2021.01.16. | Szabó Edit
Kanczler András, a tarcali Basilicus Borászat birtokigazgatója figyelemre méltó vörösbort készít a Tokaji borvidék hajdan jól ismert, ám a filoxéravész óta szinte teljesen elfeledett kék szőlőjéből, a purcsinból…
Tarcal a Tokaji borvidék egyik dinamikusan fejlődő települése. Az itt élő borászok fontosnak tartják az összefogást, ezért is hozták létre néhány éve a Bűbájos Hétvége elnevezésű minifesztivált, amelynek során nem csupán az ott születő boroknak, hanem a település hagyományainak, történelmének és kultúrájának is komoly figyelmet szentelnek a szervezők. Egy ilyen hétvégén volt szerencsém életemben először megkóstolni a purcsin szőlő borát, és hősiesen bevallom, nem győzött meg az eredmény. Kanczler András, a Basilicus birtokigazgató-borásza azonban nem veszítette el lelkesedését, és nemrég örömmel újságolta, hogy a 2017-es szűztermés után a 2018-as és a 2019-es is kóstolható, szívesen megmutatná, ha arra járok. Az élet úgy hozta, hogy arra jártam, és leültünk Andrással beszélgetni. De ha már leültünk, akkor a pince más boraiból is kóstoltunk, és a purcsint hagytuk a végére.
- Lónyai Furmint 2018
Tíz éve, amikor eljöttem a Hétszőlőtől. Úgy terveztem, hogy végre létrehozom a saját borászatomat, amikor megkeresett egy régi ismerősöm, hogy legyek a frissen induló borászati vállalkozásuk munkatársa. Ez volt a Basilicus.
Azonnal csatlakoztál?
Igen. A tervek akkorra már megszülettek, sőt megvásárolták az első 10 hektár szőlőt is, amiből aztán néhány területet elcseréltünk, mert időközben változott a koncepció. Az egyik alapító nem sokkal később kiszállt és én léptem a helyébe, így most Basa Richárddal együtt visszük a céget, de a szőlőművelés és a borkészítés továbbra is az én asztalom.
Milyen szempontok szerint építetted fel a birtokot?
Fiatalabb koromban megfordultam a világ néhány szőlőtermő vidékén, és az ott megszerzett tapasztalatokat már a Hétszőlőben is hasznosítottam. Széles fajtaválaszték, visszafogott tőketerhelés, bioművelés, hordóban erjesztés – ezek azok a sarokpontok, amelyeket meghatározónak tartok, a Basilicus is ezen elvek szerint működik.
Akkor most itt az ideje, hogy megkóstoljuk az első bort…
Először a 2018-as Lónyai Furmintot mutatom. A vulkanikus alapkőzetet itt lösz borítja, talán ennek is köszönhető, hogy az itt születő boroknak mindig virágillata van. Ebben a furmintban érezhető egy kis mézesség is, ami valószínűleg az érett alapanyagnak köszönhető.
Jól érzem, hogy nem csontszáraz?
Jól! A paraméterei szerint száraz, de van benne 3-4 g/l cukortartalom, és ez tudatos. Szeretem, ha marad egy kis cukor a borban, mert egyrészt eltarthatóbbá, másrészt barátságosabbá válik általa. A furmint masszív savai mellett nem árt egy kis kedvesség.
Minden borász azt mondja, hogy az optimális szüreti időpont meghatározása a legnehezebb. Ti mindig érett szőlőt szüreteltek?
Mindig, mert fontos, hogy a savak is érettek legyenek. Laborban ezt nem lehet kimutatni, itt csak a borász tapasztalata segít. Folyamatosan kóstolni kell a bogyót, és egyszer csak megérzed, hogy most jó. És akkor szüretelsz.
- Mestervölgy Furmint 2018
Még mindig 10 hektáros az ültetvényetek?
Adtunk el belőle és vettünk hozzá, és az én saját két hektárom termését is a Basilicus dolgozza fel, így mindig megvan a 10 hektár, bár a területek időnként változnak.
Hol lehet megvásárolni a boraitokat?
Mivel ezt a pincészetet a kezdetektől úgy képzeltük el, mint egy borturisztikai központot, ahol látogatókat fogadunk és borkóstolókat tartunk, a boraink legnagyobb részét elviszik a pincészettől. Korábban egész hétvégés programokat ajánlottunk, csoportos bortúrákat szerveztünk. Erre már nincs kapacitásunk, de borkóstolókat most is tartunk: 2-kor, 4-kor és 6-kor, minden áldott nap, magyar, angol, német és francia nyelven. Persze csak akkor, ha nem korlátoznak bennünket a járványügyi előírások.
