Vissza
Mindenevő vagyok
2021.05.15. | Virág Orsolya
Tóth Dávid világbajnok, olimpiai ezüstérmes kajakozó a konyhában is szeret az élre törni. Aktív sportolói életét lezárva most a Nagy Ő szerepére készül. Lányok figyelem: a majdnem hedonista élsportolóhoz a hasán keresztül is vezet út…
Hogy áll a szakdolgozatod?
Leadtam! Az elmúlt egy évben sehogy sem jutottam a végére az elfoglaltságaim miatt. Egyáltalán nem kivételeztek velünk, sportolókkal, valódi számonkérések voltak. Egyrészről nagyon büszke vagyok, hogy jól teljesítettem a vizsgákon, másrészt így halasztanom is kellett kicsit, de most végre kész vagyok.
Indul a civil élet?
Igen, lezártam az aktív sportolói karrieremet. Úgy éreztem, hogy már nem tudok olyan átütő teljesítményt nyújtani, ami szükséges lenne. Korábban elvégeztem már a testnevelő-edző szakot, a mesterképzést is megcsináltam, de az megint csak a sport felé indított volna, ezért kezdtem el a gazdálkodásmenedzsmentet, ami tényleg valami más. Harminc fölött belevágni azért nem olyan egyszerű, de mindig is tudtam, hogy bár a kajak a fő cél, egyszer eljön a pont, amikor mást is kezdenem kell majd magammal.
Mr. Hollywood érzésem van, ha rád nézek.
Vicces, hogy ezt mondod. Volt egy amerikai edzőnk régen, hárman voltunk nála fiúk, és mindannyian kaptunk tőle egy becenevet. Én voltam Mr. Hollywood.
Na ugye! Akkor csak van ebben valami.
Nem tekintek így magamra, és celebként sem. Nem vagyok ilyen, és ez a hírességi kérdés is egy érdekes és új dolog az életemben. Az ismertséget arra szeretném használni, hogy felhívjam az emberek figyelmét arra, amit a sportolással nyerhetnek. Nem kell, hogy mindenki olimpikon legyen, de az egészséges életmód, a mozgás nagyon fontos. Na meg persze az is, hogy aki teheti, válasszon vízi sportot, például a kajakot. Ez az üzenet, amit közvetíteni szeretnék, és most olyan élethelyzetben vagyok, hogy ezt megtehetem.
Gondolom, az egészséges életmód, a versenysport nem fér össze a hedonizmussal.
A kajakosokra ez így nagyon nem igaz! Mi rengeteget edzünk, és másra sem vágyunk, mint az evésre. Pont ez volt nehéz nálam is, hogy amikor abbahagytam az aktív sportot, az étvágyam nem tűnt el. Imádok jókat enni, csak most már meglátszik rajtam. El kellett kezdenem odafigyelni arra, hogy mit és mennyit eszem. Korábban ilyen gondom sosem volt. A mi sportágunk olyan, hogy mindent elégetünk. A sífutás és az evezés mellett a kajak-kenu még az, ami mellett gyakorlatilag bármit és bármennyit ehetsz, mert mindent lemozogsz vele.
A tudatos étkezés, odafigyelés akkor rád nem is jellemző?
Volt olyan időszak, amikor odafigyeltem, de nem ez volt a jellemző. Dolgoztam olyan erőnléti edzővel, aki egyben dietetikus is volt. Azt vettem észre egy idő után, hogy nincs elég energiám, annyira lepucolódtam. Jobban működött, amikor saját magam határoztam meg érzésből, hogy mikor és mit egyek.
Nincs is semmilyen címkéd arra, hogy hogyan étkezel?
Mindenevő vagyok. Annak nagyon örülök, hogy az étkezési szokások, trendek az elmúlt 20-30 évben megváltoztak. Az én gyerekkoromban még nem voltak laktóz- vagy gluténmentes ételek, nem volt divat az ilyen típusú odafigyelés. Ebből kifolyólag az emberek nem is feltétlenül voltak tisztában azzal, hogy valamire talán a szervezetüknek nincs szüksége, ahogyan az esetleges egészségügyi problémák étkezésből fakadó okát is nehezebb volt kideríteni. Ma ezek már természetes dolgok. Nem zárok ki semmit az étrendemből, de például a tejtermékeket kerülöm. Növényi tejet használok a főzéshez, kávéba is, de ha egy étteremben tejfölt raknak az ételemre, akkor nem kaparom le róla. Plusz nem eszem szénhidrátot este.
Diétás szempontból?
