Az első „magyar” Master of Wine

Augusztus 20-án a barátaid és a tisztelőid egymással versengve gratuláltak neked a Facebookon. Annyi év kitartó munka és tanulás után végre megkaptad a Master of Wine címet, így angol létedre te lettél az első magyar Master of Wine. Milyen érzés?

Elmondhatatlanul jó, nem utolsó sorban azért, mert éppen az egyik legszebb magyar nemzeti ünnepen kaptam meg az értesítést. Noha még nem vagyok magyar állampolgár, mindenki magyarként gondol rám és ez jólesik. Az állampolgári kérelmemet hónapokkal ezelőtt beadtam, a processzus lezajlott, most várom a visszajelzést. Bízom benne, hogy hamarosan nemcsak lakóhelyem szerint, hanem hivatalos iratokkal bizonyíthatóan is én leszek az első magyar MW. 

Hogyan ünnepeltél augusztus 20-án este?

Az egyik nagyon kedves barátomnál partit rendeztünk, ahová a közeli barátainkat hívtuk meg. Magyar, angol, román és spanyol pezsgőkkel koccintottunk, és megnéztük a tűzijátékot is. Igazán szép este volt. Másnap pedig megérkezett a párom Walesből és vele folytatódott az ünnepségsorozat. 

Mikor költöztél Magyarországra? 

Először 1997-ben voltam itt. Azértjöttem, hogy üzleti angolt tanítsak, és annyira megtetszett Magyarország, hogy éveken keresztül rendszeresen visszajártam. A budapesti lakásomat 2003-ban vettem meg, és 2075 óta életvitelszerűen is itt élek, bár sokat utazom. 

Birminghamben nőttél fel, ott végezted az egyetemet is, és már az egyetemi éveid alatt bejártad fél Európát. Hol töltöttél hosszabb időt?

Az utazás hozzátartozik az életemhez, már gyerekkoromban is sokat költözött a családunk. Az egyetemen olasz-francia szakos voltam, ezért ösztöndíjjal töltöttem egy évet Torinóban, aztán egy nyarat Bordeaux-ban, de utána életem Németországban és Lengyelországban is. Amikor elkezdtem Budapestre járni, Magyarország még nem volt az Európai Unió tagja, izgalmasnak és különlegesnek találtam, tetszett a nyelv is, elhatároztam, hogy megtanulom. 

Elég jól beszélsz magyarul. Mi volt a módszered?

Szeretek nyelveket tanulni, az angol mellett olaszul, franciául és németül is beszélek, de a magyar teljesen más. Nem jártam nyelviskolába, viszont kaptam leckéket és elvégeztem Debrecenben egy nyári egyetemi kurzust. Amikor Budapesten voltam, soha nem az itteni angolajkúak, hanem a helyi emberek ismeretségét, barátságát kerestem, így tanultam szép lassan a nyelvet. Eleinte nehéz volt, mert a magyar aztán tényleg egyetlen másik nyelvhez sem hasonlít, nincs semmi, ami támpontot adna. De aztán rájössz a logikájára és már nem olyan bonyolult. 

Mindenki azt mondja, hogy ez a világ egyik legnehezebb nyelve.

Valóban nem könnyű, de nekem a lengyel nehezebb volt. Azt is meg akartam tanulni, amikor ott éltem, de végül lemondtam róla. 

Mikor és hogyan kezdtél borokkal foglalkozni?

Apukám nagy borkedvelő volt, ezért a bor gyerekkoromtól része volt az életemnek. Amikor az egyetemi tanulmányaim alatt Olaszországban és Franciaországban éltem, természetes volt számomra, hogy megismerkedjek a helyi borokkal is. Minél többet láttam abból a világból, annál jobban érdekelt, izgatott a sokszínűsége, még többet szerettem volna tudni róla, ezért néhány évvel később elvégeztem a WSET-tanfolyamokat, aztán a ruszti nemzetközi borakadémikusi képzést, később pedig a Vinitaly International Academy-ben tanultam, és az olasz borok szakértője lettem. Mindig az érdeklődésem és a kíváncsisásgom vezetett, de hogy miért jelentkeztem a Master of Wine iskolába, azt valójában nem tudom megmondani. Szerintem izgatott, hogy meg tudom-e csinálni. Sokáig nem bíztam a sikerben, de volt bennem elég kitartás, és most itt van a kezemben a diploma. Nehéz elhinni.

Mennyire fog most megváltozni az életed? 

