2024.11.14. | Nagyillés János
A lokmát sokan ismerik, csak kevesen tudják a nevét. Ez az a mámorítóan édes török fánkocska, amit mindenki imád. Íme a recept, ezt hozta most nekünk Nagyillés János a Török örömök 44. részében…
A lokma az egyik legismertebb török édesség, maga a szó arab eredetű: falatot, falatnyi ételt jelent. Hogy az étel is arab eredetű-e, arról megoszlanak a vélemények: bizonyítottan a 13. században jelenik meg a leírása arab kontextusban, csakhogy a törökök azt is mondják, hogy amikor ez a történelmi lokma elkészült, a receptje már az oszmán udvarból került az arabokhoz.Népszerűségét egyszerűsége mellett isteni ízének köszönheti; éppúgy, mint a lokmához sokban hasonló magyar fánknak, ennek ízét is az egyszerű alapanyagok összhangja adja. A fánkkészítéstől eltérően azonban a lokma előállításához nem szükséges egy középhaladó testépítő karizmaival rendelkeznünk.
A lokmát Törökországban – ahol régi nagy hagyománya van az olyasminek, amit ma street foodnak nevezünk – utcai árusoknál is megkapjuk, de magunk is könnyedén elkészíthetjük, akár nagy mennyiségben. Ez utóbbi az oka, hogy a törökök bizonyos területeken lokmát, másutt meg helvát kínálnak olyan családi összejöveteleken – esküvőkön, körülmetéléseken, temetéseken –, ahol a környékbeli érdeklődőket is szokás édességgel megvendégelni. (Ez a vidéki Magyarországon is így történik, nálunk a lakodalomba érkező hívatlan vendégeket kínálják szívesen a házigazdák.)
Két típusa van: a saray lokması (azaz udvari lokma) és az İzmir lokması (vagyis izmiri lokma). A saray lokması „szabványos” méretét a receptekben úgy határozzák meg, hogy legyen akkora, mint egy (értelemszerűen: török) teáspohár szája – vagyis legyen falatnyi méretű. Az izmiri lokma csurgatással készül, és kicsi karika vagy „fánkocska” alakú. Mi most a saray lokması receptjét adjuk közre: itt a cél az egy falásra fogyasztható kicsiny golyók készítése.
Receptünk egy 6-8 személyes verzió felezett változata, vagyis 3-4 főre elég.
Hozzávalók:
a tésztához
- 1,5 vizespohár (összesen tehát 3 dl) liszt
- 1 vizespohár (2 dl) langyos víz
- 1 evőkanál kristálycukor
- 1 csomag szárított élesztő
- 1 csipet só
a şerbethez
- szűk 1,5 vizespohár kristálycukor
- 1 vizespohár (2 dl) víz
- 6-8 csepp citromlé vagy egy negyed kezeletlen héjú citrom
a sütéshez
- napraforgóolaj
Elkészítése:
1. Kezdjük a şerbettel: a cukrot a vízzel felforraljuk, hozzáadjuk a citromot, majd félretesszük, és hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni.
2. A tésztához a lisztet, a cukrot, a vizet, a sót és a granulált élesztőt egy kemény szálú habverővel simára keverjük. Félig folyós marad, nem lesz kemény tészta állagú, de éppen ez a cél. Mindjárt meglátjuk, miért.
3. A tésztánkat lefedve vagy lefóliázva megkelesztjük – ha nincs már elég meleg hely a lakásban, akkor a sütő kelesztő fokozatát használva. Fontos, hogy jól megkeljen.
4. A megkelt tésztát egy evőkanál segítségével összeforgatjuk.
5. A sütést annyi napraforgóolajban végezzük, amiben a golyócskák majd el tudnak merülni.
6. Sütés előtt kis tálkában készítsünk oda egy kis olajat, amibe a lágy tészta szaggatáshoz használt evőkanalat két szaggatás között bele tudjuk mártani.
7. Egyik markunkba tésztát veszünk, és a lazán ökölbe szorított kezünk mutató- és hüvelykujja közötti résen a markunkat finoman összeszorítva nagyobb cseresznyeszemnyi mennyiségű tésztát préselünk ki, amit a megolajozott kanállal levágunk, majd a forró olajba tesszük.
8. Ezt a műveletet ismételgetve a lehető leggyorsabb egymásutánban az olajba szaggatunk 10-15 lokmát. Ezeket időről-időre meg-megforgatva pirosra sütjük, kiemeljük az olajból, és azon forrón a şerbetbe tesszük. Beleforgatjuk, 1-2 percre benne hagyjuk, majd a végleges tálalásra szolgáló tálba tesszük át. (Amíg nem vagyunk gyakorlott lokmakészítők, az olajat húzzuk félre a tűzről, míg a lokmákat a sziruppal kezeljük.) Ezzel a módszerrel az egész tésztánkat kisütjük.
A lokma melegen, frissen a legjobb. A külsejének roppanósnak, a belsejének puha sülttészta-állagúnak kell lennie – ezért ne áztassuk sokáig a şerbetben.
Török örömök 43. rész: Savanyított vörös káposzta – mor lahana turşusu
Fotó:
Nagyillés János