai és anyai ágon egyaránt. Barcza nagyapámnak a Csobáncon volt szőlője, ahol most vagyunk, ez pedig az anyai ághoz tartozott. A pince körüli 0,3 hektár a nagyapámé, az ültetvény felnyúlik egészen a sziklákig. Mióta az eszemet tudom, ezeket a tőkéket ő gondozta, de tavaly azt mondta, vegyem át, neki már sok. Szóval körülöttem szinte mindenki szőlőt művelt, talán ezért is döntöttem úgy, hogy műszaki pályára lépek. Az elhatározásom azonban nem tartott sokáig, 18 éves koromban már beiratkoztam a Soós István Borászati Szakképző Iskola borásztechnikusi képzésére, és bele is szerettem rendesen.
Gondolom, a családi példát látva te is mindig saját pincéről álmodtál…
Így igaz. Azt mondtam, bármilyen kicsiben, de el kell kezdeni. A Soós után a Kertészeti Egyetemre jártam, de nem diplomáztam le, 2006-ban a Kreinbacher Birtok hívott pincevezetőnek, hozzájuk szegődtem, és ott is maradtam nagyjából három évig. Itt voltam a Somlón, egyengettem a saját kicsi pincém útját, elkészítettem és lepalackoztam az első boraimat, és izgatottan vártam az eredményt. A 2007-es Csobánc hegyi szürkebarátom olyan jól sikerült, hogy tudtam, ez lesz az utam. Néhány palack még mindig van belőle, időnként felnyitunk egyet a hegyen élő barátaimmal, Cartwright Éva imádja.
Melyik volt az első olyan évjáratod, amelyből már hivatalosan forgalomba is hoztad a boraidat?
A 2011-es. Palackoztam csobánci szürkebarátot, meg juhfarkot innen, a Somlóról. A juhfarkot is nagyon szeretem, a 2017-es a pincészet eddigi legsikeresebb tétele. Több budapesti étterem kínálatában szerepel, de arra külön büszke vagyok, hogy egy Michelin-csillagos spanyol étterem is feltette a borlapjára. Megmutatom, kóstold meg, kíváncsi vagyok a véleményedre.
Komplex, mély, nagyon izgalmas bor, jó arányokkal, mézes, propoliszos, sós, narancsvirágos, mandarinos aromavilággal. Nem csodálom, hogy ennyire népszerű lett. Mondhatjuk, hogy ebben a borban tökéletesen megmutatkozik a Somló ízvilága?
A juhfark a mi fajtánk, de ez a bor egyébként is szépen reprezentálja a hegy értékeit. Mivel mi itt mindig a saját borunkat ittuk, sokáig azt hittem, hogy minden bor ilyen. Emlékszem, amikor életemben először kóstoltam egy sok díjat nyert alföldi cserszegi fűszerest, nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Hiányzott belőle a bazalt íze.
Amikor elkezdtél borokat készíteni, tudtad, hogy mit szeretnél?
Ami az elképzeléseimet illeti, az első palackozott tételeim óta egyenes volt az utam, de azért sokszor előfordul, hogy az ember elbizonytalanodik. Nem könnyű ez a szakma.
Milyen szőlőfajtákkal dolgozol legszívesebben?
Számomra a furmint és a juhfark a legfontosabb. A birtokunk legnagyobb részén juhfark terem, de most telepítettünk kétezer tőke furmintot is a meglévők mellé. A hegy keleti oldalán a csodával határos módon sikerült megvásárolnunk egy kéthektáros, egybefüggő területet, nagyon sok tulajdonostól. Az a telepítés azonban még várat magára. Van még egy kis hárslevelű szőlőnk a hegy nyugati oldalán, és az utóbbi években a tramini is elég hangsúlyos lett. Most éppen narancsbort készítek belőle.
.jpg)
Narancsbort?
Igen! Mindjárt megmutatom, de előbb töltök a 2018-as hárslevelűből. Ez a bor acéltartályban kezdte az életét, át akartam tenni hordóba, de aztán meggondoltam magam. Fiatalon egészen más volt: egyenes, savhangsúlyos. Az eltelt évek alatt szélesebb, hömpölygőbb bor lett belőle, de így is kedvelem. Kicsit mézes, kicsit körtés, de a végén ott van a sósság, ami azonnal elárulja, hogy somlói bor van a pohárban.
Milyen az élet a Somlón?
Dolgos, de szép. Nekem a borászat a munkahelyem, egyedül vezetem a vállalkozást. A vendéglátás, az adminisztráció, az értékesítés az én gondom, de a szőlőben van segítségem. Szerencsés vagyok, mert a feleségem, Judit mindenben támogat. Borsa, a kisfiunk 9 hónapos, sokszor forog a két gyerek körül a világ, de gondolom, ez minden családban így természetes.
