Vissza
Kékfrankosaink sikere Londonban
2022.10.15. | Németh Ágnes
Másodszor szervezte meg a Wines of Hungary UK a Blue of the Danube kóstolót Londonban. A brit főváros szakmai közönsége 8 ország, köztük 20 magyar pincészet borait kóstolhatta. A helyszínről Németh Ágnes tudósította a Borsmentát.
Húsz hazai borászat mutatkozott be a brit főváros szakmai közönségének a Blue of the Danube elnevezésű rendezvényen. A kóstolón nem csak magyarok és nem csak kékfrankosok voltak: együtt kóstoltattunk a többi Duna menti országgal, és a kékfrankosok mellé vihettünk egyéb helyi kék szőlőt is. A kóstoló egyértelműen sikeres volt, a borok lenyűgözték az angolokat! Személyes tudósítás következik.
Nemzetközi felhozatal
8 országból összesen 48 kiállító vett részt a rendezvényen. A magyarok után Moldovából érkeztek legtöbben, tőlük 13 birtok borait lehetett kóstolni. Ausztriából egy prémium rozékat készítő családi pincészet, a Weingut Strehn mutatta meg, hogy a kékfrankos is alkalmas izgalmas, krémes textúrájú, komplex rozékra. Romániából ott volt többek között ez elegáns novac és negru de drăgășani borairól ismert Prince Stirbey vagy a vámpír gróf sztoriját meglovagoló Legendary Dracula. Horvátországból remek teran borokat kóstolhattunk, Bulgáriából pedig megismerhettük a „széles levelű” melnik szőlőfajtát, amiból elegáns, finom habzású rozé pezsgőt is hoztak. Szlovéniából szép kékfrankosokat kóstoltunk modra frankinja néven, Bosznia-Hercegovinából pedig felfedezhettük a blatina és a trnjak szőlőfajtákat.
A kóstoló megmutatta, hogy együtt erősebbek vagyunk, ennyi, a britek számára „egzotikus” ország egy helyen kellően vonzó volt, a kóstolóterem és a három mesterkurzus is szépen megtelt.
De tényleg, miért nem ismerik a magyar borokat?
Akik azt hiszik, hogy a szigetországban a borkedvelők jelentős része ismeri a magyar borokat, az súlyos tévedésben van. Amit a legtöbb angol ismer belőlünk, az a budapesti bulinegyed, és ott is inkább sört isznak. Ahogy Caroline Gilby Master of Wine rámutatott, Magyarország nagyjából annyi szőlőterülettel rendelkezik, mint Új-Zéland, azonban míg az új-zélandi borok kifejezetten népszerűek náluk, addig a magyar borok fehér foltot képeznek az angol fejekben.
Miért van ez így? – kérdezte az egyik mesterkurzus vendége. Caroline diszkrét válasza szerint a folyamatos és következetes bormarketing hiánya a probléma oka, és ez bizony így van. Hiába történtek jó dolgok az elmúlt években, hiába vannak jó elképzelések, a bormarketing úgy vándorol nálunk hivatalról hivatalra, mint a csön-csön-gyűrű az óvodában. A bormarketinget összehangolt stratégia híján az olyan lelkes misszionáriusok viszik a hátukon, mint Toronyi Zsuzsa, aki a sikeres furmintkampányok mellett a kékfrankosra (és társaira) épülő kóstolót is már másodszor szervezte meg.
Kik voltak a magyar kiállítók?
A 20 kiállító már szabad szemmel is jól látható mennyiség, így együtt egészen átfogó képet tudtunk magunkról mutatni. A legtöbben Szekszárdról jöttek (Eszterbauer, Heimann és Fiai, Lajver, Sebestyén, Szeleshát, Takler, Vida Péter), de voltak Egerből (St Andrea, Kovács Nimród, Tóth Ferenc), a Balatonról (Feind, Kristinus, Pálffy és az indiai tulajdonú badacsonyi Tiwári), Villányból (Csányi, Jammertal), Sopronból (Steigler), a Mátrából (Centurio), illetve az Etyek–Budai borvidékről (Szentesi) is.
