Vissza
Ennek a hegynek lelke van
2021.02.19. | Szabó Edit
Kicsi birtok, kicsi pince, kevés bor, nagy szív. Nagyjából így lehetne röviden jellemezni a somlói Barnabás Pincét és tulajdonosát, Tóth Barnabást, aki húszéves múlttal a háta mögött is megmaradt örömborásznak…
„Örömbor Somlóról” – ez volt annak az interjúnak a címe, amit Tóth Barnabással 2013-ban készítettem a Népszabadság Top 100 Bor Magazin számára. A somlói termelőt akkor láttam életemben először, ám az azóta eltelt évek alatt sokszor találkoztunk rendezvényeken, kóstolókon, és valahányszor felém kínálta a legújabb évjárat termését, mindig e szavak kíséretében tette: örömbor Somlóról. Azóta se voltam Tóth Barnabás zsebkendőnyi, 0,6 hektáros birtokán, ahol személyesen ismeri mind a 2536 szőlőtőkét, de szentül megfogadtam, hogy tavasszal elmegyek. Nemcsak azért, mert erről a képről mindig Exupéry kis hercege meg az ő vulkánjai jutnak eszembe, hanem azért is, mert Barnabás derűs ember, és a derűje érezhető a borokban. Nem borász ő, nem is állítja magáról. Az az igényes gazda, aki mindent megtesz, hogy tökéletes bort tegyen az asztalra, elsősorban a saját gyönyörűségére, de a mások örömére is, ha már van belőle annyi, hogy másnak is jusson. Az alábbiakban annak a bizonyos 2013-as interjúnak a kibővített változatát adjuk közre. Részben, mert amit akkor leírtunk, nagyon kedves volt nekünk, részben pedig azért, mert jottányit sem veszített aktualitásából.
Tóth Barnabás imád kirándulni és rajong a jó borokért. Hétvégi utazásai során valahogy mindig valamelyik magyar borvidékre tévedt, sorra járta a legkisebb pincéket, hosszasan beszélgetett a gazdákkal, kóstolgatta a hordók tartalmát, de álmában sem gondolta volna, hogy valaha borkészítésre adja a fejét. Csakhogy az élet másként döntött, és úgy tűnik, az aktív napi munkától 2013 nyarán visszavonult informatikus nem fél a kihívásoktól.
Mások is járnak bortúrázni hétvégenként, mégsem lesz belőlük borosgazda. Miért választottad ezt az utat, és miért éppen a Somlón?
Hogy miért a Somlón, arra egyszerű a válasz. Amikor először ott jártam, meglepő volt számomra, hogy milyen nagyszerű borokat készítenek az ott élő emberek. Korábban főként vöröset ittam, de attól a naptól a párommal együtt visszatérő vendégei lettünk a somlói kis pincéknek. 2000 februárjában aztán váratlanul megkérdezte valaki, nem akarok-e birtokot venni arrafelé. Addig ez a lehetőség föl sem merült bennem, de amikor felsétáltunk a Margit kápolna mellett elterülő félhektáros területre, megpecsételődött a sorsom. Csodaszép birtok, tiszta időben a fél Dunántúlt be lehet onnan látni, és – bár akkor ezt még nem tudtam – fantasztikus adottságú szőlőtermő hely. Ma sem tudnék jobban vásárolni.
Azonnal munkához is láttál? Informatikus előélettel bátor vállalkozás. Volt segítséged?
Egy villányi borász barátom nagyon sokat segített, de az első három évben minden munkát magunk végeztünk. Meg kellett tanulnom, mert vallom, hogy a jó bort úgy lehet igazán értékelni, ha az ember megismeri a hozzá vezető utat. Rá is ment minden hétvégénk, de nem bánom. Bújtam a szakirodalmat és faggattam a hegy nagy öregjeit. Persze mindenki mást mondott, de egy idő után azt is megtanultam, kire érdemes hallgatni.
Mi adja a Nagy-Somlói borvidék szépségét?
A Somló különleges hely. Érkezhet oda valaki bármilyen rosszkedvűen, egy óra múlva már vidám. Ennek a hegynek lelke van, azt gondolom. És aki még a borokat is szereti, menthetetlenül a rabjává válik.
Hogy sikerült az első borod?
Eljött az ősz, szüreteltünk, és én csodálkoztam a legjobban, hogy tényleg bor lett a szőlőből. Ráadásul nagyon jól sikerült, bár ebben biztosan a szerencse is a kezemre játszott. Fekete Béla szomszéd, a híres somlói borász az elsők között kóstolta, aztán kért belőle két palackkal. Két hét múlva jött, hogy a bor nagyaranyérmet kapott a borvidéki versenyen. Ő nevezte be, én nem is tudtam róla. Így értettem meg, mekkora kincs van a kezemben.