Régebben mindig láttam, hogy a Somlói Borok Boltjának teraszán összeverődött a fiatal somlói borászcsapat. Sajnáltam is, hogy nem vagyok közelebb, szívesen kóstoltam volna veletek együtt…
A csapat most is megvan, csak sok helyen született kisbaba az utóbbi egy-két évben, így kevesebb időnk jut egymásra. De azért Tóth Péterékkel, Kis Tomiékkal, Nagy Gáborékkal most is összejövünk, főleg Évánál. Az a központi hely, előbb-utóbb mindenki nála csapódik le. Csetvei Krisztiék, Zsirai Katáék, Riesz Gáborék, Halász Imréék tartoznak még a csapathoz, de mindenkinek örülünk, aki csatlakozik hozzánk. Éva a csapat katalizátora, nagyon sokat tesz ezért a hegyért és a közösségért.
Meg lehet fogalmazni, hogy mitől különlegesek a somlói borok?
A termőhely a kulcsszó. A somlói borok egyedisége a termőhelynek köszönhető. Ezt az ízvilágot lehet szeretni vagy nem szeretni, de az nem kérdés, hogy a Somló világviszonylatban is egyedülálló. Mutatok neked egy 2018-as olaszrizlinget, mindössze 497 palack készült belőle. A szőlő egy része nyolcvanéves tőkéken nevelkedett, egy idős nénitől bérelem ezt a területet, akinek a nagyszülei telepítették az ültetvényt. A szőlő másik részét a keleti oldal adta, és mivel nagyon tetszett a két bor együtt, hát összeházasítottam. Szikár, határozott, elegáns bor.
A somlóiságon kívül számodra mi a legfontosabb egy borban?
Az elegancia. Viszonylag sok sav, visszafogott alkohol, moderált hordóhasználat. Nem is nagyon használok hordót, nálam inkább tartályban érlelődnek a borok. A natúrborok készítése is nagyon izgat, de nem célnak tartom, hanem eszköznek. Fontos lépés afelé, hogy rátaláljunk a boraink egyediségére. Ha már bent van a pincében, szeretem békén hagyni a bort, hadd menjen a maga útján. Épp csak egy kicsit terelgetem, de semmilyen beavatkozással, adalékanyaggal nem befolyásolom, inkább arra törekszem, hogy megteremtsem azokat az ideális körülményeket, amelyek segítségével a legszebb arcát mutatja. A narancsbor egyebek között azért is izgalmas, mert csak egészséges szőlőből készíthető.
Ezt a traminit meddig tartottad héjon?
Kilenc napig. Nagyon megosztó, de én nagyon szeretem. Már a színe is olyan, mint a csorduló borostyán, az illata pedig a maga mézes, sárga rózsás világával hozza a traminis jegyeket. Gazdag ízű, sűrű, intenzív bor, már most nagyon mély, pedig 2018-as. Tovább fog mélyülni, ha ugyan marad belőle, mert limitált palackszámmal készült, kizárólag a különlegességek kedvelőinek.
Megvan a kis pincéd, megvan a területed, van egy támogató családod, és a világ egyik legizgalmasabb termőtáján borászkodsz. Milyen terveket dédelgetsz?
Szeretném, ha a borászkodásom egy kicsit kiegyenlítettebb lenne. Maximalista vagyok, soha nem engedek forgalomba egy bort, ha nem tetszik, így aztán a termelésünk hatékonyságán volna még mit javítani, de a minőségből nem engedek. Vörösbort már két éve készítünk kékfrankosból és merlot-ból, de fogok még telepíteni kékfrankost, mert szeretem a kicsit könnyedebb, savhangsúlyosabb, világosabb színű vörösborokat. Szerintem a mi klímánkon a kék szőlők között a kékfrankos a legígéretesebb fajta, hiszem, hogy olyan izgalmas borokat lehet belőle készíteni, mint Burgundiában a pinot noirból.
Sóderkupacot látok a pince mellett. Építkeztek?
Felújítjuk a teraszt. Csodálatos helyen vagyunk, bámulatos innen a kilátás, szeretnénk, ha ehhez méltó helyen fogadhatnánk a vendégeinket. Lesz egy kis színpadunk is, így a borkóstolás közben talán zenét, felolvasást is hallgathatnak majd, akik meglátogatnak bennünket. Engem mindig az tölt fel energiával, ha a vendégeknek tetszik a borom. Nézd meg, itt vagyunk a bazaltoszlopok alatt. Hát nem gyönyörű? Büszke vagyok rá, hogy megmutathatom ennek a helynek a kivételes értékeit.
Fotó:
Vető Gábor
