Pekeskifli

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a bor iránti szenvedélyünk éppen csak pislákolni kezdett, elmentünk egy villányi bortúrára. Meglátogattuk az akkori nagyokat, Lojzit, Boxit, Gerét, és a borok mellé mindenhol egy kellemesen sós, kívül ropogós, belül foszlós süteménnyel kínáltak. Annyira ízlett, hogy végül meg is kérdeztük a nevét. Pekeskifli. Ízlelgettük a szót, ahogy a tésztát is, feljegyeztük a sebtében elmondott receptet, ott lapul biztosan most is valamelyik boros füzet csendben sárguló lapján, mert hiába fogadkoztunk erősen, a pekeskiflit hazatértünkkor nem sütöttük meg.

Aztán teltek az évek, már úgy jártunk Villányba, mint a jó kútra, és a pekeskifli mindig a kóstolók elengedhetetlen tartozéka volt. Némely borászatban köménymaggal, máshol szemes mákkal szórták meg a tetejét; volt, aki csak nagy szemű sót hintett rá, volt, aki még azt se, de olyan hely is akadt, ahol kolbászt, virslit vagy sajtot töltöttek bele. Mi a magunk részéről a töltetlenre voksoltunk mindig, és ha lehetett, nem a köményeset vettük ki a tálból, mert a köménymag ízéért nem lelkesedünk annyira, de valójában mindegy volt, hogy milyen, a pekeskifli Villányban fogalom, úgy jó, ahogy van.

Aztán néhány éve megtört a jég. Megint Villányba vitt az utunk, jártunk Ipacs Szabó Istvánnál, másnap bebarangoltuk a Csányi Pincészet szőlőültetvényeit, és persze megint ott volt az asztalon a pekeskifli. A receptet végül Romsics László, a Csányi Pincészet vezérigazgatója küldte el nekünk, hálásan köszönjük, boldogan sütöttük hónapokon át, aztán valahogy megint megfeledkeztünk róla.

Valamelyik este villányi borokat kóstolgattunk a karantén csendjében, és nem volt teljes az élmény.
Másnap megsütöttük hát újra a pekeskiflit. Tegyen így mindenki, aki villányi bort nyit. Vagy akármilyen bort. Vagy csak inna egy jó kávét vasárnap délután. Vagy csak… Bármikor. Íme a recept.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 1 csapott kávéskanál só
• 1 dl étolaj
• 1,5 dl víz
• 1 dl langyos tej
• 1 csapott kávéskanál cukor
• 2 dkg friss élesztő (ha nincs, fél tasak szárított élesztő is jó)
• 1 tojás
• napraforgó, köménymag, mák, lenmag, nagy szemű só, szezámmag a szóráshoz

Elkészítés:

1. A langyos tejben feloldjuk a cukrot, hozzámorzsoljuk az élesztőt, és meleg helyen felfuttatjuk.

2. A lisztet tálba szitáljuk, hozzákeverjük a sót, a felfutott élesztőt, a tojássárgáját és az olajat.

3. Elkezdjük összegyúrni, és közben fokozatosan annyi vizet adunk hozzá, amennyi éppen elég ahhoz, hogy rugalmas, közepes keménységű tésztát kapjunk. Ha összeállt a tészta, pár percig pihentetjük, és utána alaposan kidagasztjuk. Ez történhet géppel vagy kézzel, ki hogyan szereti.

4. A kidagasztott tésztából bucit formázunk, konyharuhával letakarjuk, és 30-40 percig pihentetjük, kelesztjük. Akkor jó, ha a tészta nagyjából a duplájára nő.

5. A megkelt tésztát megfelezzük, az egyik felét a tálban hagyjuk letakarva, a másik felét lisztezett nyújtódeszkára tesszük, és kör alakúra nyújtjuk úgy, hogy a tészta vastagsága nagyjából fél centi legyen. Ha kész a tésztakorong, nyolc egyforma körcikkre vágjuk, és a szélesebb oldalánál kezdve mindegyiket feltekerjük, vagyis kifliket hajtogatunk belőlük. Ugyanezt a műveletsort megismételjük a másik tésztabucival is. Így végül 16 kiflink lesz.

6. A kifliket kivajazott vagy sütőpapírral, szilikonnal bélelt tepsibe tesszük, ügyelve arra, hogy legyen helyük, mert még nőni fognak. A tetejüket megkenjük a tojásfehérjével, és megszórjuk a választott maggal. Többfélét is készíthetünk, de hagyhatjuk üresen is.

7. A pekeskiflik 180 fokosra előmelegített sütőben 20 perc alatt ropogósra sülnek. Tegyünk a sütőbe egy kis tálkában vizet, úgy még sülés közben is kelnek egy kicsit.

Töltsünk magunknak egy pohár bort, harapjunk bele egy kiflibe, és képzeljük magunkat egy villányi pince árnyas teraszára!

Borsmenta-tipp: a tojásfehérje nem fog elfogyni, ezért süssünk másnap reggelire rántottát. Tegyük a megmaradt tojásfehérjét hűtőbe egy kis tálkában, és másnap adjuk hozzá a felvert tojásokhoz.