Igen, a versenysúlyom 81-82 kiló volt, amíg kajakoztam. A korábbi heti tíz-tizenegy edzés helyett már „csak” heti három van, én mégis ugyanúgy ettem, mint korábban. Sok volt az esti pizzázás is. Új munkába kezdtem, szakdolgozatot írtam, könnyebb volt rendelni. Februárban arra eszméltem, hogy 89 kiló vagyok. Nem éreztem jól magam a bőrömben. Továbbra sem mondok semmire nemet, nincs olyan étel, amit ne ennék meg, de a mértékre és a mikorra odafigyelek. Kétnaponta csak salátát és halat eszem, de azért, mert így kívánom. Szerintem a titok ez az esti szénhidrátdolog, azt érdemes elkerülni, vagy alacsony glikémiás indexű ételt választani, ha mégsem megoldható.
Vidéki fiú vagy, még ha Velence nincs is olyan messze Budapesttől. Otthonról hozod a mindenevést?
A szüleim elmondása szerint gyerekként még válogatós voltam, aztán egyszer csak ez átkattant, és most már mindent megeszek. Az evés szeretetét egyértelműen otthonról hozom, anyukám tehet mindenről, ő ugyanis fantasztikusan főz. Elvárássá is vált magammal szemben, hogy még ha nem is olyan jól, mint ő, de megtanuljak főzni. Amikor 18 évesen Budapestre költöztem, akkor a konyhai tudásom meleg szendvics és rántotta készítéséből állt. Muszáj volt kikupálni magam, mert azokat az ételeket akartam enni, amiket szeretek, amiket otthon édesanyám elém tett. Egész jól sikerült ez a „projekt”.
Vagyis főzöl?
Persze! És nagyon szeretek is főzni, ki merem jelenteni, hogy szerintem bármit el tudok készíteni. Arra persze nem minden nap van idő, hogy bonyolultabb ételek kedvéért két-három órát töltsek a konyhában, de ezt is nagyon szeretem. Elpepecselek bármennyi időt, ha van, de ha nincs, akkor egyszerűbbeket főzök. Ma például lazacot fogok készíteni párolt zöldséggel. Örömmel vagyok a konyhában.
Mivel lehet levenni a lábadról?
Kedvencem az olasz konyha és a magyaros ételek. Imádom a tengeri herkentyűket, a bográcsgulyást és a pincepörköltet is. Anyukám, ha igazán kedvemre akar tenni, akkor babgulyást, rántott húst és aranygaluskát készít.
A sportnak köszönhetően nagyon sokat utaztál, utazol most is. Mennyire szivárognak be a különböző országok étkezési szokásai az életedbe?
Sok egzotikus helyen jártam, de azt nem mondanám, hogy beépítettem ezeknek az országoknak a konyhaművészetét a saját tudásomba. Viszont szívesen fogyasztom, azonnal át tudok állni az adott ország étkezési kultúrájára. Egy egyhónapos spanyolországi edzőtábor alatt például semmi mást nem ettem, csak halat.
Nem gondoltam volna, hogy a hasadon át vezet az út hozzád! De nem akarok tippeket adni az új műsorod kapcsán senkinek…
Pedig… Nagyon is meg lehet fogni vele. Pozitív, ha valaki tud és szeret is főzni, ha megállja a helyét a konyhában. Szimpatikus, ha hozzám hasonlóan nem válogatós, nem faksznis. Annak pedig külön örülök, ha szívesen fogadja azt is, amit én főzök.
Egy szót sem ejtettél még az édességekről.
Na, a sütemény az, ami nélkül tökéletesen megvagyok. Még a desszertborokat sem kedvelem, csak a finom száraz vöröset és nyáron a fehér- vagy rozéfröccsöt. Édességgel nem lehet levenni a lábamról. Jókat enni viszont szerintem mindenki szeret, és bármilyen furcsa is, de a sportolók pláne. Az étel és a regeneráció a két legfontosabb dolog a mi életünkben.
Ott vagy, ahol lenni szeretnél?
Igen. Élvezem az életem, még ha hedonistának nem is mondanám magam, mert a mértékletesség mindennél fontosabb számomra. Nem azért mondom, mert A Nagy Ő című műsorra készülök, de tényleg csak a társ hiányzik az életemből, ezt leszámítva tökéletesen elégedett vagyok.
Végül is, most adtunk néhány tippet a jelentkezőknek! Hátha…
Igen, és ígérem, hogy főzni fogok a leendőnek!
Fotó:
Várady Nikolett