Akkor még volt egy komoly főállásod is. Hogyan tudtad összeegyeztetni a két munkát?
A Semmelweis Egyetem informatikai igazgatója voltam, de foglalkoztam sok minden mással is. Annyi izgalmas dolog van a világban! Csöves erősítőket építgetek, régi amerikai rádiókat gyűjtök, és szeretem felfedezni az ország legszebb tájait, de most a Somló a legnagyobb szerelem. Egy pohár borban benne van minden: az együttműködés a természettel, és persze a küzdelem is, mert a természet nem mindig együttműködő, és benne van, hogy megpróbálok valamit kihozni a földből, ami sehol máshol a világon nem tud megszületni. Borászkodni azért izgalmas, mert a kemény fizikai igénybevétel mellett van egy komoly agymunka is, hiszen több ezer különböző lehetőség közül kell kiválasztani azt az egyet, ami eredményre vezet. Ha elrontottad, egy évet várnod kell, hogy újra megpróbáld.
Gondolom, informatikusként megtanultál rendszerekben gondolkodni, ami bizonyos helyzetekben kifejezetten előny…
Rendszerszervezéssel foglalkoztam, és több mint 100 rendszer sikeres fejlesztője voltam. Megtanultam megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, és ez a borkészítésnél is kifejezetten előny. A szőlőterület adott, ráadásul igen figyelemre méltó, világviszonylatban is egyedülálló paraméterekkel rendelkezik. Ez áldás, ugyanakkor meg is köti a kezünket, hiszen itt a Somlón minden bor elsősorban somlói, és csak utána furmint vagy hárslevelű, ezt el kell fogadnunk és tiszteletben kell tartanunk.
Milyen szőlőfajtákból áll az ültetvény?
Nálam csak hárslevelű és furmint terem, és mind a 2536 szőlőtőkémhez személyes közöm van. Figyelem őket minden évben, és próbálom megfejteni, mitől lehetne még szebb, még jobb a bor.
Ha visszatekintesz, mi volt az eltelt évek alatt a legnehezebb?
Eleinte voltak hibák, hogyne lettek volna! Egyszer az időjárás okozott problémát, máskor a hordók. Új hordókat vásároltam, korszerűsítettem az eszközöket a cél érdekében. Hogy az ember lelke is nyomot hagy a boron, azt csak akkor tapasztaltam meg, amikor 2002-ben elváltunk a párommal. Lehet, hogy a legszebb irodalmi művek a szenvedésből születnek, de a boroknak kevésbé használ ez az állapot. Ahhoz egészséges szemléletű, makacs, maximalista, hajthatatlan ember kell, aki kellő alázattal viszonyul a természethez. Ma már úgy érzem, megvan bennem minden szükséges tulajdonság, és rendelkezésemre áll az idő is, mert visszavonultam a napi munkától, és csak a borászkodásnak élek.
Van tanulság?
Tanulság mindig van. Számomra nagyon fontos, hogy a két kezemmel alkothatok valami maradandót. Hogy mennyi munka van egy pohár borban, kevesen tudják, de aki tudja, soha nem mond egy borról sértő bírálatot. Az értő, érző kritika fontos, hogy rámutasson a hibákra, de a pozitív visszacsatolás mindig sokkal jobban erősít egy alkotói folyamatot. A szőlő maga a csoda. Az első időkben túlbabusgattam, most már hagyom pihenni, és hozza a maga értékeit. Csak segíteni kell, persze nem vegyszerekkel, és meghálálja a törődést, akár az ember.
.jpg)
Húsz éve műveled ezt a kis somlói szőlőt és készíted a boraidat a rád jellemző makacs hittel. Elérted, amire vágytál?
Mindig arra vágytam, hogy pici de izgalmas színfolt legyek a magyar borpalettán, hogy meglepetéseket okozzak a fogyasztóknak, és úgy érzem, ez a vágyam teljesült. Számomra öröm, ha megkínálhatok valakit a borommal, az is nagy dolog, ha szerepel egy-két jó étterem kínálatában, de szerencsére nem ebből élek, nincs eladási kényszer. Ez az ültetvény számomra nem rabság, hanem izgalmas kaland, éppen ezért nincs szükség léptékváltásra. Amit én folytatok, az igazi örömborászkodás. Maradjon is így, csak a borok legyenek egyre jobbak.
Fotó:
facebook
