2021.04.14. | Borsmenta
A híres brit borszakíró, Oz Clarke szenvedélyesen rajong a magyar borokért. Nekünk azt is elárulta, hogy miért…
Mint arról korábbi írásunkban beszámoltunk, 36 oldalas mellékletet szentelt a magyar boroknak a világ legismertebb borászati szaklapja, az angol Decanter. Az alábbiakban Oz Clarke brit borszakíró ott megjelent írását adjuk közre. A magyar fordítást Lénárt Marcell készítette.
Mit tervezel a 2021-es évre? Erre a kihívásokkal teli, zaklatott, kiszámíthatatlan évre, ami talán – ha szerencsések leszünk – a kreativitás és az innováció robbanását is magával hozza? Szóval, mibe vágnál bele?
Megismernél olyan borokat, amik szokatlanságukkal meghökkentenek? Borokat, amiknek a zamata kizökkent a megszokottból, amibe talán már bele is kényelmesedtél? Készen állsz arra, hogy minden egyes palackbontás bizsergető újdonságot és izgalmat jelentsen? Mit szólnál, ha azt mondanám, a borok szép új világa valójában nem is új, és ráadásul itt hever a lábunk előtt, Európában?
Ám ez nem az az Európa, amit jól ismerünk: ez nem Franciaország, Spanyolország vagy Olaszország – ez nem a bordeaux-i, a burgundi vagy a chianti, a barolo és a rioja világa. Ez az idegen számára érthetetlen földrajzi nevek és kiejthetetlen szőlőfajták világa, egy olyan szívós és egészségtől kicsattanó kultúráé, amely bár európai, mégis nyugat és kelet között rekedt, és végső soron lenyűgözően egyedi.
Magyarország – az ország, aminek nyelvéről úgy tartják, a legnehezebben megtanulható nyelv a világon. Magyarország – az ország, aminek édes bora, a tokaji már évszázadokkal ezelőtt is világhíres volt, és most újra az: a bor, ami balerinaként egyensúlyoz az édes és a fanyar zamatok között, és zabolázatlanságával egyedülálló a borok világában. Magyarország, amiről egykor úgy tartották, hogy az ismeretlen és kevéssé kívánatos szőlőfajták tömegének terhét nyögi, most irigylés tárgya, amiért az ismeretlen zamatok ilyen arzenáljával képes elkápráztatni a különlegességre és üdítő újdonságra szomjazó világot. Magyarország – itt minden megvan, és 2021-ben épp itt az ideje, hogy felfedezzük nagyszerűségét.
Nézzük meg közelebbről ezt a helyet! Azt várnánk, hogy Magyarország a vörösborok országa – hiszen a magyar konyha közismerten paprikától tüzes, és ki ne ismerné a bikavért, a leghíresebb magyar vörösbort. Ám Magyarország Ausztria és Szlovénia keleti szomszédja – és ezek mindketten fehérboraikról híresek, ahogyan a Magyarországhoz hasonlóan szintén a Duna mentén fekvő Szlovákia, Horvátország és Szerbia is.
Magyarországon legalább 34 őshonos szőlőfajta létezik, és ezek közül 25 fehér szőlő, és csak a maradék kék szőlő. Ráadásul a legjellemzőbb vörösborokat adó kékszőlő-fajták, mint például a kékfrankos vagy a kadarka, bár régen meggyökeresedtek a magyar szőlészetben, sokszor egyáltalán nem is magyar eredetűek. Ugyanakkor egy sor kiváló itteni fehér fajta egyedülálló egész Európában. A híres tokaji borok alapanyagát is adó furmint vezeti a sort, szorosan a nyomában olyan lelkes, mindenre elszánt versenyzőkkel, mint a hárslevelű, a juhfark, az ezerjó és a kéknyelű, vagy az olyan újabb fajták, mint az Irsai Olivér, a zenit vagy a borittas külföldi vendégek nyelvtörője, a cserszegi fűszeres.
Ezek a mi idegen fülünk számára elvarázsoltan csengő nevek meg is súgják, mit várhatunk a magyar boroktól: meglepetést. Magyarországon remek fehér- és vörösborokat készítenek olyan nemzetközi fajtákból is, mint a chardonnay, a pinot noir, a syrah és különösen a cabernet franc – de hát ezekből sok más országban is készülnek jó borok. Ám sehol máshol nem részesülünk abban a sokkterápiában, amiben Magyarország őshonos fajtái részesítik ízlelőbimbóinkat, amikor igazában elemükben vannak.
Ugorjunk hát fejest – Magyarország készen áll. Készen állsz te is?
Beszélgetünk: Egy vicces, de kérlelhetetlen megmondóember