A Mestervölgy furmint is benne van a kóstolósorban, ugye?
Igen, a három dűlőszelektált furmintunkat mindig megmutatjuk, de kapnak ízelítőt a vendégek a késői szüretelésű tételeinkből, a szamorodninkból, és persze a purcsinból is. A Mestervölgyre nagyon büszkék vagyunk, szép sikereket értünk el vele.
Hol található a Mestervölgy-dűlő?
Itt van a falu felett, egy fennsík a hegy déli oldalán. Szomszédos a Lónyaival, ugyanúgy löszös terület, de agyagcsíkok is vannak benne. Legjobb tudomásom szerint mi készítettük onnan az első dűlőszelektált bort. Érdekes, sós a világa, aki kóstolta már, fel szokta ismerni.
A színe is, az illata is mélyebb, mint a Lónyainak, viszont az a kedves virágosság ugyanúgy megvan benne, némi marcipánossággal. Ez utóbbi, gondolom, a hordónak köszönhető. És megint itt van a mézesség…
Igen, a marcipánosságot a hordó hozza az ízbe, a mézességet pedig az érett alapanyag. Ezt a szőlőt 30 éves tőkékről szüreteltük, érezhető, hogy milyen szép mélységei vannak a bornak. Érdekes, hogy ebben is van 4,4 g/l cukortartalom, mégis inkább sósnak érezzük az utóízt, mint édesnek. A Mestervölgynek komoly rajongótábora van, és őszintén megmondom, nem is csodálom.
- Lapis Furmint 2018
Minden területetek löszön van?
A Mestervölgy se teljesen lösz, de van egy 3,5 hektáros ültetvényünk a Lapis-dűlőben, ahol puha, fehér riolittufával keveredő nyiroktalajban vannak a szőlőgyökerek. Bombasztikus terület, nagyon nagy jövőt jósolunk neki.
Ó, ez az illat már ismerős! A legtöbb dűlőszelektált tokaji furmintnak ilyen tűzköves, gyógynövényes, sós jegyei vannak. Masszív bor, de nagyon jól iható.
Ez a lényeg! A bornak finomnak kell lennie! Aki eljön Tokajba, a borral együtt az élményt is hazaviszi, ezért kell látnia mindazt a szépséget, amit mi látunk nap mint nap. Minden dűlő külön világ, és mindegyik más-más élménnyel ajándékozza meg az embert.
Na és a tokaji borkülönlegességek? A szamorodni, az aszú? Azokat mennyire ismerik az emberek?
Nagyon kevéssé, de ez nem az ő hibájuk. Sokszor jönnek Hegyaljára olyanok, akik már bejárták Villányt és Szekszárdot töviről hegyire, évek óta bortúráznak az ország minden táján, de valahogy Tokajig nem jutottak el.
Vajon miért?
Azt mondják, azért, mert nem szeretik az édes bort. De ha egy-két kérdést felteszel, azonnal kiderül, hogy egyszerűen fogalmuk sincs arról, hogy mi a tokaji, csak azt tudják, hogy olyat nem iszunk, mert savas, sötét és édes. Mert csak azokkal a régi tokaji borokkal találkoztak, amik ott porosodnak évtizedek óta a vitrinben. Aztán mutatsz nekik egy fiatal aszút, és nem értik, hogy mi ez a csoda, és hogy lehet, hogy ezzel eddig nem találkoztak. Most nyáron, hogy nem lehetett külföldre utazni, nagyon sokan jöttek Tokajba, és voltak nagy meglepetések. Tudom, hogy a purcsin miatt hívtalak, de mutathatok még egy száraz szamorodnit előtte?
Mutass!
Ez a pincészetünk első száraz szamorodnija, de sokan azt mondják róla, hogy ez az egyik legjobb Tokaj-Hegyalján. Édes szamorodninak indult, de folyamatosan mozgott, aztán végül ez lett belőle. 2012-es az évjárata.
Akkor a véletlen szülte?
Azért nem egészen. Dolgoztam egy rövid ideig Franciaország egyik legkisebb borvidékén, Jurában, ahol az ottani borkülönlegesség, a „vin jaune” hasonló eljárással készül. A hordót nem töltik tele, a bor felületén élesztőhártya képződik, és a folyamatok a hártya alatt zajlanak. Nagyon izgalmas, gazdag szamorodni lett az eredmény, kóstold csak meg!
Már az illata is nagyon jellegzetes, a diós, almás jegyek azonnal elárulják, hogy szamorodni van a pohárban. Komplex, gazdag, gyönyörű bor.