Szentesiék laska és tihanyi kék fajtái különösen bejöttek a briteknek, az egyik mesterkurzus vendége szerint a laska volt a legkülönlegesebb bor a sorban, „fura, de jó”. Az egyik trendi londoni borbár tulajdonosa le is csapott a borokra.
Hasznos vendégek, csinos helyszín
A Blue of the Danube kóstoló ingyenes volt, de csak szakmabeliek vehettek részt rajta. Ott volt többek közt Lenka Sedlackova MW a Bancroft Wines borkereskedéstől, Sylvia Wu, a Decanter szerkesztő-borszakírója, Peter McCombie MW és sokan mások.
A helyszín a mostanában egyre menőbb Shoreditch városrészben álló patinás Old Town Hotel volt, a mesterkurzusterem ornamentikája és tágassága arisztokratikus miliőt teremtett, a kiállóterem pedig pont akkora volt, hogy kiállítók és vendégek egyaránt kényelmesen elfértek. A rendezvényhez készült egy színes és informatív kóstolófüzet is, amely ITT olvasható, lapozgatható.
Tisztelet Caroline Gilbynek
Az angol Master of Wine szakértőt régóta ismerem, sok mesterkurzusán vettem már részt, de most új oldaláról ismertem meg, és lenyűgözött ez az új oldal. Abban a szerencsében részesültem, hogy részt vehettem a szervezési feladatokban Toronyi Zsuzsa, a Wines of Hungary UK, valamint a Wine Communications tulajdonosa és Caroline mellett. Nagyon jó együtt dolgozni valakivel, aki mindenre pillanatokon belül válaszol, lelkes és lendületes, és nem derogál neki egyetlen feladat sem. Caroline például végtelen alapossággal nézte át a rendezvény kóstolófüzetét, és kiszúrta a legeldugottabb hibákat is.
A boros rendezvények MW meghívásait illetően „két iskola” létezik Magyarországon. Van, aki igyekszik mindig más szakértőket hívni, hogy minél többen megismerjék az adott brandet/borvidéket, míg mások azon munkálkodnak, hogy állandó munkakapcsolatot alakítsanak ki egy-egy választott MW-vel, amolyan „nagykövetté” tréningelve az adott szakembert. Caroline Gilby most három mesterkurzuson személtette a második opció előnyeit – mindvégig fenntartotta a résztvevők érdeklődését, lendületes volt, az pedig felbecsülhetetlen, hogy szinte minden birtokról tudott valami személyeset mondani.
A kulisszák mögött
Sok rendezvényt szerveztem már, öreg róka vagyok, de a világ nyüzsgő borfővárosában hazai borokat bemutatni – azért ez nekem is borzongatóan izgalmas volt. Persze, mint minden rendezvény előtt, órási volt a hajtás, és aggódtunk is eleget, leginkább a borok érkezése miatt. Nagy tanulság egy-két kiállító számára, hogy a javasolt határidőket be kell tartani, és nem lehet hátradőlni egészen addig, míg meg nem érkezik az értesítés a sikeres kézbesítésről. A poharak minősége, a köpőcsészék ürítése, a jég és a hőfok szokott lenni egy borkóstoló kritikus pontja, de itt hál' istennek minden rendben volt. A vendégek elégedetten távoztak, főleg az ismeretlen, izgalmas szőlőfajták sokaságát értékelték, de méltányolták azt is, hogy milyen jó hangulatú volt az egész rendezvény, mennyire lelkesek és felkészültek voltak a borászatok képviselői.
A londoniak nagy adag ismeretet, illatot és ízt kaptak, eleget ahhoz, hogy rájöjjenek: van vörösbor a cabernet sauvignonon és a pinot noiron túl is. A Wines of Hungary UK-nál pedig nincs megállás – készülünk a következő rendezvényre, február 20-án és 22-én ugyanis már az 5. Furmint February nagykóstolóra kerül sor Londonban, illetve Edinburgh-ban.
Fotó:
Németh Ágnes