Fogalmam sincs. Egyelőre új számomra az egész helyzet, hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy a nevem mellett ott lesz a két bűvös betű: MW. A diplomadolgozatomat a Szekszárdi borvidékről írtam, de a magyar bort és a magyar borászokat általában nagyra értékelem. Sosem titkoltam, hogy az az egyik legfontosabb célom, hogy segítsek sikeressé és ismertté tenni a magyar borokat, de emellett örömmel segítek Horvátország, Szlovénia és Szerbia borászainak is, hiszen ők is itt vannak, ebben a régióban, hasonló múlttal, sok esetben a magyarokkal közös történelmi gyökerekkel.

Mit szeretsz a magyar boros közegben, a magyar borokban?

Szeretem a vulkanikus tájakat, a Balatont, a Somlót, Tokajt, a különleges szőlőfajtákat, amiket sehol máshol a világban nem lehet megtalálni, csak itt, kedvelem az olyan könnyű vörösborokat, mint amilyen például a kadarka vagy néhány kékfrankos, és mostanra megszerettem az olaszrizlinget is. Ez nem volt könnyű, mert eleinte mindig olcsó folyóbort töltöttek a poharamba, ha olaszrizlinget kértem, és időbe telt, míg az erre fanatikusan figyelő borászok segítségével megtanultam az értékeit. És persze szeretem a furmintot, a kéknyelűt, a juhfarkot, és újabban rajongója lettem az olyan régi magyar szőlőfajták borainak, mint például a tihanyi kék, a laska vagy a csókaszőlő. Mindezek mellett pedig szeretem az embereket a borok körül. Főleg a borászokat, akik kedvesek, segítőkészek, tehetségesek és mélyen elhivatottak. 

Évek óta visszatérő kérdés: szerinted milyen borokkal van esélyünk megvetni a lábunkat a nemzetközi piacon?

A Kárpát-medencei és a közép-európai fajtákkal, mert a világ borértői a kuriózumokat keresik. Fölösleges a világfajtákkal kísérletezni, chardonnay-ból, merlot-ból mindig lesz jobb máshol, viszont a különlegességekkel föl tudnánk hívni a figyelmet erre az országra.

Mi lehet az oka annak, hogy a sok próbálkozás ellenére sem vagyunk igazán sikeresek a nemzetközi piacon?

Ehhez a munkához nagyon sok türelem kell, rengeteg kitartás, állandó jelenlét és egyértelmű, következetes üzenetek. Ez utóbbi sajnos még mindig nincs meg. Hatalmas a verseny a világban, nemcsak a magyarok készítenek jó borokat, ne reménykedjünk, nem jön gyorsan a siker. Biztos vagyok benne, hogy a helyi fajták boraira kellene alapoznunk a kommunikációt, és azokat kellene megmutatnunk elsőként a világnak. Igaz, hogy az elfogyasztott bor mennyisége világszinten csökken, a magas színvonalú, minőségi tételekre azonban mindig lesz igény. 

Mit gondolsz a természetes és a natúr borok szerepéről?

Egyre többen élnek egészségtudatosan, és ők vagy egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt, vagy a legkisebb beavatkozással készített borokat keresik. A természetes és a natúr borok megítélése nem egyértelmű a világban, de meggyőződésem, hogy megvan a maguk helye, akár még a Michelin-csillagos éttermekben is. 

Az egész világon nincs 500 ember, aki a tiédhez hasonló végzettséggel büszkélkedhet. Akkor te most gazdag ember leszel?

Nem hiszem. Az emberek ugyan így gondolják, de nem minden MW gazdag. A legtöbben teljesen hétköznapi életet élnek, és lehet, hogy ha felkérik őket egy-egy munkára, a napidíjuk magas, de a megbízás sajnos kevés. Ők a világ legképzettebb borszakértői, sokat utaznak, és elvégzik a vállalt munkát a legjobb tudásuk szerint. Számomra vonzó ez az életforma, és bízom benne, hogy nekem is lesznek fontos és izgalmas feladataim, amikben örömömet lelem. Nyilvánvaló, hogy az ember akkor képes magas szinten teljesíteni, ha minden erejével a feladatra koncentrál, és nem viszik el az energiáit a megélhetési gondok. Remélem, hogy én is megkapom majd a végzettségemnek megfelelő megbecsülést, és a tudásommal továbbra is segíthetem a magyar bor ügyét, az itteni borászok áldozatos munkáját.