A magyar rozék Elizabeth Gabay szemével

Mint arról korábbi írásunkban beszámoltunk, 36 oldalas mellékletet szentelt a magyar boroknak a világ legismertebb borászati szaklapja, az angol Decanter. Az alábbiakban Elizabeth Gabay Master of Wine ott megjelent írását adjuk közre. A magyar fordítást Lénárt Marcell készítette.

A ropogós, friss savú és piros gyümölcsös rozékat Magyarországon általában könnyed nyári italként könyvelik el, és jól behűtve isszák – tisztán vagy fröccsnek. A magyar rozékban rejlő potenciált ugyanakkor jelzi, hogy egyre több régió, fajta és borkészítési stílus sajátos jegyei jelennek meg a kiváló minőségű és rendkívül változatos magyar rozéborokban. Bár a provence-i rozékészítési stílus elterjedésének hatására a nemzetközi trendhez idomulva az itteni rozék színe is halványabbá válik, gyümölcsösségük és szerkezetük karakteresen magyar marad.

A magyar borok túlnyomó többsége fehér, mintegy egyharmaduk vörös, a rozék aránya pedig a gyors növekedés ellenére is csupán az összmennyiség alig 10%-át teszi ki. A 22 magyar borvidék közül a tokaji kivételével mindenütt készül rozé: a termelésben a maga 67 ezer hektoliteres mennyiségével az Alföld vezeti a sort (elsősorban a Kunsági borvidéknek köszönhetően), és a négy nagy vörösboros – vagyis az Egri, a Villányi, a Szekszárdi és a Tolnai – borvidék össztermelésének 20%-a is rozé. Az északabbra fekvő Egri, Mátrai, Nagy-Somlói és Pannonhalmi borvidéken – melyek közül az első három talaja vulkanikus – a savak ropogósak és frissek. Délebbre viszont, a Balaton környékén, valamint a Villányi és a Szekszárdi borvidéken a teltebb, érettebb bogyók valamelyest kerekítik ezt a savasságot, és krémesebbé teszik a borokat.

Mind a vörösbor-, mind pedig a rozékészítésnek egyik meghatározó fajtája a kékfrankos. Ezt a fajtát Ausztriában egyébként Blaufränkischként ismerik, és az ott elterjedt klónok teltebb, érettebb gyümölcsösségű borokat adnak, míg a magyar kékfrankosok inkább visszafogottabbak, erdei bogyós zamatúak. A rozéborok vizsgálatára szakosodott provence-i Centre du Rosé kutatóközpont egyébként külön ki is emeli a kékfrankost mint rozékészítésre különösen alkalmas fajtát. Magyarországon a kékfrankos mellett olyan helyi fajtákat is használnak rozék alapanyagaként, mint a kadarka, a portugieser és a blauburger (ami a portugieser és a kékfrankos keresztezése), illetve a ritkább hibridek közé tartozó néró, medina és zweigelt. Emellett természetesen felhasználják az olyan nemzetközi fajtákat is, mint a merlot, a syrah, a cabernet sauvignon vagy a pinot noir.

Jó hír, hogy egyre több termelő készít komolyabb, komplexebb rozékat is. A „rozékirályként” számon tartott szekszárdi Dúzsi Tamás családjának tagjai, akik először fogtak nagyüzemi rozétermelésbe, a klasszikus rozék készítése mellett például szívesen kísérleteznek új fajtákkal, a szüret időpontjának eltolásával vagy fahordós érleléssel. A teljesség igénye nélkül említést érdemel még a soproni Vincellér-ház – a 2014-es tölgyfa hordós érlelésű rozéjuk egyenesen mesés! –, a Tihanyi-félszigeten borászkodó Tálos Attila és Bökő Dávid, akik közül az utóbbi a vidék vulkanikus talajáról szüretelt szőlőből gazdag textúrájú, spontán erjedésű rozét készít, vagy a mátrai Hoop Wines, amelynek kínálatában két gyümölcsös, természetes szénsavat tartalmazó pét-nat is feltűnik. És ha mindez még nem lenne elég, tovább színesítik a képet a – máshol a rozék közé besorolt, Magyarországon viszont külön kategóriának számító – sillerek, amik az egész országban mindenütt megtalálhatók.

A szakíró az alábbi borokat értékelte a lapban:
St. Donát Borkúria: Magma Rosé Brut pezsgő 2019 – 94 pont
Centurio Szőlőbirtok (Ludányi Balázs): Első fejtés 2019 – 93 pont
Sauska Villány: Rosé 2019 – 92 pont
Dobosi Pincészet: Kékfrankos Rosé 2020 – 91 pont
Figula Pincészet: Bella Róza 2019 – 90 pont
Pannonhalmi Főapátsági Pincészete: Tricollis Rosé 2019 – 90 pont
Sabar Borház: Kékfrankos Rosé 2020 – 90 pont
Dúzsi Pince: Rosé Cuvée 2020 – 90 pont
Tüske Pince: Rosé 2020 – 90 pont
Frittmann Pincészet: Kunsági Rosé 2020 – 89 pont
Bolyki Pince: Rosé 2020 – 89 pont
Vesztergombi Pincészet: Shiraz Rosé 2019 – 89 pont

A szerzőről: Elizabeth Gabay (Master of Wine) borszakíró, oktató, borbíráló és szaktanácsadó. Dél-Franciaországban él, szakmai érdeklődésének középpontjában a provence-i borok mellett a világ minden tájáról származó rozék állnak. A Rosé, Understanding the Pink Wine Revolution című könyv szerzője, az International Rosé Championship nemzetközi borverseny zsűrijének elnöke.

Megjegyzés: a fotók a Wines of Hungary UK által szervezett Blue of the Danube rendezvényen készültek, 2019-ben, Londonban.