2020.10.14. | Szabó Edit
Megnyílt a Zax Csokoládémanufaktúra kicsi üzlete Budapest belvárosában. Varga Zsuzsa gyönyörű bonbonjai Révkomáromban készülnek, de most már a magyar közönség is könnyedén megkóstolhatja őket, akár egy pohár pezsgő kíséretében…
A Varga házaspárral tavaly, az International Champagne Day rendezvényen találkoztunk először. Aki ott volt, ma is emlékszik rá, milyen színvonalas programot szerveztek a budapesti Duna-korzón található szállodák a francia pezsgő ünnepe alkalmából. Az InterContinental előtt a hotel munkatársa, Borsos Gergely épp szabrázsolni tanított valakit, amikor Vargáék megjelentek a színen. A kezükben tálca, a tálcán mesés bonbonok a szivárvány minden színében. Kóstolgatás közben elmesélték, hogy Révkomáromban élnek, Ferenc építész, Zsuzsa közgazdász, de az utóbbi években szenvedélyes csokikészítő vált belőle. Édességeivel mindeddig csak a szűkebb és tágabb családot bűvölte el, ám most végre elérkezettnek látta az időt, hogy a Zax márkanévre keresztelt termékekkel a nagyközönségnek is bemutatkozzon.
A következő találkozásra nem kellett sokat várnunk, február elején olasz borok kíséretében szinte a teljes szortimentet végigkóstolhattuk. A házaspár a ’Na Pasta bisztró meghívására érkezett Budapestre, és a bemutatkozó beszélgetés háziasszonyi feladataira az étterem e sorok íróját kérte fel. Akkor még nem is sejtettük, milyen értékes az az este. Kínában már szedte áldozatait a koronavírus, de mi még éltük a megszokott életünket, örültünk annak, hogy egy felvidéki házaspár csokoládémanufaktúrát alapított, boldogan kóstoltuk össze a bonbonokat a borokkal, a legharmonikusabb ízpárok után kutatva, és örömmel állapítottuk meg, hogy bár mindegyik nagyon finom, a passiógyümölcsös mindet visz. Zsuzsa beszélt a tervekről: elmondta, hogy jó lenne egy kis budapesti üzlet, ahol a magyar közönség is közelebbről megismerkedhet a készítményekkel, és ígérték, szólnak majd, ha nyitnak.
Aztán fordult egyet a világ. Jött a vírus, és vele a karantén, az éttermek bezártak, mindenki megpróbált túlélni. A nyári hónapok ugyan hoztak némi enyhülést, de már akkor tudtuk, hogy nyakunkon a második hullám. Ebben a meglehetősen mostoha és gasztronómiai vállalkozások számára nem túl reményteli piaci környezetben kaptuk meg a Varga házaspár meghívását. A csokiboltjuk megnyílt, örülnének, ha meglátogatnánk őket.
A kis üzlet a belvárosban található, közelebbről a Sas utában. Errefelé máskor nyüzsögnek a turisták, álmodni se lehet jobb helyet egy színvonalas csokibolt számára, most viszont nem lesz könnyű dolguk, annyi bizonyos. Pedig vendégmarasztaló a hely: a bonbonokat egy kávé vagy egy pohár pezsgő mellett azon nyomban meg is lehet kóstolni, de aki nem akar hosszan időzni, választhat az előre csomagolt termékek közül.
A bonbonok, csokik, drazsék és egyéb csodák Zsuzsa révkomáromi műhelyében készülnek. Azt mondja, a szlovák közönség körében a mogyorókrémük miatt váltak egy csapásra ismertté. Aki kóstolta már, ezen cseppet sem csodálkozik: a krém a 73%-nyi mogyoró mellett mindössze kakaóport és némi cukrot tartalmaz (most készül a cukormentes változat), de csak annyit, hogy éppen jólesően édes legyen.
Zsuzsa napi 7-8 órát tölt a műhelyben. A recepteket ő dolgozza ki, de a munkát már három munkatárs is segíti. Mindannyian nagyon lelkesek, ügyesek, ám a munkafolyamatok elsajátítása nem megy egyik pillanatról a másikra. A bonbonkészítés összetett munka, precizitást, szakértelmet, odafigyelést igényel, és soha nem lehet rutinból csinálni. A festett bonbonoknál például a formát festik, és szinte hihetetlen, de ugyanaz a sűrűségű csokoládé másként viselkedik a különböző öntőformák esetében. Erre nincs recept, itt csupán a tapasztalat segít.
A Zax csokikban nincs semmiféle adalékanyag, ezért nem is lehet sokáig eltartani őket. A gyümölcsös bonbonok rövidebb ideig állnak el, mint a drazsírozott termékek, de azokat se érdemes 6 hétnél hosszabb ideig tartogatni. Na de miért is tartogatnánk, ha egyszer finom?
A gyümölcsös bonbonok csokihüvelye 68%-os étcsokiból készül, a töltelék pedig gyümölcspüré, a legváltozatosabb ízekben. Mint említettük, mi a passiógyümölcsösre esküszünk, ugyanis a bonbonban párját ritkítóan jó a sav-cukor egyensúly, így még egy pohár pezsgő is jólesik mellé. (Az üzlet kizárólag a Taittinger pezsgőház champagne-ait kínálja, ami megítélésünk szerint remek választás.)
Ha tehetjük, válogassunk össze magunknak néhány bonbont, és próbáljuk meg eldönteni, melyik ízesítés áll hozzánk a legközelebb. Talán a mangós? Vagy inkább a gránátalmás? Esetleg az erdei gyümölcsös? A lime-os? Netán az, amibe málnaganache kerül? Vagy merüljünk inkább el a hagyományosabb ízekben, és kóstoljuk a kókuszosat, a pisztáciásat, a karamellásat, a vaníliásat, a mandulásat, a nugátosat vagy a mogyorósat? Esetleg nézzük meg, milyen az, ha a csokihüvelybe champagne-os vagy Baileys-es töltelék kerül? Mindegyik nagyon csábító.
Zsuzsa mogyorót és mandulát is drazsíroz, táblás csokikat is készít, de az alkotás iránti olthatatlan szenvedélye a bonbonokban mutatkozik meg igazán. Ezek a hívogatóan színes édességek kitűnő arányérzékről tanúskodnak. A csokihüvely roppan, a töltelék krémes, édes, de nem túláradóan, így az ember szívesen eszik belőle még egyet és még egyet.
Aki egy csipetnyi boldogságot szeretne magának, látogasson el a Sas utcába. A csokik mellé finom kávét is kínálnak, de ha valaki nem szeretne egy belső térben sokáig időzni, rendelje meg, vigye haza, és szerezzen magának egy jó napot.