Kabar és zéta házasítása, egy kicsi furminttal megspékelve, de itt már fölösleges kutatni a fajtákat. Hét évig volt hordóban. Jó szamorodnit csak jó alapanyagból lehet készíteni, különben a bor nem bírja, elillósodik, tönkremegy. 2019-ben palackoztuk, nagyon büszkék vagyunk rá.
- A purcsin
A purcsin régi mániád?
Sokáig kutattam, hogy vajon mi lehetett Tokaj-Hegyalja vörösbora, így találkoztam a purcsin nevű szőlővel. Bizonyos régi források úgy hivatkoznak rá, mint Tokaj-Hegyalja kékszőlő-fajtájára, sőt még olyat is olvastam, hogy Szepsi Laczkó Máté purcsinból készítette Lorántffy Zsuzsanna számára azt a bizonyos első aszút. Hogy ez mennyire hiteles, nem tudom, de a történetünk szempontjából ennek nincs is jelentősége. A lényeg az, hogy a purcsin bizonyíthatóan itt volt Hegyalján.
Meddig?
A filoxéravész idején tűnt el, és azóta nem is tért vissza. A Patricius birtokközpontja körül van egy mintaültetvény, ahol találtam néhány tőke purcsint, de hiába érdeklődtem, senki nem készített belőle bort, így esélyem sem volt megkóstolni. Végül rászántam magam, hogy megpróbálom. 2013-ban oltottuk le, eltelepítettünk 1200 tőkét, és 2017-ben szüreteltünk először.
Milyen volt a szűztermés? Úgy emlékszem, én nem voltam tőle elragadtatva…
Mélylila színe volt, és nagyon átható illata. A bor valóban nem volt elég meggyőző, de éreztem, hogy több van benne, és azt hiszem, igazam lett. A 2020-as még erjed, arról nem tudok nyilatkozni, a 2018-as és a 2019-es viszont két egymástól teljesen eltérő bor, és mindkettő nagyon ígéretes a maga nemében. Kóstold meg előbb a 2018-ast, de ne lepődj meg. A bor édes!
Hú! Telt, gazdag, meggylekváros, meggybefőttes, és nem az édesség a lényege! Tele van ízekkel, nagyon jók az arányai. Édes vörös! Nem köveztek meg ezért a borsznobok?
Nem mondom, hogy nem néztek rám furcsán, de az évjárat akarta így, és bevallom, nem én vagyok az egyetlen, akinek tetszik. Szerintem fantasztikus bor, 40 g/l a cukortartalma, sajnálom, hogy már csak néhány palackkal van belőle.
Na és a 19-es?
Most, hogy már négy évjárat van mögöttünk, kezdjük sejteni, hogy ez a szőlő mit szeret és mit tud. Növénytermesztési szempontból rendkívül hálás fajta, megbízhatóan terem, és nagyon elegáns vörösbort lehet készíteni belőle. A 2019-es jól mutatja, hogy mire képes. Nézd meg!
A színe egy kicsit a kadarkára emlékeztet. Az illata málnás, meggyes, és olyan, mintha lenne benne egy kis direkttermős hangulat is. Az íze szintén málnás és meggyes, némi erdei gyümölcsösséggel. Elegáns, kellemes, kedves. Nekem nagyon tetszik, szerintem ez lesz a tokaji halászlébor. Hogyan készül?
A klasszikus módon, kádban erjesztjük, nem tesszük hordóba, almasavat viszont bontunk benne. Jól iható, könnyű vörösbornak tűnik, de azért nem árt vigyázni vele, mert bár nem érezhető, az alkoholtartalma 14,5%. A szőlő egyébként a Mestervölgy-dűlő déli oldalán van, ennek köszönhető, hogy tökéletesen érett gyümölcsből készülhetett el ez a bor.
Kinek van még purcsinja errefelé?
Hivatalosan jelenleg csak a mi birtokunkon van, de remélem, hogy később más is fog telepíteni ebből a fajtából.
És neked mi a célod vele?
Jó lenne, ha egy kicsit másokra is sikerülne átragasztanom a lelkesedésemet, mert szerintem fontos ezt a fajtát visszaadni Tokaj-Hegyaljának. A purcsin itt volt, mielőtt mi megszülettünk, ezeken a hegyeken érezte otthon magát, ennek a szőlőnek a borát évszázadokkal ezelőtt is itták itt az emberek. Nem hiszem, hogy versenyre kelhetne bármelyik hivatalos tokaji szőlőfajtával, de nem is ez a cél. Egyszerűen csak jólesik néha meginni egy pohár könnyű vörösbort, és miért ne tehessük azt a sajátunkból, ha már megadatott?
Ha tetszett a cikk, kérjük lájkolja a Facebook oldalunkat is! Az oldal egy kattintással ITT elérhető.
Köszönjük!